Karbantartás és egy nap ajándék a búcsúzó augusztustól

Gyerekkorom egyik meghatározó élménye a maga titokzatosságával a TMK műhely fogalma és az abban dolgozó szakik voltak. Az iskolában, a középiskolában, a szünidős nyári munkán, a munkahelyeken de minden valószínűség szerint még a bölcsiben és az ovis éveim alatt is egy réteg sajátos hatalommal felruházott kék köpenyes uralkodói voltak ők. Csöpög a csap, szorul az ajtózár, nem nyílik az íróasztalfiók? Kihez fordultak a dolgozók? Hát a karbantartókhoz akik néhány óra, de inkább néhány nap múlva, természetesen valamilyen halaszthatatlan munkát félretéve érkeztek meg és gondterhelt arccal mérték fel a probléma súlyosságát. Méltatlankodó fejcsóválás, vállvonogatás és a bajusz alól alig hallható hümmögés után mint hadvezérek vonultak el tanácskozni majd -amikor elérkezettnek látták az időt- tértek vissza immáron kész tervekkel. 
Földi halandók előtt ismeretlen nyelven, olyan szavakat használva beszéltek egymás közt aminek felidézéséhez jómagam kevés vagyok hiszen több évtized kemény munkáját nem lehet csak úgy, egyik sorról a másikra átadni. A javítás hatékonyságát minden esetben növelte már a kárfelméréskor kínált frissen főzött kávé vagy egy pohárka konyak, esetleg mindkettő amit természetesen a gyorsan elvégzett javítás után, a TMK-s etikett íratlan szabályai szerint sem illett visszautasítani. De jaj volt annak aki figyelmen kívül hagyta a megrendelésnek eme első és egyben legfontosabb fázisát. Abban az irodában még heteken keresztül nélkülözni kellett a meleg vizet, félig leszakadva magára hagyva lógott a karnis és a vibráló fénycső is hiába várt a cserére. Kiváltságosai voltak ők a rendszernek, jó értelemben vett kiskirályok akiknek egy iskola, egy gyár, egy téesz vagy orvosi rendelő jelentette birodalomban kellett igazságot tenni titkárnő és konyhás, portás és traktoros, művezető és párttitkár között. Egy nyári diákmunka során két teljes héten keresztül magam is részese lehettem eme csodának egy belvárosi irodaházban. Jobbára olvasással, rejtvényfejtéssel telt a munkaidő de amikor megcsörrent a telefon és hívtak minket, a karbantartókat akkor mi is a régi iskola tanítása szerint vakargattuk az üstökünket, az állandós kolléga kávét kevergetve mondta a tutit én meg jó segédhez méltón csak bólogattam együttérzőn a letört kilincs vagy a megnyekkent karosszék láttán. Ez maga volt a földi paradicsom és a két hét után még tíz évnek kellett eltelnie hogy egy baráti beszélgetés alkalmával megtudjam mit is takar ez a három betű. Hogy Karbantartás az rendben van, de az általam ismert szakik munkájában valahogy se a Tervszerűséget, se a Megelőzést nem sikerült felfedeznem. : )
A gyenge szeles napok engem is megelőző karbantartásra késztettek annál is inkább mivel a március óta tartó időszak nem múlt el nyomtalanul, sem ami a hajótestet sem ami a vitorlát illeti. Mondjuk a hajón inkább esztétikai munkák vártak rám ugyanis a legnagyobb elővigyázatosságom ellenére induláskor és kikötéskor is elkerülhetetlenül nekiütődik a betonmólót borító deszkának vagy guminak. Ez lényegesen kevesebb kárt okoz annál amire a beton lenne képes, inkább a hajótestre karcolódik vagy dörzsölődik rá a fa és ronda fekete csíkokat hagyva a gumi. Eltávolítása nedves csiszolással a leghatékonyabb és kíméletesebb ennek pedig a lehető legegyszerűbb módját választottam. /Fotó: Mumus.

Vizesnyolcas

A vitorlán néhány kisebb szakadás éktelenkedett amiket érdemes idejében kijavítani, ha nem szeretném egy erősebb szélben közvetlen közelről nézni a szakadó szálakat majd a maradék vászonnal töketlenkedni a tó közepén. Ideiglenesen a széles cellux vagy a textiles ragszalag is megteszi de azzal számolni kell hogy a cellux néhány alkalom után érzékeny búcsút vesz tőlünk, a ragszalag pedig nincs kibékülve a nagy meleggel. Amíg nincs más addig bármelyik megteszi, de tartós megoldás reményében beruháztam egy spéci vitorlaragasztóra. Ránézésre annyiban különbözik a celluxtól hogy árban jóval erősebb, de remélem nem csak abban.

Nyílás-záró

Remek alkalom ez arra hogy egy kikötőben ellesett fogást megosszak veletek. A javításra kivágott darabot felhelyezés után puha kefével vagy ruhával át kell dörzsölni, azaz rá kell melegíteni a vászonra hogy jobban és egységesebben ragadjon. A klasszikus fehér javító helyett a fóliavitorla miatt vettem átlátszót, hogy mennyire lesz tartós arról be fogok számolni nektek, de most hogy négyzetcentiről négyzetcentire átnéztem a vitorlát -és percek alatt elillant a három méternyi cucc- sokkal több sérülést találtam rajta mint amennyire számítottam. Ráadásul öléggé ropog az anyaga ellentétben a többiekével, nyilvánvalóan az elöregedés miatt úgyhogy nincs mese, hamarosan be kell ruházni egy újra. Már hogy nekem újra. Minden bizonnyal valamelyik spori hat-hétéves vászna kerül fel a dingire, kérdés csupán hogy mikor találok eladót, érdemes-e erre a pár hónapra beruházni vagy várjak tavaszig, illetve a legfontosabb: az eladó vitorla hogy áll a hajómon? Mert ahány hajó annyiféle árbóc és a vitorlát bizony az árbóchoz kell kiválasztani, mert mondjuk ami Misibá hajóján marha szép repülőszárnyformát ölt az nem biztos hogy az én hajómon is képes ugyanazt produkálni.
Na de addig is itt ez a tervszerűen megjavított vitorla, egy tervszerűen karbantartott hajó és ezek lelkes tulajdonosa tehát irány a tó, hiszen az előrejelzések szél tekintetében végre kimagasló értékeket ígérnek. Hát kellet nekem a múltkor olyanokat mondanom, hogy a hatos szelet szívesebben nézem a partról mert ezen a pazar délutánon a tisztáson volt vele találkozóm, és úgy érzem sokkal jobban sikerült mintha a parton futottunk volna össze. Az északi szél pont olyan volt mint a múltkor, tehát nem volt szükség az elhaladó front végére hogy nagyokat forduljon úgyhogy ezzel nem is untatlak benneteket, ellenben nézzük a statisztikát. A már ismert szeles grafikon egy kicsit még a múltkorin is túltesz.

Volt üzemanyag bőven

Fél kettőtől közel fél ötig tartott az akció és gyorsan leszögezem hogy egyedül nem merészkedtem volna ki a nagypályára hanem a biztonságosabb kikötő előtti részt választom, de mivel Pisti barátomban megbízható finnes sporttársra leltem -mondjuk ez a többiekről is elmondható- ezért együtt nekivágtunk. Ezt biztonsági okokból tartom fontosnak hiszen egymagunkban még normál szélviszonyoknál is történhet valami gubanc, és ha ilyen szélben egy esetleges borulásnál nem sikerül visszaállítani a hajót -mondjuk mert leszúrt az árbóc- akkor az ember csak nézhet okosan a tó közepén. Ráadásul közel egyszerre kezdtük a finnezést, mindketten a nulláról így nagyjából azonos szinten vagyunk, a hajók közt sincs nagyon különbség bár gyanítom ha lenne se számítana sokat. : )
Az lepett meg a legjobban, hogy mindenféle pánikhangulat nélkül vitorláztam át a délutánt. Igen, erősen fütyült a szél, igen, tajtékzott a víz, igen, Velencei tavi viszonylatban nagyok voltak a hullámok de ahhoz képest hogy a szezon nagy részét gyengeszeles napokkal töltöttem egyáltalán nem aggódtam hanem megoldandó leckeként fogtam fel a dolgot. Végre van szél, a házi feladat pedig a déliről eljutni az északi partig majd vissza, szorgalminak pedig meg lehet ismételni még kétszer. Ha ezzel megvagyunk jutalomból végig félszelezhetjük a déli partot, és az értékeket nézve nagyképűség nélkül mondhatom, hogy a munka dandárját elvégeztük odakint.
Ez a grafikon két szempontból is praktikus. Először is menőzhetek nektek itt az oldalon, hogy mekkora nagy májer vagyok : ) de ami fontosabb, hogy van egy hiteles adatom arról hogy milyen szélben vitorláztam, mondhatom hogy gond nélkül. Az ember még hozzáteszi a tapasztalatokat, elemzi a hibákat, esetleg átgondolja hogy kicsit erősebb szélben vállalta volna még a dolgot és legközelebb hasonló viszonyoknál nem vakaródzik vonakodva, hanem gondolkodás nélkül ponyvázza le a hajóját.
Ahogy a tavalyi év egyik nagy tanulsága volt számomra az akár rövidke esti vitorlázások hasznossága, úgy már most kijelenthetem hogy az idei a lehetőleg heti rendszerességű, akár nudli szélben töltött órák fontossága lesz, mert ez is hozzásegített ahhoz a magabiztossághoz ami nélkül egy ilyen napon jobb ha otthon marad az ember. Csak otthon nem tudtam volna ilyen jót vitorlázni.