A kölcsönadós dolgokban általában van némi kockázat -kérni és adni se mindig jó ötlet- épp ezért csak feltétlen bizalom esetén működnek. Abban meg nem volt hiány így ajánlottam fel Pallus barátomnak a tollfosztót aki rögtön kiszúrta, hogy idézem: "Huppog a hátulja." Ez bizony a fartükörrel van összefüggésben egész pontosan a kormányveretnél ahol valamikor már szakszerűen javították és a szaki egyébként sem sikeres munkája mostanra megfáradt. Persze nekem is feltűnt volna, leginkább amikor a tó közepén kiszakad az egész és a kormánnyal, kormányverettel meg a fartükörrel a kézben várok a csodára de így olcsóbb. Ez az év se telik műgyantázás nélkül.
 |
| Ennél kisebb alátéteket nehéz lett volna találni |
Nem élete munkája volt a mesternek de a biztonság kedvéért emberesen meghúzta a csavarokat, amíg az alátét be nem horpadt. És ami itt simán csak bajnak látszik az a másik oldalról, a kormányveret leszerelése után kész katasztrófa.
 |
| A repedések se gyengék de az a törés a két furat között... |
Normális szakembert tavasszal meg se próbáltam találni így felelevenítettem a műgyantás időszakot, csak előtte kicsit kapirgáltam odabent.
 |
Minden erőlködés nélkül szedtem le.
Remélem a többi javítást máshol csinálták |
Nem valószínű hogy a három vitorlázásom alatt ment szarrá és biztos vagyok benne hogy az eladó se tudott róla, tehát amikor hajót vesztek a kormányveret legyen az egyik első amit leellenőriztek, mint autóvásárlásnál a küszöb.
 |
| A szett. Az a kártya már történelem a plüssmacival együtt |
Persze vissza kell rázódni, elsőre nem találtam el a két komponens arányát félve a túl gyors kötéstől de ha műgyantázol egy dolgot meg kell tanulnod, Cimbora: nálad senki le lehet gyorsabb. Klasszik üvegszövet került a belső oldalra, itt volt elég hely a vastag anyagnak de tudtam hogy nem úszom meg ennyivel, kívülre is kell valami, ami több egy sima glettelésnél emellett kameraképes. Ezt a fajta üvegszövetet gipszkartonozáshoz tartják a barkácsboltok, nagy előnye hogy vékony de azért elég műgyantát felvesz ahhoz hogy tartson is. Úgy számoltam, hogy belül már elég erős de a biztonság kedvéért kívülre is feltettem két csíkot.
 |
| Kemény lett mint egy utcai bunyó |
Ennek hagytam egy kis időt a kötésre, annál is inkább mert hamarosan esteledik. Legközelebb festés lesz napirenden, akrillal ami marha gyorsan szárad viszont nem takar és amikor azt hiszed túljárhatsz az eszén és ráfújkálsz rétegeket akkor megfolyik. És továbbra se takar. A legapróbb csiszolásnyom is félelmetes kráterré válik az akril hatására így némi nyomozás után a szálak a szórógitthez vezettek.
 |
| Starter kit fartükörhöz. Ideje indulni |
Érdekességként mondom, hogy a szórófejen beállítható a felvivendő mennyiség, magyarul vastagon vagy vékonyan is fújhatjuk. Húsz fok környékén húsz perc száradás után jöhet a következő réteg, én négynél álltam meg. Itt papírforma szerint huszonnégy óra száradásra van szükség de fiatal voltam, kellett a pénz szóval egy óra elteltével óvatosan átsimogattam vizes nyolcszázas papírral és lefestettem. Persze nem vagyok hülye, előtte átfúrtam, amíg még látszódtak a lyukak.
 |
| És ezt is kimondhatom, jobb lett mint volt |
Ezt a szórógittes akciót csak ajánlani tudom, olyan fasza lett rajta a festés, hogy több hajóstárs elismerését is kiváltotta. Abban megegyezhetünk hogy ahol ilyen erők uralkodnak ott az a négy alátét lófasz, ezért háttértámogatásként aládobtam egy darab rozsdamentes lemezt. Talán a lyukkiosztás lehetett volna szerencsésebb, de eleve nehezített pályán indultam az egyenetlen felület miatt, na meg a fartükör merevítőjét is pont ide középre kellett tenniük a gyárban.
 |
Igen, a belső is számít
|
Kettőnk közül még mindig Josephine-t egyszerűbb felkészíteni a szezonra így a könnyebbnek ígérkező utat választva belevágtam a kötélcserébe, végtelenítéssel súlyosbítva. Mondanom se kell hogy ezt is nekem szánták az égiek pedig nehezen adtam meg magam. Egyszerűen alig jutok el a kikötőbe, semmi kedvem azt a kevés időt ilyen marhaságokkal tölteni. Találtam inkább valakit aki elvállalta azzal a feltétellel, hogy küldjem el a köteleket, ha akarok rá csigát akkor azokkal együtt és megcsinálja. Hát igen, a csiga még hagyján de a svertszekrényt is is körül kéne ölelnie a köteleknek ráadásul mindegyik egy furaton van átvezetve így leginkább az egész hajót kéne elküldenem azzal a könnyebbséggel, hogy árbóc nélkül. Hát legyen, megpróbálom a többiek úgyis szóvá tették hogy egyrészt "meg tudod csinálni" másrészt meg "ebben van ennek az egész hajózásnak a szépsége." Ezt a szépséget eleinte nem éreztem de biztos bennem volt a hiba.
Nem hiszem, hogy az olvasótábort kizárólag feketeöves vitorlázók alkotják ezért engedjetek meg egy kis kitérőt. A végtelenítés lényege a finn dingiben, hogy bármelyik oldalon ülsz a hajóban mindig tudsz áthúzni kötelet a túloldalról vitorlaállításhoz. Hogy érthetőbb legyen: versenyen a futam előtt át kell húzni a bal oldalra a köteleket /ha nincsenek végtelenítve/ mert az esetek nagy részében jobb oldalon állítjuk őket a bójavétel miatt. Ha erről megfeledkezik a polgártárs akkor mondjuk az első él vagy a svert kötele a futam felére teljes mértékben átkerül a jobb oldalra és ilyenkor csak csapásváltás után lehet állítani amit meg nem biztos hogy szeretne az ember az adott helyzetben. Erre találták ki a végtelenítést ami kicsit olyan mint amikor az egyszeri embert megkérdezik hogy milyen a felesége az ágyban? Hát tudod, van aki szidja van aki dícséri. De ha ilyen faszán ki van építve az új hajón akkor nem variálok és hogy ne érjenek meglepetések már otthon rágyúrtam a dologra. Tévénézés közben több mint egy óra szívás után jöttem rá, hogy akármilyen bozótrázó kötéllel ez nem fog menni, dyneemát ide.
 |
| Mondjuk a régi kötéllel se volt baj |
Táskámban a teljes kötélkollekcióval indultam Agárdra ahol rá kellett jönnöm, ez a végtelen történet nem olyan egyszerű mint a needless rope videókban a youtube-on. De a kikötő jó hely, mindig akad valaki aki megunja a másik spori kínlódását emellett konyít is valamit az aktuális javítanivalóhoz mint esetünkben Misi barátom. Elvégeztem nála egy gyorstalpaló-gyakorlatcentrikus végtelenítő kurzust -ezúton is hálás köszönet érte- így mostantól oszthatom az észt kötél ügyben, de szakmai kifejezésekre ne számítsatok.
 |
| Tehát a hozzávalók... |
Nélkülözhetetlen kellék a darab deszka mert a dyneema belső szálát elég nehéz elvágni, még jó sniccerrel is. Közben persze eleredt az eső, mikor ha nem most de semmivel se rosszabb ez mint esőben vitorlázni ráadásul a délutánt erre szántam, szóval beöltöztem a finnes ruhatárból és nyomtam tovább.
 |
| Nehezen hittem el de én csináltam, egyedül |
Már csak a varrás van hátra a két kötélvég összebújtatásánál spéci viaszos cérnával és ezt megismételni a többi kötéllel, majd a vitorlához vezető kötelek cseréje jött, naná hogy színben harmonizálva.
Nem tudtam betelni a látvánnyal, hogy ismét szépült valamicskét a gépsárkány és ekkorra az eső is elállt. Felhúztam a vitorlát, a saját sikeremben fürödve állítgattam a frissen felszerelt köteleimet és igen, tényleg ebben /is/ rejlik ennek az egésznek a szépsége és ugyan ma nem mentem egy métert se a hajóval de megérte, mert mostantól bárhol látok egy darabka kötelet végteleníteni fogom ha akarja a gazdája ha nem. Mindemellett már találgatnom sem kell, melyik kötél mit állít mert ha az alba van soron csak meghúzom a sárgát és az a másik sárga kötelet fogja állítani. Apropó sárga...
 |
| Keresd a hibát a képen |
Biztos ki lehet bontani a végtelenített kötelet és újra végteleníteni a maradékot de szerencsésnek tartom magam, hogy egy hetes kulccsal és egy csillagcsavarhúzóval helyreállíthattam. Örök tanulság: az összes tartósnak ígérkező kapcsolat előtt jól körül kell nézni. Mire végeztem a szél is megérkezett és este mehettem egy kört a tök üres tavon. Királyság volt, még ha Pünkösdi is.
