Elkezdődött de ez még csak a felkészülés

Ahogy legutóbb láthattátok a szezon már javában dübörög Agárdon de az első kanyar se volt ingyen, a hajót amiben parádéztam még elő kellett bányászni a tárolóból ahol ilyenkor háborús állapotok uralkodnak. 

"Prágában a csilláron is lógtak"

Mindegy melyik a tied, hozz magaddal pár embert

Három jégszán, kb hat hajó és nagyjából egy klippernyi vitorla elpakolása után fértem hozzá a kijelölt tollfosztóhoz de a fáradozás meghozta gyümölcsét. Mester Bá egyik versenyhajóját (a kettőből) kaptam meg -és ha nem nehezedne rám elég nyomás- a hozzá való nagyon komoly árbóccal súlyosbítva. Minden egyes mozdulatra apró rezzenéssel reagál annyira rugalmas, a vége pedig mint egy fehérneműmodell a kilencvenes évekből olyan vékony mindezt az évi első vitorlázáshoz, hát köszönöm szépen amúgy meg ez a gyenge szelecske pont jó lesz, nem kell ide erősebb.  

Nagyon patika a tollfosztó, nem is igazán kellett takarítani,
jó hajós eleve tisztán rakja el

Egy szörfössel, motoros szörfössel! majd később még egy finnessel osztoztunk a tavon amit jelenleg beterít a békanyál. Úgy a déli parti kikötők előtt ahogyan a tisztáson is de ez még istenes, az északi parton sok helyen az egybefüggő zöld trutyitól még a víz sem látszik. (március nyolcadikai állapot)

Elég undi, pár napos eső biztos javítana a helyzeten

Szóval az imám meghallgatásra talált, maradt a békésen fújdogáló déli szél és pont ott folytattam a finnezést ahol tavaly abbahagytam. Néha rendesen ki kellett ülnöm a hajót néha meg csak békésen csorogtam, esetleg vártam a szélre de minden pillanatát élveztem. Délibábinfluenszerek osztják az észt, miszerint éld meg a pillanatot, légy jelen a jelenben. A vicc, hogy történik mindez telefonon keresztül azaz onnan nyújtják az útmutatást (#jelen meg hasonló bölcsességek) és mi a célközönség napi öt órában kijelzőt bámulva akarunk marhára megélni valamit, leginkább valaki másnak a jelenét. Egy rendes vitorlázó persze kerüli az efféle faszságokat, csak beül a hajóba oszt megy bele a pillanatba. Ennyi. 

Bármilyen kijelzőnél szebb látvány

Az a roggyanás amit fent láttok még erősebb szélben se simult ki teljesen. Én marha boldog lennék egy ilyen vászontól de az élmezőnyben ez már csak edzővitorla. Kegyetlen tudom. Amúgy volt vele még egy kis bibi amit aztán orvosoltunk. 

Tipik baleset. A festék vagy vastag fólia nem olyan rugalmas
mint a "vászon", a kettő találkozásánál a finomabb anyag enged.

Az erős március eleji kezdés adta lendületet hamar megtörte a közel egy hónapnyi szar idő esővel, harcos széllel de a hónap végére csak beszúrtak egy versenyt Agárdra. Nem meglepő, kishajós állásfoglalás szerint a Celsius, a vízhőmérséklet, a csapadék és a Beaufort mind csak tájékoztató jellegű adatok. Mindez történt nélkülem mert az influenza és egy izomrándulás egyszerre húzott le a nevezési lapról ugyanakkor hálás vagyok az időzítésnek, nem ment rá két hetem külön-külön ezekre a fájó dolgokra. A következőre -igaz részmunkaidőben- már eljutottam, nézzük mit lehetett kihozni a szombatból. 

Reggel a parton még volt szél

Igazából semmit. Kettes északkeletiben kiporoltunk a tisztásra, elrajtoltunk majd a lassan leálló szélben szívtuk a fogunkat órákon keresztül. Ha fújt mentünk önszorgalomból, ha nem akkor meg dumáltunk és vártuk a szelet, hiába. 

Embert próbáló szélviszonyok április 12.-én

Viccet félretéve valóban az volt. Minden verseny után vissza kell jutni a kikötőbe amivel a harcos napokon nincs is baj de most másfél óra ment el erre az életemből huszonnyolc fokban, neoprén ruhában, mentőmellényben.  

Gyanús játékos a mezőnyben.
Finn dingi 0,7-tel beszorozva, Európa jolle

És ha már Európa az Ábránd még tavaly gazdát cserélt. Gyanús volt amikor eltűnt a hirdetési oldalról de nem feszegettem a témát, mindent megtudunk időben. Érdekes mennyire természetesnek veszünk dolgokat. Tavaly a további közös vitorlázás biztos tudatában léptem le a hajóról és nyáron a tulajdonos Jenő bácsitól se úgy köszöntem el, hogy nem találkozunk többet. A hajót eladták, Jenő bácsi nyolcvankilenc évesen itt hagyott minket (olyan szellemi örökséggel amit kevesek mondhatnak magukénak) így az Ábrándozás mára történelemmé vált építőjével illetve néhai tulajdonosával együtt. 

A kikötői jelenlét fő előnye, hogy elhívják az embert csak úgy vitorlázni, esetünkben éppen egy kalózba amolyan beállítós kanyarra. Ami a parton kimaradt azt bekötöttük menet közben, mint például első hátsó él, némi kötélrendezéssel fűszerezve meg egyéb apróságok és onnantól ez várt ránk. 

Később a spinakker is előkerült a zsákból

Aztán csak összejött egy fasza finnezés is mondjuk versenyen kívül de nem csak küzdelem az élet, néha lazulni is kell. Hármas déli szél persze hülye csapkodós, egy random szerda délután tíz finnes verődött össze -bár nem annyira véletlenszerűen- egy edzésre. 

A másik "Mesteri" hajó

Szóval az oly sokszor megénekelt Agárdi déli szél és ha egy napon rockopera, musical netán operett születik a vitorlázásról (ami a közízlés érdekében remélhetőleg elmarad) akkor egy egész felvonást szentelnének neki kezdve a kikötőből való el illetve el nem indulással, nonstop szívással a tisztásig, szitkozódással a tisztáson, a visszaúton méltatlankodással, a fináléban pedig kikötési anyázással, az átható művészeti élmény fokozása érdekében ez utóbbi kánonban. De a rohadt életbe, csak beüt ami miatt beszippantott ez az egész hülyeség meg ami nem hagyott éjjel aludni. Negyedszélből ballagunk vissza az északi partra hátszélben, kicsit a többiek mögött lemaradva -nem igazán tettem oda magam- és lassacskán kezdek feljönni rájuk -nem tették oda magukat ők se- erre isteni csoda folytán a szél beáll egyenletes hármasra. Nem forog, nem változik az ereje csak fúj ahogy Garda-tavi beszámolókban olvashatjuk, hátranézek a hullámok is hosszabbak a szokásosnál és a tó vize olyan érdekes színben ragyog hogy valamiért a Balatont juttatja eszembe. Visz a szél, a hullámok markánsan tolják a tollfosztót az áprilisi nyárban és baszki, elhiszed hogy megfogalmazhatatlan? Milyen állat lenne megörökíteni ezt a pillanatot de ahhoz meg kéne állnom, telefont elő a vízhatlan táskából, újból megindulni és reménykedni hogy nem ejtem a tóba a végeredmény jó esetben pedig pár hullám, egy részlet a hajóból esetleg a távolban a többiek vitorlája egy képen ami tudod mit adna vissza? Semmit. De mindaz amiről a parton dumáltunk, ami hozott hazáig, amit itthon lelkesen meséltem és éjszaka az élmények hatására se bírtam elaludni rögtön ment volna a levesbe. 

Annyi mindenbe belevágunk életünk során, annyi kivételes dolog történik velünk, számtalan fasza sport amibe beleszeretünk vagy drága utazások egzikus helyekre, érdekes emberekkel kötött ismeretségek, öröknek hitt szerelmek és legyünk őszinték egy kicsit mind megfakul idővel, de elhiszed hogy ebben a fosom kis hajóban tizenkét év után még mindig el tud akadni a lélegzetem? Én sem.