Lehet fasza egy OB a hátsó sorból? Ofkorsz

Tizenegy éve finnezek amiből tizet nyugodtan le is tagadhatnék. Az a fajta vagyok aki minden megszerzett tudás után többet szeretne tanulni mert rájön milyen keveset tud, pedig szívesebben lennék olyan aki a zéró tudásához társított nagy hanggal mindenki fölé helyezi magát. Na jó, nem lennék de tanulhatnék tőlük. 

A hat hétre szóló gipszet lealkudtam ötre de igazából ez már nem is a gipsz volt hanem bokarögzítő ami egész napos viseléshez rohadt nehéz viszont zuhanyzáshoz meg éjszakára le tudtam venni. Ennek köszönhetően fokozatosan szoktathattam vissza a lábam a normál élethez ami most még távolinak tűnik, de az első lépéseket megtettem a szó minden értelmében. És akkor jött a telefon. Mester Bá a vonalban, ha már úgyis befizettem a tagdíjat akkor akár vitorlázhatnék is és tegyük hozzá igaza van, szóval vonszoljam le a seggem Agárdra, ad egy jó hajót mert jövő héten bajnokság. Sose voltam száz százalékos finnes és most annak a hetven százaléknak lehetek valahol az ötven százalékán de Mesterünk szavára egyszerűen képtelenség nemet mondani. Tudtam hogy ebben az állapotban nem tolom végig a versenyt de éreztem, jó lesz az nekem. Be is iktattam egy amolyan emlékeztető-felmérő edzést, látni mit tudok, mit tud a frissen gyógyult láb a hajóban mert a szárazföldön akadnak még fájdalmas mozdulatok. 

Ide elég egy alvázmosás de nem mindenki éri be ennyivel

Az egyesület udvarán állandóan pezseg az élet de amikor polírozáshoz az oldalukra fordított hajók lepik el és a sporik közti beszédtéma kizárólag a polírpasztában meg vitorla bizniszben csúcsosodik ki akkor ott bajnokság lesz. 

Ragyog mint a Salamon töke, a hajón nem fog múlni tesó

A kikötő egyébként teljesen újjáépült, a régi móló billegő-döngő betonlapjai már csak az emlékekben élnek. Az "északi" sólya nagyon penge lett, kis szépséghibával. Magát a sólyát ugyanakkorára szabták mint az elődjét, a partfal emelésnek köszönhetően viszont így meredekebb lett mint a régi ráadásul csúszik, hajókivételnél elkel a segítség. Ez van, szép lassan beleöregszünk a dingibe és az egyszemélyes hajóosztály meghatározás csak a vízen lesz érvényes, a parti manővereknél egyre kevésbé. 

Na, ilyen szélben mentem ki...

A klubház is sok változáson átesett de legszembetűnőbb a bejárati dekor. 

A Mester mindig itt van, mostantól akkor is ha nincs

Tehát a hajónál tartottunk. Köztudottan nem nagy költségvetésű az egyesületünk szóval a jó hajó itt annyit tesz, hogy nem rossz. Tehát nem pöpec, nem nagyon fasza egyszerűen csak jó. Gyakorlatban ez azt jelenti hogy van benne árbóc és ahhoz kapok valami vitorlát. Az esetlegesen az árbócra szerelt autentikus fácántoll széljelző már extralistás és ha csak annyi vizet ereszt amit ki lehet szivacsozni két futam között akkor rádmosolyogtak az istenek. Tehát kaptam egy ilyen jó hajót amit összeraktam azután meg magamat is és abban a semmi szélben kirongyoltam memóriafrissítésre. El is felejtettem hogy ilyen is van. Csend, béke, boldogság a hajóban és csak ültem minimális haladással. De milyen rohadt jó volt baszki.

Az esélyem a gyakorlásra teljesen eloszlott, csak imádkozhattam a csütörtöki békés viszonyokért, a kellő időben előtörő emlékekért. Bárki aki olvasta azóta a beszámolókat tudja, hogy az ima nem segített, maradtak az emlékek. 

A bajnokság ünnepélyes megnyitóval kezdődött ahol Bajusz fa finnjére húzták fel a nemzeti lobogót. 

Méltóbb helyre nem is kerülhetett volna

A gépsárkányt -A Mester utasításra- Medvével húztuk át a megnyitó helyszínére, amúgy a mi kikötőnkben van. Lőttem is pár képet, nézzük milyen csodákat építettek az elődök az elődöknek. 

Nomen est omen

A régi hajókról általában kevés infó marad hátra és évtizedek távlatából esélytelen bármit kideríteni, mindenesetre Balatonfüreden a hajógyárban készült okumé fából. 

Fa árbóc és fa bum találkozása klasszik rögzítéssel,
alatta a fém gyűrű a kötélelvezetést szolgálta

Mivel 1962-ben Füreden leállt a finn dingi gyártás így minimum hatvankét éves a hajó. A sorozatszáma 25-ös. 

Rézcsövön csúszik a réz leekocsi, nem hiszed el

Gyárilag az összes kötél fehér volt a dingiben, most se lehet benne más.  

Gyönyörű munka a sokat látott kormánylapát. 

Felmerülhet a tűzoltócső-gurtni létjogosultsága de akkoriban gyárilag ezzel (értsd: hasonlóval) jött ki. 

Svertállítás klemm helyett csomókkal,
az oldalfal mögött végig légkamra

Természetesen a finneken állítható az árbóc dőlésszöge aminek a szélviszonyoknál, pontosabban a szélerősségnél van jelentősége, a régebbi epoxihajóknál beállítod a parton és reménykedsz hogy jó lesz, az újabbaknál pedig akár két futam között is módosíthatsz, ha gyengül vagy erősödik a szél. Mondjam azt hogy ezt se most találták ki?

Menetes szár és finn dingi ugyanabban a mondatban,
baloldalt egy autentikus pádli

A hullámok hatvan éve is becsaptak a hajókba, szükség volt valami megoldásra ami hatékonyabb a szivacsozásnál. 

Pumpás ventil. Álló helyzetben is működik,
pontosabban: jobbára akkor tudod működtetni

Megszokott hogy a finneseknél kicsit csúszik a kuplung, de ennyire?

Eszemben sincs az új dolgok időtlenségén károgni a régiek javára, vannak erre ennek a rétegnek szóló terápiás csoportok az online térben vastagon, ráadásul egy új finn is gyönyörűen meg van építve. De azért tény, hogy az apró részletek kidolgozásánál a funkció mellett egyenrangú helyet kapott az esztétika és a formatervezés. Az általános súlycsökkentés, anyagtakarékosság a gyártók szerint mind-mind a mi érdekünket szolgálja ennek ellenére rohadt drága minden. Akárcsak az autóknál, megöli az összes olyan részletet amihez érzelmi kötődés alakulhat ki épp úgy a tervezők ahogy a felhasználók részéről. Egy új hajó gyártásának befejező fázisa kimerül a matrica felragasztásában de képzeld el amikor ezzel végeztek és a kormányveret felcsavarozása után mintegy a mű megkoronázásaként felkerült ez a polírozott fogantyú. -Kész vagyunk. 

Már azért lemész a kikötőbe, hogy megsimogasd

Egy hajónak persze nem a parton kell nagyot mutatnia de ez a vízen se vérzik el, napi használatban van a gépsárkány. A tulaj saját szavaival élve kiöregedett a vitorlázásból, így ha valaki vágyik erre a gyűjtői darabra Agárdon az Alba Regia kikötőjében a gyönyörködés mellett meg is vásárolhatja.

Eredetileg ugye ott tartottam, hogy megnyitó. Beszédek, beszélgetések majd tájékoztató a verseny menetéről amin hetvenen indultunk jelentős szerb és szlovák jelenléttel. Külföldi versenyéknél már láttam ilyen csoportbeosztásos dolgot de mostanáig lövésem se volt mi az és miért jó. A lényeg, hogy hetven (vagy több) hajóra marha hosszú rajtvonalat kéne állítani amit nehéz kontrollálni a rendezőségnek. Másrészt a Velencei-tavi szélviszonyokat -ahol sokszor húsz méterrel odébb már más irányból fúj- senkinek nem kell bemutatni, szóval volt sárga meg kék csoport tíz perces rajt különbséggel. A versenyirodában kapott szalagot kellett a halfejbe vagy seklibe bekötni. Első két napon sárga csoportos voltam, azaz elsőként minket rajtoltattak el. 

Megkülönböztető jelzés

Gondolni se mertem volna hogy a finnezés kihagyása akár a hasznomra is lehet. Végtelenített kötélzetben, vékonyított illetve vastagított sottkötélben és állítható (a hajó hossztengelyében pár centit elmozdítható) svertben kerestem a megoldást -amúgy ezek jó dolgok- miközben teljesen megfeledkeztem a vitorlázásról és halál bénán vezettem a hajót. Részben az Ábrándozás alatt ragadtak rám azok a dolgok amiknek a segítségével ilyen jól szerepeltem a bajnokságon, két év szünet után. (Itt jegyzem meg, hogy az összes béna kapitányos, szar vitorlázásból szintén rengeteget tanultam, annak ugyanúgy hasznát vettem csak máshogy.) Úgy higgyétek el, hogy a nagybetűs versenyen nem csináltam mást csak szélre vitorláztam mindenféle ötlettelen manőver helyett. 

Hasítanak a srácok, volt üzemanyag rendesen

Kb így: nem tülekedtem a rajtnál (jó, az első futamot mondjuk lekéstem) megnéztem hol vannak kevesen hogy tiszta szélben vitorlázhassak és vezettem a hajót. Ennyi. Mivel a széljelző -hogy úgy mondjam- elég érdekesen állt és csak a hajó egyik oldaláról látszódott tisztán így kizárólag a vitorlán lévő szálakat néztem meg a vízfelszínt és nem, az ötös szélben nem tudtam vízszintesre kiülni a hajót -néhány fontos helyzetet leszámítva- de törekedtem rá. Az egyik futamban ahol szintén nem brillíroztam a rajtnál, azt láttam hogy balra mentek kevesebben szóval arra indultam. És tök jó szelem volt, mindig erősödött egy hangyányit és a szélfordulók is kedveztek. Éreztem hogy megyek ki a pályáról de a vízen láttam hogy ez a szél kitart és sokkal jobb mint bárhol a tavon, nem fogok hülye fejjel kifordulni belőle, maradok amíg tudok. Ahogy mondtam harmincöten voltunk egy csoportban, ebben a futamban egy idegen, be sem állított hajóval, a hangárból kapott valamilyen vitorlával, két év kihagyással huszonkettedik lettem. Ha valahol meg azt éreztem hogy a szél fos, akkor eljöttem onnan és nyilván nem ezt oktatják a versenyzőknek, hanem az ellenfél "tartását" de egyrészt soha nem leszek azon a szinten másrészt meg marha jót vitorláztam és kurvajól éreztem magam. 

Két futam közti pihenő a nád takarásában,
egy kicsit a vitorlát is kímélik

Negyedszélben kicsit tompa volt a gépsárkány hátszélben pedig szépen legyalogoltam a többieket -már úgy körülöttem- ami egyértelműen az előredöntött árbóc tünete, szóval a verseny második napján hátrébb döntöttem valamennyit. Az ilyen értékeket mérni szokták a sporik, nekem erre most nem volt kapacitásom, főztem abból amim volt. 

Mindnyájan finnesek vagyunk,
de van amire nincs magyarázat

Akkor pár szó magáról a versenyről. Csütörtökön három futam volt a 14-18 csomós erősen pöffös északkeleti szélben és mivel az ima nem segített elnézve a kite és hagyományos szörfösekkel zsúfolt tavat egyetlen esélyem maradt, bízni a csodában. Az első futam némi késéssel indult én meg nagy bölcsen nekiálltam a vitorlát átkötni elöl ami persze nem sikerült de legalább lekéstem a rajtot és hangosan röhögtem magamon a múltkori savazásom miatt. De szépen felzárkóztam sőt az egyik sporit beértem és lehagytam a befutóra. 

Harcos körülmények, a vízen és a vitorlákon is látszik

Ilyen szélben nyilván nem volt eseménytelen a hátszeles szakasz. Akadt pár borulás, az egyik pont mellettem és amikor megkaptam azt a pöfföt azzal a szélfordulóval hát szívesebben lettem volna itthon. Éreztem ahogy megcsavarja az egész hajót és mindössze arra hagyott időt hogy fordítsak a kormányon és elinduljak kifelé a pályáról. A tollfosztó irányát nézve kb kilencven fokot fordult a szél, mint az állat poroltam a nádas irányába de sokkal jobb volt a borulásnál. Aztán helyre állt a béke, az emlékek is kezdtek előtörni: erős hátszélben hátra kell terhelni a hajót és két pöff között ne felejts el imádkozni. A harmadik futam után megkönnyebbülve poroltunk ki a kikötőbe, mára ennyi hála istennek.

Péntekre békésebb viszonyokat ígértek ami csúszott valamennyit, harcos körülmények közti első futam után megérkezett az enyhülés, ismét az emlékek, gyenge hátszélben előre kell terhelni a hajót. Nem kívánok anatómiai részletekbe bocsátkozni a farpofák és a finn dingi deck illeszkedési pontjairól de a hátszeles szakaszokra ritkán gondolunk vissza nosztalgiával. Mára nem enged több futamot a szél de a kitelepült lángossütőnek köszönhetően az arcok pillanatok alatt kisimultak. Mindenki evett már lángost, tudjuk milyen a finom meg az olajban ázott félig nyers fos de a kurvajó lángost kevesen ismerik, még kevesebben készítik. Azontúl hogy a tésztája a világörökség része lehetne sósabb is mint a sima piaci. Vannak olyan kaják amin az utólagos sózás javít ugyan -pl rántotta- de mégse lesz az igazi, na ezt a hatást szorozd be tízzel. Szóval az összes lángos amit eddig máshol ettél az pont ilyen. Nulla. Ez meg olyan durva gasztrosokk hogy soha többé nem akarsz a másikból enni. Soha. És ha nem jársz finnes versenyre akkor sincs dráma, Budapesten a Római parti Piacon ehetsz ebből a csodából, keresd Ágiékat.                                                                

                                                                                   

 Ez négy, a kínálatban nyolcféle szerepelt.
A félhold alakú a juhtúróval töltött, képtelenség leírni az ízeit

                                                                                     

Szombatra beigazolódott "Egér" versenyrendező jóslata miszerint jó ha egy futam összejön a reggeli szélben. Itt már arany és ezüst csoportra voltunk osztva, azaz a mezőny első harmincöt és a második harmincöt versenyzői külön mérik össze erejüket. Mondanom se kell melyik csoportba kerültem de legalább lőttem egy képet a nagyok rajtjáról. 

A menők felkészülnek a még menőbbek rajtolnak

Azután a mi csoportunk is elindult, azt hittem korai rajtos vagyok (persze nem) visszamentem megcsináltam a büntit, hogy ne hiába versenyezzek és poroltam a többiek után. Így is huszonnegyedik hely a gyengécske szélben. Ezután két sikertelen rajtkísérlet és két óra várakozás következett de amikor ilyen foltos a vízfelszín abból csoda nem lesz. Edzeni, vitorlázni marha jó de a Magyar Bajnoki cím nem dőlhet el ilyen pályán, irány a part. Gál Pisti sporttársunk családja addigra nekilátott az isteni chilis pörköltnek, üstben. A fogadtatását/sikerét nem részletezem, elég legyen annyi hogy nem kellet a maradék tárolásával, elajándékozásával bajlódni és most szívesen leírnám, ha ilyen pazar étkekre vágysz csöngess be Fehérváron Istiékhez de megtiltotta, szóval így jártál, ehhez bizony el kell jönnöd finnezni. 

Ezután a kalóriadeficit elkerülése végett osztálygyűléssel egybekötött vacsora a közeli étteremben és igazából itt véget is ért a verseny. A vasárnapot munka miatt ki kellett hagynom de igazából csak a díjátadóról maradtam le, esély se volt használható szélre. 

Állat póló, benne volt a nevezési díjban
de higgyétek el, megküzdöttünk érte

Az idei bajnok Beliczay "Bőrtok" Marci, aki -nem fogod elhinni de- tíz év kihagyás után ült finn dingibe. Szerencsére a Vitorlás a kertben mindig az események ütőerén tartja kezét így beszámolhatok nektek erről a felháborító győzelemről. Szóval, az YKA-ban (Yacht Klub Agárd) "talált" egy finn dingit (szerintem nem jót hanem nagyon faszát) amit kölcsönkapott a versenyre, ehhez "kapott" egy árbócot -ne mondj semmit, már most vérlázító a dolog- és lássatok csodát: szerzett egy vitorlát is ez a csodálatos elme. Tehát amíg a többi tisztességes versenyző hajót vásárol, fejleszt, szezonról-szezonra vitorlákba, (jó ha van erős és gyenge szeles is) technikai felszerelésekbe öli a pénzét, rendszeresen eljár edzésre, versenyekre addig ez a figura kis túlzással a sarki gépkölcsönzőből összerak egy hajót, megjelenik a versenyen (pedig nem hívtuk) és arcátlanul lehagyja az összes jellemes vitorlázót, mindezt legálisan. 

                                                       Dömötör Attila magángyűjteményéből

Felbőszült nemes lelkű vitorlázók vízbe veték pimasz társukat

Félretéve a hülyeséget, egy OB ezen a szinten nem játék, el se tudjátok képzelni milyen hajókon/csapatokban versenyeznek ezek az arcok. Olyan gondolatokkal indultam el hogy valahol a végén elvitorlázgatok, próbálok szintidőn belül befutni és túlélni. Ehhez képest mezőnyben is mentem és előfordult hogy nálam jobbakat lehagytam. Az ötvenkilencedik hely az enyém a hetvenből, köszönöm szépen. Hányszor hallottam Mesterünktől hogy "vezesd a hajót bazmeg" és nézzetek oda, ennyi év után célba ért az üzenet. Későn érő típus vagyok, csak tudnám a tollfosztót minek adtam el. 

Lecke, Fifty, boatshow

Hogy miért kell a jó dolgokat bemocskolni valami szarral, soha nem fogjuk megtudni de minden ilyen egy újabb tanítás az élettől, vagy valami jel hogy az irányt vétettük el és semmi keresnivalónk azon az ösvényen amin éppen bandukolunk, esetleg simán csak megtörténik amit elénkrak az élet mi meg azt teszünk el belőle amit belelátunk. 

Az egész egy meghívással kezdődött az X33-as osztály bajnokságára egy viszonylag kezdő csapathoz, (olyan értelemben hogy túraverseny tapasztalat van, pálya semmi) de csak így jött össze a hat hajó. (Egy hajóosztály fennmaradásának egyik feltétele hogy a bajnokságon legalább hat hajónak el kell indulnia, nem elég csak benevezni a versenyre és otthon kávézgatni ahogy ez pár éve még bevett gyakorlat volt.) Szóval egy amolyan jótékonysági vitorlázásba keveredtem két napra amiből a csütörtöki változó szél miatt inkább ismerkedési nap volt mind a hajóval mind a legénységgel. 

X-33-as. 33 láb hosszú, az X-et ne tőlem kérdezzétek
Korlát és állómagasság, számomra csupa ismeretlen fogalom

Alsóörsről vittük át a hajót Füred egy kis kikötőjébe és tudhatjátok, ha valahol akad látnivaló ott a Vitorlás a kertben felbukkan. Ez pedig esetünkben a Fifty-Fifty a némi vitát kiváltott idei Kékszalag győzelmével. Ezt a dolgot a sporttársaknak egymás között kell elrendezni, mi nézzünk néhány technikai részletet amivel az összefoglaló filmekben nem biztos hogy találkozunk. Először is elképesztőek a méretek innen testközelből. Daru nincs a kikötőben, vízzel pedig csak edzésen, versenyen illetve esőben találkozik ez a kategória így négy, csörlővel felszerelt vasoszlop gondoskodik a "parti" tárolásról illetve a vízre tételről. 

Kormánylapátok elcsomagolva, a két nyíl között a 
kormányhosszabbítót(?) vagy kormányrudat láthatjátok

Mellesleg a parton feküdt egy a klemmek alapján valószínűleg korábbi generációs árbóc aminek a hosszát nem tudtam lemérni de azért lőttem pár képet. Nem vagyok rossz kondiban de ezt a felét nem bírtam megemelni. 

A másik végéhez tettem egy másfeles petpalackot
az arányok miatt de alig látszik. Elméletileg 20 méter

Belűről is lefotóztam, inkább az érdekesség kedvéért.

Akár egy új részecskegyorsító alagútja is lehetne de nem,
Pauger árbóc belső

Ahogy az AC45-ösöket ezt a hajót hidraulikacsövek hálózzák be és a rendszer üzemeltetéséhez gondolom valahol lennie kell egy akkunak de hogy hol, azt nem sikerült kiderítenem. Például a két árbóc szinkronba állításáért is (és még ki tudja miért) hidraulika felel. Amúgy se gondoltam hogy csak úgy el lehet vezetni a gépsárkányt de most már tudom hogy "külsősként" még a sarokig se mész el vele. 

A finn dingiben is a széliránynak megfelelően fordul
az árbóc csak ott máshogy. Balra, nyílás az uszonynak

Bármilyen hajóra lépsz a kabin sok mindent elárul a tulajról. Kedvenc kesztyűje, sapkája ott figyel a polcon egy viseletes napszemüveg és egy távcső társaságában aminek az egyik lencséje garantáltan homályos. Valami jeles eseményre kapott bicska, toll, kombinált fogó, egy marék rövidke kötél ami bármire jó lehet, kitaposott papucs, töltőkábel és társai köszönnek vissza bármerre nézünk a kajütben. De az ilyen hajókon ahol grammra ki van mérve minden ott nincs helye eme földi hiúságoknak a szó szoros és átvitt értelmében sem. Ha azt hallod hogy pár éve négyszázötven kilós fogyókúrán esett át a gépsárkány akkor komolyan elgondolkozol hogy pl. a kaját, ruhát, ásványvizet hova teszik egy hosszabb versenyen? Vannak heten, ez beszorozva öt-hat szentkirályi per fő az ötven-hatvan kiló plusz még testvérek között is és ez csak a víz. Persze az egészet egyfajta Amerika Kupás High-tech övezi a legénység szűk fülkéivel, a mindenfelé tekergő csövekkel, mérőműszerekkel és bárhova nézel százezrek, milliók, ne legyenek kétségeid. 

Csörlő a jobb oldalon hidraulikával? 
Basszus de jó lenne látni működés közben 

A hajó hossza 50 láb és ha lehet hinni az infóknak akkor az extra kereteknek köszönhetően a szélessége is ennyi csak méterben, azaz 15m. Ha végzünk egy gyors számolást 225m2 jön ki ami nyilván nem valós érték hiszen nincs az egész bedeszkázva de látszik hogy van mozgástér a legénységnek, akkor is ha éppen nem vágynak rá. Vannak azok a szélviszonyok amikor a hét fő nem tudja -mondjuk úgy- kiülni a hajót, ilyenkor begyűjtenek ötszáz liternyit a jó Balatonból és vízballasztban tárolják. És a legdurvább, hogy ott álltam a hajó mellett, még a keretet is meg tudtam fogni de ebből az egészből semmit se láttam. 

Nem Dominique Toretto kocsiját látod, ez egy vitorlás

A verseny maga elég felejthető volt -azóta is próbálom elfelejteni- és sokszor olvashatjátok tőlem hogy mekkora szívás vordecken a semmibe kapaszkodva helytállni és szívből remélem, kiérzitek belőle az iróniát. De amit őszinte tanácsként mondhatok, ha a frissen összeállt csapatodnak fingja sincs hogy ki az a Sipos Péter versenyrendező, és az eső utáni átmeneti frontra ugyan miért nem állít pályát kilenc nagyhajós osztálynak akkor ne csodálkozz, hogy a másnapi négy futamból négynél késitek le a rajtot. Percekkel. 

Bónuszként reggel a harcos szélben orrvitorla cserénél rosszul léptem és a lábfejem befordult a bokám alá. Filmen az ilyen résznél általában ásítunk egyet de amikor a reccsenő hang belőled jön barátom, akkor más megvilágításba kerül a dolog. Naná hogy eltört, így érthetően hosszúnak éreztem a négy futamot meg a százharminc kilométer hazavezetést de az utána kapott hat hétre szóló gipszet még hosszabbnak amire halmazati büntetésként az Európa 30-as bajnokság is ment a levesbe. Mankózok, kukazsákkal a lábamon zuhanyzom, semmi hasznos dologra nem vagyok képes az élvezetesekről meg ne is beszéljünk de mindennél szarabb hogy itthon ülök térdig begipszelt lábbal amikor a csapatom a bajnokságon harcol, nélkülem. 

Mindenesetre a rám szakadt kényszerű szabadidő olyan dolgokat indított el amikre nem is biztos hogy sor került volna, de legalábbis nem most. Magam alatt voltam ugyan de rendkívül bölcsen egy dolgot tudtam biztosan, az idő nem fog megállni. Az a rohadt hat hét bármilyen hosszú az első napokban, egyszer el fog telni és szeptemberben újra hajóba ülök ha beledöglök akkor is. 

Addig is hogy legalább hajóközelbe legyek meglátogattam a Kenesei boatshowt. Elképesztő mivé nőtte ki magát a kiállítást amihez nagyban hozzájárult az elektromos vízi járművek megállíthatatlan térnyerése és ugye a vitorlás körökben eretneknek számító 30+ lábas luxushajók megmagyarázhatatlan divatja. Ezen kívül lakóautót, lakókocsit, távcsövet (itt jegyzem meg a Leica újdonságát ami egyenesen a kezdetekhez repít vissza, azaz nem fogod elhinni de digitális fényképezőgép kizárólag fekete-fehér képekhez) biciklit, köteleket, mindenféle hasznos aprószart és azért két fasza hajót is találtam a kikötőben. 

Az első azonosításához némi nyomozásra volt szükség (már ha egy könyv fellapozása annak számít) de a negyvenharmadik oldalon rátaláltam csak előbb haza kellett érni. Szóval beszarás fahajó a parton, azt se tudjuk honnan jött, ki hozta de látszik hogy használatban van, nem csak úgy összerakták a mutogatás múlandó dicsőségéért. 

Elsőre csak azt láttam, hogy kalóznak túl nagy

Nagyon patika a gép, mellette állva jobban átjönnek az impozáns méretek mint a képen. Fa árbóc kéremszépen és gyönyörű famunka az utolsó négyzetcentiméterig. Igen, belül is.

Palánkozás mesterfokon rovatunk győztese pedig...

Remélem nem tűnik arcátlanságnak de muszáj volt benéznem az egyik fenékdeszka alá, bizony ott figyel a ventil. 

El se tudom képzelni milyen értéket képviselhet ez ma amikor a szaktudást epoxiban mérik. Maga a faanyag, az a mérhetetlen munkaóra amivel elkészült és az a valószínűleg sokkal több amivel ilyen állapotba hozták. A fenti kép közepén észrevehettek egy toldást és nem valószínű hogy ereszt. 

Nagyíts rá és meglátod,
minden csavarhely ledugózva az örökkévalóságnak

Gaffos vitorlázata van a gépsárkánynak és nyilván van szakkifejezés a villás részre mint például spágenflúsz de én sajnos nem ismerem,

szóval villás csatlakozó a naplementében

Hiába kerestem, a gugli nem adott találatot

Külön érdekesség, hogy a bum szabályos téglalap formákkal végig át van törve gondolom a súlycsökkentés jegyében, erre -csak hogy még kevésbé értsük- vitorla anyagból borítás került. Nem sikerült rájönnöm miért. 

Kötelek futnak a bumban, mennyi rejtélyt tartogat

Ahogy látjátok szerencsére benne volt a grósz így osztály jelzés után kutatva kicsit kitekertem és ott köszönt szembe a J betű, innen már nem volt nehéz dolgom. És itt van a szakszerű részletes leírás a hajóról, nincs mese ha egy kicsit is érdekel a dolog ez a könyv nem hiányozhat a polcodról. 

                                                             Forrás: A vitorláshajók

Ennyi négyzetméter vászonnal azért hasíthatott.
A súlynál lehet hogy elírás van, 
nem tudom miből jött össze a fél tonna

Nincs hajókiállítás soklábas luxusvitorlások nélkül pontosabban másból se áll csak azokból meg luxusmotorosokból. Persze van rá magyarázat, a nagy cégek a divathullámnak köszönhető kimagasló profitjukkal megengedhetik maguknak négy-öt-nyolc hajóra a bérleti díjat. Nincs ezzel baj, a többség ettől vágja magát hanyatt meg ennyivel is nagyobb egy ilyen műsor. Bármerre nézek a sokak által vágyott élet megtestesítői köszönnek vissza. Hatalmas cuki plüssmackó a motorcsónak bőrülésén, pihepuha szőnyeggel borított kabin alulról megvilágított franciaággyal, pezsgősvödör drága pezsgővel, poharakkal mind-mind a jólét ígéretét hordozza. Három hálószoba, fürdő, szalon tűzhellyel/sütővel és ahogy belépsz kellemesen hűvös levegő fogad, igen a klíma már alap, mondja az értékesítő. Három cirkáló férne el a helyén dehát nem mindenki akar egy komfort nélküli hajóban guzsorogni amikor ilyen is van. Nem is értem miért lábban adják meg a méreteket alapterület/négyzetméter helyett. És el se hiszed milyen igény van rá. Az újonnan épült kikötőkben hobbitelek méretű hajóhelyek várják e nyaralóhajós réteget miközben a nagy átlag akik évtizedeken keresztül életben tartották a sportot és nem utolsó sorban a kikötőket, a folyamatosan emelkedő díjak miatt kezdenek kiszorulni a bójákra, rosszabb esetben a partra onnan pedig valamelyik hirdetési oldalra. 

És ha valaminek kell a kikötőhely az tényleg ez a kategória. Lássuk be, kevés az esély az osztállyá tömörülésre, bajnokságra vagy az aktív versenyzésre sőt akár egy naposnál hosszabb vitorlázásra. Korunk daysailerjei ezek de nincs ezzel semmi baj, ők is vitorláznak és eszembe sincs a közösségi médiában háborgókhoz csatlakozni miszerint "ezek nem is igazi vitorlázók" mert én mitől lennék igazibb másnál. Egyszerűen csak kurvasok pénzük van amire ráépült ez az iparág a baszott nagy hajóikkal, hozzá a teniszpályányi kikötőhelyekkel pedig számukra ez se több az olyan külsőségeknél mint a száznégyzetméteres nappali, a garázsokban álló drága autók, megfizethetetlen nyaralások, millió forintos apró női táskák és egyebek. Nem vágyakozom 3-400.000 Eurora hogy vehessek egy ilyen 35-42 lábas nyaralót vitorlákkal de sajnos ez az a réteg ami miatt a kikötők pofátlanul emelhetik az áraikat, ami három éve ötszázezer volt az idén egymillióhatszáz. Aki öt vagy több éve tart hajót be volt rendezkedve valamennyi áremelésre évente de kérdéses, hogy ezt a mostanit ki és meddig tudja kiköhögni. A vitorlázni szerető vitorlások és hajóik eltűnésével pompás helyek alakíthatók ki ezeknek az uszályoknak de elég lesz ez ahhoz hogy eltartson egy kikötőt? Mi lesz a divathullám lecsengése után amikor ráunnak a szabadság megtestesítőjeként megvásárolt új hajóra? Tíz év múlva a kikötők vajon könyörögni fognak az elüldözött 21-27 lábas hajóknak a visszatérésért vagy kihalnak mint egy védett faj néhány bóján lévő őskövületet leszámítva? Merengtem így az élet nagy dolgain amikor a sok bödön között szinte észrevétlenül megbújva megpillantottam azt hajót amit gondolkodás nélkül és azonnal. Ez a T26 modellnévre hallgat ami a Balatonhoz kiválóan igazítható merülésű 25-ös túrajolle újragondolt változata. A hajó méretei -tíz centi szélesítést leszámítva- megegyeznek az előddel viszont a zord körülményekben a hajó gyenge pontjának számító svertet felhizlalták ezer kilósra ráadásul a kormányos kedélyállapotának fokozása érdekében rendelhető plusz kétszáz kiló tőkesúllyal ami a maximális 1,6 méteres merülést figyelembe véve komoly biztonságérzetet ad. Karbon árbóc, karbon bum, állat külső, sallangmentes belső és orrsudár a hatvan négyzetméteres genakkerhez. Ami a gyengéje volt egy huszonötösnek azt felpimpelték ami pedig jó volt az még faszább lett. Érzem ahogy a deckre lépve megbillen a hajó, itthon vagyok és köztudottan imádom cirkálókat de amikor egyenes háttal tudsz ülni egy hajóban az valami csoda. 

 A kabintetőt (is) teljesen átfaragták az elődhöz képest. Nem baj.
Sajnos csak részben látszik a gépsárkány legszexibb része, a nyitott fartükör

Unokázós program révén ez legalább a nyolcadik hajó amire felbicegek a járógipszemmel és senkivel szemben nem volt bennem elvárás egy potya kávé melletti felületes beszélgetéshez hogy melyik kabin tágasabb a három közül, hány óra klímázást bír az akksi meg ugye a betekerhető grósz nyújtotta kényelem, de ez az első és egyetlen hely az egész kikötőben ahol megkínáltak egy itallal. Elfogadjuk. Közben dumálunk, ismeretlenül is ismerjük egymást a sok közös barát révén és akkor megkapom a hideg almalevet a Kékszalag "szeretetcsomaghoz" kapott pohárban amit kilométerekről kiszúrok mert a verseny óta ott figyel az íróasztalomon. A bemagolt négyzetméterek, technikai adatok helyett itt konkrétumokat kapsz. Milyen széltől cseréled le a génuát fockra a tollfosztón, melyik versenyen hányadik helyre sikerült behozni, benne maradt-e még valami a futamban amit esetleg ők baltáztak el vagy ez volt a max? És itt válik el a szar a májtól mert egy vitorlázni szerető/akaró ember számára ezek a lényeges infók nem a kétszáz literes üzemanyagtartály. Valós tapasztalatokra vagy kíváncsi nem lízingkonstrukciókra, vitorlázótól akarsz vásárolni nem értékesítőtől. 

Ebből a szögből is atom. Sajnos egyik kép se adja vissza 
a kék valós árnyalatát de higgyétek el, állat

Szóval itt ez a fasza hajó, ebben a szegmensben teljesen megfizethető ráadásul a gyártó személyre szabottan építi meg neked mégis a négyszázezer eurós 46 lábas hajóból adtak el idén ötöt. Igen, mindegyiket a Balatonra. Én meg pár nap múlva olyan telefonhívást kaptam, hogy hirtelen a nevemet is elfelejtettem de erről majd legközelebb. 

Egy nap egy óra két perc

Az ikonikus Mihálkovics után rövid szünet következett amiből egy hosszabb lett végül, amiért kizárólag a Csillagtúrát teszem felelőssé. Egy héttel a Kereked Klasszikus kupa elé volt kiírva, be is firkantottam magam a legénységi Excel táblázatba a Klasszikust átmenetileg függőben hagyva mert tudtam, a két egymást követő hétvége necces lesz. Erre a Csillagtúrát a nyomkövetési rendszer kidolgozatlansága miatt törölték de akkorra a Klasszikus teltházas lett így kerültem két szék között a pad alá. Hogy a Mihálkovics második helyének köszönhetően nőtt meg az érdeklődés a sikerre éhes csapattagok között vagy csupán véletlen egybeesés volt mindez másodlagos, behozták harmadik helyre a hajót, ez az ami számít. Én meg ugye ott álltam elanyátlanodva, verseny nélkül. Később találtam helyet egy másik európára de az égiek ismeretlen okból meg akartak óvni ettől a versenytől így egy sérülés miatt ez idénre ugrott. 

Következő lehetőség a Kékszalag. Na ja, de tavasszal lelkesedéstől túlfűtve beruháztunk a rohadtul ígéretesnek tűnő DJ Oti fellépésre Siófoki hétvégével súlyosbítva, szállodában. Bár a két program szó szerint nem ütötte egymást de tisztán látszott hogy (a bizonytalan célba érés miatt) kizárja. Nem kis erőfeszítés árán eladtam otthon a sztorit: a szombat esti koncertig valahogy biztosan betoljuk az Ábrándot, a szállásfoglalást meg áttetettem egy másik hétvégére. 

A hajót most is Almádiból kellett Füredre szállítani de valamiért olyan Pápalátogatás szintű titokzatosság övezte az egész deliverit, hogy kedd este még csak a nevezésünk volt biztos. Ott álltam menetkészen bepakolva két táska cuccal plusz ásványvíz és vártam akár egy fedett ügynök, bérgyilkos netán alvilági bandába beépült zsaru hogy mikor csörren meg a telefon, mikor érkezik egy kódolt üzenet, indulni kell. Ami szerint végül szerdán nem mentem sehova, a kormányosunk átvitte a gépsárkányt Füredre és csütörtök reggelre várta a legénységet. Kicsit sajnáltam a szerda délutánt, szeretek verseny előtt menni a hajóval, ráhangolódni a nagy napra, napokra, kikötőben tölteni az estét, ringatózó hajón aludni. Ez mind amolyan szertartás féle ami nélkül persze ugyanúgy lezajlik egy verseny csak ezekkel jobb.

Idén nyomkövetőt kapott minden résztvevő, otthon a teraszról simán lehet figyelni ki merre jár. 

No more secrets

Csütörtök kora reggel gyűlt össze  kis csapatunk a hajónál amit végre sikerült "úgy" lefotóznom. Említettem már, hogy hátulról kicsit oldalról adja ki a formát a gép, hát íme:

Racingos, nem kétség

1992-ben készült a héj amihez Terbe János iparművész, vitorlázó (mára az ökodesing nemzetközi rocksztárja) tervezte a felépítményt a grafikai munkával (érts: csíkozás) együtt. Érdekes adalék az Ábrándhoz, hogy a Nacra kiel számítási hiba folytán az eredeti helyénél egy méterrel előbbre került de a tévedés csak használat közben mutatkozott meg. Dulin Jenő a hajó akkori és persze mostani tulajdonosa kishíján sírva fakadt az első tesztvezetés után. A hiba orvoslásával a drámai helyzet megoldódott és akár egy megindító Netflix sorozatban, Jenő bá sorra nyerte a versenyeket. 

Ennyi vaker után ideje a lényegre térni. Hétkor gyüli a hajónál, bepakolunk, pár apró simítás, matrica felragaszt és nyolc előtt elrúgjuk a partot, arany szabály hogy legyél kint a pályán időben.

Munkában finnes barátaim, segítenék de valakinek fotóznia is kell

Mondták, be van készítve a spinakker és biztos vagyok benne hogy így is van de egy gyors szemlére kell hogy legyen három percem. 

                                                                      Fotó: Ujvári Gábor

Na nézzük hogy állnak az élek

Hat kilométernyi rajtvonalon próbálja ötszáztíz induló elcsípni a legfaszább helyet de mennyi az esély hogy három egykori hajóm is ott keresi ahol mi? Csupa kedves emlék. 

Brainstorm Nau 370

Fétis Európa 30

Mokány 15-ös jolle

A rajtra pont leállt a szél, szívás volt mire kiverekedtük magunkat a tömegből és az a gyanúm hogy az osztálytársak közül azok jártak jól akik a déli partot választották. De miért mindig a déli part? A keleti medencében Keszthely felé, valahogy akkor is az volt a jobb meg még egy csomó versenyen. Mi a túró van a déli parton és én miért nem ülök soha olyan hajóban ami arra megy? Örök rejtély marad. 

Több kevesebb széllel elvergődtünk Keneséig, ha más nem is de látnivaló azért akadt.

Ellinore. Az ilyenre képekre írják a Facebookon hogy: 
Ezt csak úgy itthagyom

Tramontana, elképesztő méretek még ilyen távolságból is

Mi jöhet még? A kemény mag még emlékezhet rá, hogy életem első versenyén ezen a hajón voltam mancsaft, ráadásul elöl. Valami tök béna feladattal megbízva valószínűleg azért hogy ne zavarjam a vitorlázni tudókat ott hátul. Így lesz belőled is vordeckes öcsém, egyszer előreküldenek megigazítani valami kötelet és ha nem szúrod el örökre ott maradsz. 

To infinity and behind

Mit keres egy finn dingi a mezőnyben? Hát barátaim részt vesz a versenyen, részben legálisan mer' ugye az előírások hogy, minimum három fő meg ugye kabinos hajó nehogy kalózzal vagy solinggal nekivágjanak azok akiknek a vitorlázás amúgy a kisujjukban van. Pár éve Gerő Andris "Villamos" megcsinálta kalózzal ezt a kört, azért az se volt gyenge. 

Szóval aki megmutatja, hogy ki a fasza gyerek kérlek szépen az Ruják István egykori finnes olimpikon. Én is marhára szerettem volna meglépni de nem voltam hozzá elég tökös ráadásul két, nálam sokkal jobb vitorlázó sikertelen próbálkozása se segítette elő a dolgot. És jön Ruji aki feltette a térképre a finn osztályt ha valaki esetleg nem tudná mi fán terem. Mindezt persze amolyan félhivatalosan de azért engedélyezve, és a kapott nyomkövetővel ráadásul igazolható az embertelen teljesítmény. Gondolj bele, hatvanhat évesen nekiindulsz egy ilyen tollfosztóval amin még hátszélvitorla sincs és a középmezőnyben végzel úgy, hogy egyetlen kurva szendvicset eszel az egész úton. El tudod képzelni magad ebben a szituban? Én nem. No szuszóka, no pihi, annyi hely sincs hogy lefeküdj valahova a szélcsendben vagy amikor már minden tagod sajog (ami azért hatvan fölött megesik ugye) vagy fáj a segged a decken üléstől. Huszonhat és fél óra abban a fos kis hajóban és nagyjából a mezőny felét lealázta, kivétel nélkül olyanokat akiknek több jutott tíz négyzetméter vászonnál. A tracken látszik, hogy Tomaj-Ábrahámhegy környékén kreuzolt át -kb 6 kilométer lehetett egy csapáson, köszi szépen- a déli partra (már megint a déli part, figyelsz?) és onnan Tihanyig, igen Tihanyig jött végig negyedszélben, folyamatosan csapást váltva. Az eredmények alapján nem sokkal előtte jöttünk és elárulom nektek, a közel három tonnás tőkesúlyos cirkálóval se volt népünnepély hajnaltól a négyes szélben fordulgatni és ültem már finn dingiben de nem akarom tudni milyen mindez tizenhét óra decken ücsörgés után. 

És a T-1000-es modell a terminátor? Na ne röhögtessetek! 

Ha eljön érted a finn dingi

Visszatérve a mi versenyünkre -amikor fújt- negyedszélben mentünk Kenesére de a bójavételhez raumba majd inkább hátszélbe kellett fordulni. Ballon fel és úgy látszik a spinakkeres drámák mindig üldözni fognak. Szerencsére megúsztuk egy spisott kötél szakadásával így nem a tóból halásztam ki a vitorlát és fel se borultunk, hanem simán csak összeszedtem ahogy ott lobogott de az is elég szar tud lenni. Emiatt természetesen vissza is estünk, de később egy nyugodtabb időszakban kicseréltük a kötelet ami ugyan nem igazi spi kötél hiszen nincs elvékonyítva de a túléléshez elég volt. 

Eredetileg pár méterrel hosszabb és nem is itt szokott lenni

Kevesen tudják hogy a "Tenkes kapitánya" sikeres vitorlázó volt.
A fia dragon osztályban tarol emellett neki köszönhetjük ezt a kódexet

Ez a füzetke minden "szeretetcsomagban" megtalálható sok kafa dologgal együtt és én se olvastam bele a verseny előtt ahogy szerintem a mezőny java se, és ne legyenek illúzióink, akár egy szórólap jobbára ez is olvasás nélkül végzi a szelektív gyűjtőben. Számomra alap dolgok vannak benne de én mindig igyekszem konfliktusmentesen megoldani a problémákat, nehéz helyzeteket legyen ez vitorlázós szitu vagy egy tolakodó paraszt az aldiban. Sok esetben ezek elkerülhetők de nem a másik hajó(k) béna kormányosán vagy a pofátlan vásárlón fog múlni hanem rajtad. Ha egyszer az életben olvasott valaki Kékszalag beszámolót az tud a Kenesei bójavételről, ennek ellenére minden évben kormányosok tucatjai rohannak itt tátott szájjal a faszerdőbe mert ugye nekik ott van a helyük a bójánál, urambocsá tudják mi az a belső hely és ahhoz ragaszkodnak ész nélkül. Nem kerül ötven esetleg száz métert a folyamatos mozgású hajójával amikor még lehetne, inkább beragad, idegeskedik, meglepődik, bazmegol a legénységgel, anyázik a többi versenyzővel de neki ott (belső) helye van. Ott áll, a többi belsőhelyessel együtt pufferekkel próbálják védeni a hajót amíg mások húsz méterrel odébb elvitorláznak. És mindnyájan tudjuk mikor fogja visszakapni az ott elbaszott negyed órát.

"A magyar nyelv gazdagsága lehetővé teszi a kulturált kommunikációt" írja Zenthe Ferenc a kiadvány szerzője, de a nyelvi gazdagság Kenesén pusztán inverz formában jelenik meg. 

Minden évben így idén is: sorban állás bazmegolásért

Innen a javított spivel jöttünk amíg kitartott a szél utána anélkül mert ahhoz is kevés volt hogy kitöltse a ballont. Végig imádkoztam hogy megússzuk a gyászos Siófoki naplementét ami aztán éppenhogy be is jött. Érdekes egy ilyen cirkáló a maga 2800 kilójával plusz legénység, kaja, italok, ruhák, motor, üzemanyag, szerszámok, kötelező felszerelések, kötelek meg még ki tudja mennyi aprószar de nézzétek ezt a képet. Erre a szélre még egy katamarános is befonja a szemöldökét, fújni egyértelműen nem fúj, némi jóindulattal mozog de van sebességünk. 1.5-1.8 csomó között. 

Na ehhez kell kormányos, kicsi fiam

Az év legmelegebb napjai ezek és azt hittem a vízen elviselhetőbb de nem. Izzadtság keveredik rajtunk naptejjel és jobb ha nem nyavalygok, van aki hetvennégy éves a hajón és ő sem teszi. Fél négy van, már megittam három liter vizet, fáj a gyomrom és itt várjuk a csodát a tó közepén. Ne kérdezzétek hogy értünk Siófokra fél hétre ebben a tempóban, de idebent évek teltek el. 

A javított spi, palstekkel rögzítve

Innen össznépi ballonos menet következett a következő akadályig ami nem más mint a Tihanyi cső. Előtte láthattunk egy állat légibemutatót valami sportrepülős arctól, a vízen pedig mellévett alakzatból egy DJ atom zenével lelkesítette a mezőnyt. Külön köszönet mindkettejüknek, meg aki mindezt lehetővé tette. Nagyjából száz-százötven hajó érhetett egyszerre a szoroshoz. Olyan egyes körüli szél fújta a hátunkat amivel lazán lemész a térképről ha van elég időd szóval a cső se lehet akadály, de ahogy érkeztek egymásra a hajók úgy rogytak össze az addig gyönyörűen duzzadó spinakkerek. 

Ezt már kultúráltabban kezelte a mezőny,
vagy csak olyan helyen voltunk

Negyed óra volt mire átértünk a tömegben/tömeggel minden pillanatban lehetséges helyet kutatva ahova befér a hajónk a kitámasztott bumjával. A komp menetrendjét szerencsére ez egyáltalán nem befolyásolta ugyanis ott álltak a parton tele autókkal, tömve bámészkodó emberekkel arra várva, hogy egyszer valamikor a nem is olyan távoli jövőben elkotródunk innen ezekkel a fostalicskákkal és mehet minden a megszokott medrében (még a kompok is), hogy ilyen idevágó szófordulattal éljek. De komolyra fordítva a szót, itt szeretném megköszönni a mezőny nevében a kompok kormányosainak hogy abban a lehetetlen helyzetben nem fokozták a feszkót sürgető ugyanakkor hiábavaló kürtszóval, az utasaiknak hogy türelemmel, megjegyzések nélkül végigvárták a plusz időt bár biztos vagyok benne, kívülről nem lehettünk mindennapi látvány. 

Van nyári menetrend és azon belül a Kékszalagos

A katamaránok még valahol Keszthely/Badacsony környékén jöhettek visszafelé, jobb is hogy ebből kimaradtak, a taktikusok megúsztak egy lábon kihordott infarktust. 
Lassacskán magára talált a hajó ahogy kievickéltünk a forgalmi dugóból és dagadó spivel csorogtunk, haladtunk majd hasítottunk Keszthely felé. A Kékszalagban egyébként ez a kedvenc részem -a célba érést leszámítva- amikor hátszélben teperünk és lassacskán ránk borul az est. 

Kötelező látványosság minden Kékszalagon.
Idén katamaránnal is

Ám az este szépségét fokozatosan kezdte beárnyékolni az észrevétlenül erősödő szél és a génua. Az orrvitorlát általában a cockpitből pár mozdulattal fel lehet tekerni a vorstágra (ez gyakorlatilag az a drótkötél ami elöl feszíti az árbócot és tulajdonképpen saját magára tekeredik fel a vitorla, ezt hívják fockrollernek) de nem így az Ábrándon. Ez a cirkáló humán fockroller jegyében épült aminek a működése a következő: a spinakker felhúzása után a fordeckes (mindig figyelj oda milyen pozíciót vállalsz el) megragadja a génuát középtájt és feltekeri saját magára közben végig kicsit lefelé húzva az egészet, hogy a feltekert vászon teteje zárva maradjon. Ezután barátom benyúlsz a zsebedbe és az odakészített kötéllel egy könnyen oldható csomóval rögzíted a vorstágon miközben a talpaddal eltökélten kapaszkodsz a fedélzetbe. 

Így fest békeidőben (és világosban)

Tart is a sztori elég sokáig de az egyre erősödő szél odafönt alattomosan kikezdi az egészet. Azon túl hogy a hajónak ad egy kis plusz billegést minden egyes pöff, félelmetes hangot ad ahogy csapódik. Olyat, hogy azon gondolkozol mit keresel itt, meddig tart vajon és minek jöttél ide egyáltalán? Kimentem arra a hülye fedélzetre az éjszakában, csupa víz, csúszik mint állat mondanom se kell és kiengedtem majd feltekertem az egész szart újra de annyit ért mint szaunázás előtt az izzadásgátló. Nincs mese a szél az úr. Bírja tíz percig se, valamit ki kéne találni így van ezzel a kormányos is, előre küld hogy kibontsam inkább. Mostantól mindhárom vitorla fent, van elég szél kitölteni őket 5-6 csomóval hasítunk hátszélben és egy kicsit várom a végét. Valahol Badacsonynál járunk a sötét éjszakában mikor feltűnik szemből a Magnum (Nau370) reffelt grósszal ami azért elgondolkodtató. Vagy durván fúj ott ahonnan jöttek vagy mi vagyunk ilyen kemények hülyék ezzel a spinakkerezéssel. Ahogy nézem az egész stágot csak azon jár az eszem hány kilóra vagy inkább tonnára van méretezve a kötélzet, a vantni, az árbóc de leginkább a bekötési pontok. Nyilván cifrább dolgokat is látott a gépsárkány az elmúlt harminckét évben és a rajtam úrrá lévő fáradtság dramatizálta túl a helyzetet. Megszületik a döntés, beszedjük a ballont aminek rohadtul örülök mert pár órája szakadt el pont az egyik sottkötél és nem tudom levenni a szemem a még épen maradtról, meg azok a hangok öregem... 

Jövök vissza az orrból foggal körömmel kapaszkodva a hajóba mégis sikerült fél centivel elvétenem a lépést, beverem a lábam a deck élébe és nem estem a tóba de térdig végigszántottam a sípcsontomat. Feldagad mint állat, vérzik is persze de milyen verseny az amiről nem viszel haza emléket. 

Háromnegyed kettő, Keszthely pont olyan szívás mint mindig és azon tűnődöm vajon mikor vitorláznak itt a helyiek? Nem érdekes, költői kérdés volt. Lassan a szél magára talál meg ránk is, hamar harcossá válnak a körülmények a combos Bf négyben. Milliméterre pontosan a szoros felől fúj, lesz néhány fordulásunk mire felkel a nap. Meg még utána is. Csapódik fel a víz és az orrban még az éjjel bezártam az ablakot ám a kajütbe szépen folydogál befelé, nem ússzuk meg szivattyúszerelés nélkül de ez most kimarad a fotóalbumból. 

Érdekes hogy a telefonom fitnesz menü, vitorlázás sportnál nem tartották fontosnak a sebességet így elindítottam öt percre a gyaloglást és 14:08 km/órás átlagot adott ki. Volt üzemanyag, nem is kérdés. 

Felkelt a nap, dőlnek a hajók és még rohadt messze vagyunk

Egy napon talán megtudjuk, hogy a petpalack gyárak fejlesztési osztálya megmentette-e a bolygót ezzel az elbaszott kupakkal de végre van létjogosultsága. Itt is útban van de legalább nem kell a taposórács alatt keresgélni.         

Értelmet nyert a zsanéros csodakupak

Végre átjutunk a csövön de percenként esik le a fejem olyan rohadt fáradt vagyok. Tudatosan nem figyeljük a nyomkövető rendszeren a többieket de egy kedves ismerős kérés nélkül is megteszi és tájékoztat. Nagyon fasza felállni a dobogóra de idén nem fogunk, tudjuk mielőtt még befutnánk. Elmarad az ilyenkor megszokott izgalom, a várakozás meg a remény. Olyan most mint egy pályaverseny vagy mintha egy közvetítést néznék ahol a fásult hangú sportkommentátor unott tolmácsolásában hallhatjuk: Ábránd a negyedik helyen, mögötte Buddhajó aztán... 

Hazudnék ha azt mondanám hogy nem sajnálom de az éjjel még azért imádkoztam hogy épségben befejezzük és erre egyre jobbak az esélyeink. A befutónál a szél sokkal egyenletesebb mint máskor, pár fordulóval bent vagyunk a körülményekhez képest jó helyezéssel fasza idővel. 

                                               Nem sokkal a célba érés előtt. Fotó: Cserta Gábor

Az elgyötört arcok nem kivehetőek szerencsére
de nézzétek a hajót milyen állat

Osztályban a negyedik, összetettben a 213. hely a miénk ötszáztíz indulóból egy nap egy óra két perc vitorlázás után. Elégedett vagyok? Igen, kurvajó verseny volt majdnem minden pillanatát élveztem és nekem ez mindennél többet ér. Egy jó kormányos (esetünkben épp a felesége) a csapat jutalmazását is szem előtt tartja így került elő a hűtőtáskából a győzelmi palacsinta, pazar ízekben. 

Nálam a lekváros tarolt, köszönjük Zsuzsi

Jöhet az after, hajószállítás Almádiba de erre már képtelen vagyok. Kormányosi engedéllyel eldőlök a kabinban és a következő kép az amikor felébredek a szélcsendben valahol félúton. Innentől motorozunk, pakoljuk össze a hajót, a szemetet, a cuccainkat és epedve várjuk hogy kikötés után megmártózzunk a tóban. Fel is frissít arra három percre utána tovább szenvedünk ahogy a tűző napon berámolunk a táskákba meg leponyvázzuk a hajót. 

Mindig érdekelt, hogy a fotófalon szereplő szponzornevek mögött van-e valami egy suv simogatásán és a hozzáadott pénzen kívül, ami nyilván nem kevés és itt húzott nagyot az Audi. Telefonhívás után autót küldenek ami Fűzfő és Tihany között felveszi a megfáradt vitorlázót és az adott szakaszon belül a kért kikötőbe viszi, ami rohadt menő. (ennek tudatában gond nélkül hagytuk Füreden a kocsikat, nem aggódtunk a visszaút miatt Almádiból) Lecsúsztunk ugyan a dobogóról de kiért jön klímázott A8-as a kikötőbe? Naná hogy az Ábrándos csapatért, köszönjük szépen. 

Szponzor nem csak a rajtig, utána is.
Két autót kértünk négyünknek a sok csomag miatt,
kérdés nélkül küldték

Próbáltam rávenni a társaságot egy befutó utáni csoportképre de nem fogjátok elhinni, ezek egytől-egyig szétszéledtek ott a hajón. Olyan halaszthatatlan dolguk akadt mint pl átöltözés, sör keresés, kajálás de mindez úgy, hogy még véletlenül se férjünk el egy képen így maradt az indulás előtti fotónk. Nem is baj, itt még fiatalok voltunk, gondtalanok és életvidámak. Jobbról balra: Orosz Dalma, Mészáros Gábor, Ujvári Gábor kormányos és jómagam. 

Ezzel a csapattal bárhova bármikor

Minden tisztességes beszámoló végén ott figyel valami konklúzió vagy pár szívhez szóló mondat a történtekről, esetleg egyfajta iránymutatás a jövőre nézvést de tudjátok mit? Szedjétek össze a haverokat és menjetek vitorlázni.