Egy fa szaki

Persze úgy eltűnt Feribá mint az aranyóra. Biztos olvasta a blogot! : )
Sebaj, munkára! Gyorsan felragasztom a jobboldalról kimaradt pálcikákat. Igazi nyár van, a fa is rendesen ki van száradva, tehát egy félnapos ragasztási idő elegendő lesz, így délután nekiállhatok a túloldalnak.
A hajó kicsomagolása közben észrevettem, hogy a kettes borda jobb oldalán is engedett valamennyit a ragasztó. Szerencsére csak egy millimétert húzott el a palánk, és csapolva is van, ennek ellenére ugyanúgy megerősítem mint a bal oldalon.

Ebéd után pedig következhet a ragasztás a jobboldalon. Ezt a munkát megspórolhattam volna ha felülre is teszek saroklécet, ahogy a fenékhez, de akkor még nem volt kisujjamban a szakma. : )

Este még az orr-részt is megcsináltam, tehát semmi akadálya a dörzsléc rögzítésének. Persze csak ha elkészült a fedélzet!
Előtte viszont alaposan végig kell gondolnom mindent, -volt is rá néhány napom- hiszen a deck felkerülte után jóformán csak a cockpithez férek hozzá, úgyhogy semmi lehetőségem nem lesz az elmulasztott dolgokat helyrehozni. Mindenesetre kevés feladat van csak hátra, úgyhogy hamarosan megvehetem a lakkot. Nyolcezerért...
Tehát nem sürgős.. : ) Addig is szépen átcsiszolom a fedélzethez méretre vágott, lépcsősre mart, általatok már ismert léceket.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ez a "háromnaponta másfél óra" beosztású építés elég idegölő, de más lehetőség lévén kénytelen vagyok megbarátkozni vele. Vagy elmegyek Alsóörsre kezet törni : ) 
Kicsiny hajómat -két beázás után- mostanra úgy betakargatom, hogy legalább húsz perces munka mire hozzáférek, és ugyanennyi vár rám a nap végén, tehát délután ötkor nekiállni, már meggondolandó. Gondolom ez okból készítik a hajókat fedett, zárt műhelyben...
A fedélzet oldalsó részéhez is előkészítettem a deszkákat /majdnem egy órát rakosgattam, illesztgettem és forgattam őket, hogy lehetőleg a hitvány vagy hibás részek kívülre essenek/  és a gyalulás, falcolás valamint alapos csiszolás után beborítottam a hajót.

Kezd alakulni, és még van időm az ívekre is! A felrajzolás előtt igyekeztem párhuzamosan beállítani őket, ez hellyel-közzel sikerült is, mindössze két centit szűkül hátrafelé az oldalfedélzet. Ha valaki szóvá teszi majd a sportos vonalvezetéssel indoklom! Vagy "lelököm a hajóról". : )
Aggódva vettem kézbe a dekopír fűrészt és háromszor is meggondoltam hogy a vonal melyik oldalán vágjak odébb egy centivel, pedig egyértelműen bejelöltem. Ha elszúrom, kezdhetek újra száraz anyag után kutatni, pedig közeledek a finishez és itt minden perc számít. Meglett az eredménye az átgondolt munkának és az eső jóindulatúan elkerülte a "műhelyt", így a sörasztalon ebédelve gyönyörködtem a finn-ugor dingimben.

Jó megállni egy kicsit és a hajót nézve szedni össze a gondolataimat. Következő lépésben az árbóctalphoz egy kis kalodát fogok készíteni és a fedélzet vonalában mindkét oldalon egy egy oldaltámaszt ami a felállítást segíti majd. A káposztás tészta-tonhal-sajt-gomba!! mix után átütő erőt éreztem az árbóc próbaillesztéséhez, de hiába. Úgy csaptam földhöz szegényt, hogy majdnem elsírtam magam. Viszont meg se nyekkent, tehát a faragasztó és a szakmunka ismételten bizonyított! : )