Elfogyott a lakk, vettem egy újabb vödörrel. A felirat szerint negyven négyzetméterre -tehát tízzel többre elegendő mint a régi. Ezt a kamu dumát... ha várunk néhány évet lehet hogy az egész Sirocco-t is lekenhetjük két és fél liter lakkal, annyira kiadós lesz az új összetételű anyag. : )
A koszlott, szutyok kis ecsetben az egyik legfontosabb munkaeszközömet látjátok. Csak ezzel tudtam kikenni az árbóc nútját.
Nekiálltam a kormánylapátnak.
Saját elképzelés alapján körbevágtam, : ) élre csiszoltam, és a két "kapott" furatba pálcikát ragasztottam.
Egyelőre nincs több tízezer forintom rozsdamentes veretekre, a szeptemberi vízretétel pedig nagyon csábít, tehát amit lehet én fogok elkészíteni, többnyire vasból. Ha méretben és funkcióban is megfelel, tavaszig bőven lesz időm /és remélhetőleg pénzem is/ megcsináltatni. Az egykori árbócveretet is felhasználva összedobtam a fartükörre való kormánylapát-veretet.
Az grószfelhúzó csigát egy krómozott réz tengelyre ültetem.
A tengelyt betolom az árbócon meglévő furatba, és a két végét pontozóval tágítom az elmozdulás ellen.
Jöhet az árbóc és bum csatlakozás.
Vicces lehet hogy imbuszkulcsot használtam, de egyébként is el volt nyalva a rövidebb fele, így legalább előkelőn, egy hajón szolgálva telnek további évei.
Itt némi hegesztés még hátravan, amit nem tudok itthon "villannyal" megcsinálni, de Peti barátom /aki a fedélzet anyagellátásában segített/ "lánggal" megoldja.
Van ám rozsdamentes anyagom is, amiért Robcsi barátomnak tartozom hálával. Ezt a félhold alakú cuccot eredetileg az orrveret készítéséhez kaptam, de egy keveset lecsippenthetek belőle, főleg hogy szent cél vezérel. : ) Azaz az árbócveret!
Az anyagigényt egy darab csiszolópapír segítségével mértem ki.
Ezután kiszabtam és kifúrtam a nehezen kezelhető saválló acélt.
Oszt ívre hajlítottam.
És így tarcsa majdan a forstágot. : ) /ezt Siófokon egy Kalózról lestem el/
Vantni tartóra is szükség vagyon, ne pöcsöljünk!
A méretre vágás előtt kifúrtam, mert az ilyen kis darabot alig lehet fogóval megtartani. A rozsdamentes acélról csak annyit, hogy zabálja a flexkorongot és a fúrót is állandóan éleznem kellett. /még jó hogy tanították : )
Egy cseppet eltér a rajzon lévőtől a felső ív, de ennél az atom anyagnál nem érdekes, és különben is, úgy vágytam már némi vasas munkára.
Visszatérve a címben szereplő mese utolsó részére, ahol is az összes cégérétől megfosztott mester, a tehénnek készített, tetszetős foltos kabát osztatlan sikere után beismerte: "Most már elárulhatom nektek, hogy a szabómesterség az egyetlen amihez értek."
Nos én is így vagyok, csak épp a fém megmunkálással. : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése