Vele lenni jó nagyon és ha bárhol máshol lehetnék, én akkor is vele maradnék. Hallhatjuk az Európa Kiadó "Toporzékolok" című dalában a nyolcvanas évekből. /aki közületek életkora folytán nem ismeri a dalt, és most kíváncsivá tettem a szalagcímmel, nos az az olvasó kösse fel azt a bizonyos felkötnivalót, mert erős idegzetet kíván a korabeli alternatív sláger/ : )
A dal távoli rokonságban sem áll a vitorlázással, mégis valamiért ez a szövegrészlet jutott eszembe mialatt a szél szeszélyeinek próbáltam megfelelni a mai /változó irányú/ déli szélben.
Egy dolog biztos, ha nem egyértelmű szélnyilacska lesz az előjelző oldalon, hanem az a forgókanalas féle, akkor csak abban az esetben megyek finnezni, ha elvonási tüneteim vannak. /ahogy ma is/ : )
Déli tizenkettő, telefon, mehetek a Mester is ott van és a jelenléte mindig jó hatással van rám, szóval telve optimizmussal vágok neki az útnak és érkezek a helyszínre. Az ilyenkor szokásos előkészületek után elindulok, majdnem rommá törve egy hetvenéves bácsi ötvenéves fahajóját, de az utolsó utáni pillanatban sikerült megmentenem mindkét sporteszközt, és nem utolsó sorban a becsületemet is. : )
Felocsúdva a stresszből mondhatom, hogy szokás szerint kínlódok egy kicsit a hajóval mire beugranak a múltkor tanultak a negyed és a hátszéllel kapcsolatban. Minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy egész ügyes vagyok. Figyelem a széljelzőt, a vitorlát, a vitorlán lévő széljelzőket, a "forgalmat", állítok a köteleken közben sasolom a vizet mert néha bizony mindenféle udvarias kopogtatás nélkül betoppan egy pöff...
De ez a változó irányú szél... ha nem is az életem, de mindenképpen a mai napom megkeserítője.
Nem terhellek benneteket unalmas részletekkel, szóval próbálok lényegre törően fogalmazni. Ezt pedig a címben olvashatjátok. A leírás szempontjából teljesen mindegy hogy milyen irányba, de kiegyensúlyozottan haladok mikoris a szél /szó szerint egyik pillanatról a másikra/ húsz-harminc és van hogy több(!) fokkal eltér az addigi iránytól és próbálja felborítani vagy jobb esetben megállítani a hajót. A tőkesúlyosokat persze ez nem zavarta, de voltunk kint néhányan akik az életünkért küzdöttünk.
Egy nőnemű olvasóról biztosan tudok és nem kizárt hogy rajta kívül más is olvassa az oldalt a gyengébbik /bár szerintem inkább a gyengédebbik/ nem képviselői közül, és egyiküket sem szeretném se elveszíteni se megbántani, szóval maradjunk annyiban, /említés nélkül hagyva a testrészeket/ hogy a rengeteg figyelmet igénylő manőverezésnek köszönhetően sok helyütt ömlött rólam a víz. : )
Tavaly egy kedves ismerős említette, hogy mennyire fontos a "vízen eltöltött órák" száma. Hát a mai napom teljes mértékben ezt támasztja alá és akármilyen kemény és néha bizony keserves is volt, de ez az óraszám ha nem is könnyen, de kettővel azért növekedett. : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése