Csak pontosan, szépen

Időközben megérkezett a hír, hogy Feribátyó profi hajóépítőhöz méltón felszerelte a dörzsléceket. Valami spéci kétkomponensű ragasztót és rézcsavarokat használt, a csavarok furatait pedig fadugóval zárta le így téve elérhetetlenné a bárhonnan érkező víz számára. Lehet tőle tanulni, na. Úgyhogy az információ birtokában célba is vettem Agárdot egy kis üveg faragasztóval, egy üveg paliszander páccal és -biztos ami biztos- a vitorlás tatyómmal a csomagtartóban. Érthetetlen módon a famunkához semmilyen szerszámot nem vittem de túl húsz percnyi késselfaragós-smirglis nyűglődésen sikerült az egyik fiókban, talán a legegyszerűbb és az egyik legjobb hajóépítő szerszámra bukkannom egy deszkára ragasztott csiszolópapír formájában. Kb. tíz centiszer harmincas, az egyik oldalán durva a másikon finomabb papírral szerelve, és olyan szinten volt vele jó dolgozni, hogy itthonra is készítek egyet. Nem roggyan össze mint a szivacsos és elég nagy ahhoz hogy az ember elkerülje az anyagba való belecsiszolásokat, szóval hatalmas találmány bárkihez fűződjön is. Rövid takarítás után mindkét oldalon a kiülőpárna alatt megragasztottam a decket, majd a vizes páccal nekiestem az orrdecknek, valamint a dörzs- és habléceknek. Mivel a teljes száradásig úgyse tudok semmi hasznosat csinálni, ezért hacsak másfél órára is kimentem egy kis negyedszeles fordulgatásra meg egy kis hátszeles töprengésre az élet nagy dolgairól. : )

Bal oldalon a csiszolófa, mögötte lesúlyozva a ragasztás

A hajó történetéhez szorosan hozzátartozik, hogy kifejezetten ennek a darabnak köszönheti létrejöttét jónéhány finn-dingi és az Agárdi "házi" hajóépítés beindulása, méghozzá eléggé különös módon. A képen látható finn ugyanis a nagy múltú Fűke műhelyből származik, de mind az évek mind a vitorlázók mély nyomokat hagytak a decken és a cockpitben egyaránt. Ennek kapcsán született meg a briliáns ötlet, miszerint a lelkes helyi erők maroknyi csoportja új fedélzettel látja el a hányatott sorsú hajót. Annak rendje és módja szerint a műanyag deck el is készült, sőt olyan jól sikerült, hogy se az eredeti elképzelés, se a viseletes hajó nem állhatott a haladás útjába ugyanis az elszánt csapat saját sikerén felbuzdulva egy lépéssel tovább ment a tervezettnél és a szép új fedélzetet nem pazarolta el erre az öreg ladikra, hanem épített hozzá egy új hajótestet. És ez a hajó azóta is a begyógyítatlan sebeivel, méltatlanul mellőzve vesztegelt a kikötő pázsitján, türelmesen várva a napot amikor egy lelkes vitorlázó újra meglátja benne a jövőt és helyrehozza azt, amit talán még nem késő helyrehozni.
A dolgok mostani állásánál -komoly önmegtartóztatás mellett- hősiesen nem tettem közzé ezt a bejegyzést, hanem vártam néhány napot -amiből aztán egy egész hét lett- és újra belevetettem magam a munkába. Ahogy a fenti képen is látszik a pácolás kicsit csíkosra sikerült, de nincs ezzel semmi baj mert egy leheletfinom felületi csiszolással teljesen homogénné varázsoltam a decket. A fedélzet többi részét szalagcsiszolóval felfrissítettem, ahol indokolt volt -mert azért volt olyan : ) ott műgyantával kijavítottam és irány a cockpit, ahol egy csúnya húsz centis törést kellett helyrehoznom. A hagyományos üvegszövet helyett itt azt a fajtát használtam amivel a szobafestők takarják el a problémás repedéseket a falon. Kiváló az ilyen finom munkákhoz csak néha "be kell törni" az anyagot. Mivel a javított rész még így is "lóg" egy kicsit a levegőben ezért közé és a hajófenék közé be kell majd operálnom valami távtartót, de azért a három réteg szövet megtette jótékony hatását.

A jó öreg búzadarával tettem csúszásgátlóvá a felületet

Ezután már csak egyetlen hálás feladat várt rám méghozzá a lakkozás formájában, hiszen az ember csak felkeni a cuccot, pepecsel itt-ott egy kicsit és szó szerint lenyűgöző látványban részesül. Olyan ez mint tortán a hab. A hosszadalmas és sokszor kimerítő előzetes munkák nélkül az se ér semmit, de szépségével és csillogásával pillanatok alatt értelmet ad minden verejtékes percnek.

Hát ez ragyog mint a ... izé, víztükör

Ezután a nap legkegyetlenebb pillanata következett amikor más, halaszthatatlan teendők miatt ott kellett hagynom a kikötőt a jelenlegi hajómmal együtt, esélyt se kapva arra, hogy a szívfájdítóan egyenletes hármas Északnyugati szélben felüljek egy kicsit a hullámokra. Néha sajnos szembe kell néznünk azzal, hogy a vitorlázáson kívül más is van a világon. : )
Csak mellékesen jegyzem meg, hogy remek dolog újra hajóval foglalkozni főleg úgy, hogy emiatt nem -mindig- kell lemondanom a vitorlázásról. Nem valószínű hogy a hajóépítésbe még egyszer belefogok, de általában alig várom hogy bármilyen fa vagy műgyantás munka beessen, a csincsilla ketrectől a megrepedt fateknőn át egészen a nyúl etetőig. Hát még ha hajójavításról van szó... A faragasztó és a műgyanta használatának kiismerése új fejezetet nyitott az életemben, és ahogy a gyártót aki a műgyanta termékismertetőjében lelkesen így fogalmaz: "sokoldalúságával azonnal lenyűgözött" úgy engem is ámulatba ejtettek az addig ismeretlen távlatok és lettem én is a több ezer boldog felhasználó egyike.
A munkák még korántsem értek véget. Hátra van még néhány dekli beszerelése, többek között a cockpit javított részénél is, az a bizonyos távtartó, még legalább egy réteg lakk és valami amihez egy szakember segítségére is szükségem lesz.

Mester, ezt a pár kötelet kéne majd bekötni