Iboly mint tévésztár

A kiállításon hallott versenyzők beszámolóin fellelkesülve -ahogy ígértem- kiszabadítottam szeretett finnemet téli fogságából és nekiláttam az apró javításoknak. Nagy feladatok nem várnak rám, de mindazt ami szükséges -a kötél és klemmcserétől a deckjavításig- most fogom megcsinálni ugyanis a nyarat szerelgetés helyett inkább vitorlázással tölteném. A viseletes svertfelhúzó kötélen kívül még hármat nyugdíjaztam. Ez utóbbiakkal a színükön kívül komoly problémám nem volt és az is csak azért zavart mert mindhárom az árbóchoz kapcsolódik és mindhárom ugyanolyan vastag, ugyanolyan kopottas napszítta szürkésfehér kötél és mindhárom ugyanonnan, az árbóctőtől indul. Az egyik az alba, a másik az első él, vagy cunnigham szem, a harmadikat pedig -szégyen ide vagy oda- így hirtelen nem tudom megmondani. Ha már annyi szép színes kötelet gyártanak akkor én is beruházok, ahogy teszi azt minden tisztességes finn-dingista. Eddig ha a váltott egyesületi hajóknál nem boldogultam valamilyen átszerelési munkával mindig volt mentség a tudatlanságomra, mert ahány hajó annyi fajta kötél, sok esetben annyiféleképpen bekötve, de az már mekkora blama lenne ha az ember a saját hajóját nem tudja összerakni.

Megkülönböztető jelzés

A hajótest apró sérüléseiről tudtok, ezek egy részét itt a kertben szerezte az új családtag tehát itt a kertben is kell kijavítani őket ami két részletben fog megtörténni, ugyanis az alján lévő munkához meg kell fordítani a hajót. Ehhez valamilyen ürüggyel majd át kell csalogatni a baráti kört : ) addig is nekilátok a decknek. A jól ismert hagyományos műgyantán egy kicsit túllépve ide kétkomponensű epoxit használok amit -ahogy a többi ketyerét is- immár hagyományosan a http://vizvonal.hu/ -tól szereztem be.

Nyerő páros

Úgy tűnik mintha legalább két hajót felújítottam volna, de nem, alapból alig találni valamit a doboz alján így kicsit olyan termékminta jellegűre sikeredett az adagolás. A jóból mindig keveset adnak... Viszont teljesen más vele dolgozni mint a műgyantával, a nagyjából húsz perces munka alatt végig egyenletes állagot, jó bedolgozhatóságot produkált. Sűrűsége valahova a csemperagasztó és a gyurma közé esik, ennek köszönhetően nem kell félni az anyag megfolyásától, bárhova bátran felkenhetjük, ott marad és a gyártó szerint nem is zsugorodik ami szintén nem utolsó szempont. De ne legyenek illúzióink, ezt a sok jót nem adják ingyen, és ahogy a felhasználását, ugyanúgy az árát sem lehet a klasszikus műgyantáéval összehasonlítani.
A múltkori bejegyzésben említett beszámolóval eddig nem látott magaslatokba ért Iboly pályafutása és íme az élet mutatja a legjobb példát arra, hogy mindig van egy lépéssel tovább. Méghozzá a távolinak, elérhetetlennek és sokszor titokzatosnak tűnő média világa. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az M4-es sportcsatorna Skipper magazinjának szerkesztője keresett meg egy rövidke riport erejéig amit nem is forgathattak volna máshol, mint a kertben. : )

Mosolygok, de ennél még a halzolás is jobb

Igaz, huszonéves koromban sokat statisztáltam reklámokban, sőt két hazai játékfilmben még kisebb epizódszerepet is kaptam, de amikor az arcomtól másfél méterre egy kamera, körülötte pedig egy egész stáb figyeli közel egy órán keresztül miden -elbaltázott- mondatomat azért az nekem is sok. A lábam olykor megremegett a szám kiszáradt és a drámainak megélt helyzetben sokszor csak akadozva sikerült egymásba öltenem a szavakat. Azért azt a másfél percet csak összehozzák valahogy. : )
Mivel a szerkesztő tapasztalt vitorlázó így -riporton kívül- több olyan kérdés is felmerült a hajóval kapcsolatban amit mai fejjel én is máshogy látok, mint a lázas és megszállott építés hevében. Jobbára a hajó alulvitorlázottsága került szóba, és igen, lehet benne valami hiszen a Cadet grósszal és az ismeretlen fockkal talán hat négyzetméter körül lehet a vászon ami egy főnek biztosan elegendő, de kérdéses hogy három személynél vajon mekkora szélben indul meg a gépsárkány. Bár igazából teljesen mindegy. Az akkori lehetőségeim és a körülmények egy ilyen hajó építését tették lehetővé és nagyon boldog voltam hogy lesz egy saját vitorlásom ami ugyan mindennemű szakértelmet nélkülöz, de én készítettem, az enyém, és hittem abban hogy ha lesz rajta vitorla akkor menni is fog.
Ilyen volt még az a szellemes megjegyezés, miszerint az optimizmus gigászi megnyilvánulása ehhez az oldalmagassághoz hablécet készíteni, na de kérem tisztelettel: egyrészt skandináv típusú hajóról beszélünk, másrészt így néz ki jól, harmadrészt pedig még egy rutinos vitorlázó sem lehet mindig tisztában a hajóépítés rejtelmeivel. : )
Az összességében remek hangulatú  délelőttnek az elfogyó kérdések és a hármas szélhez társuló szemerkélő eső vetett véget és igen, innen már csak egy lépés választ el egy új, az elsőnél átgondoltabb próbaúttól.

Premier: március 3.