Iboly mint tananyag

Bármilyen meglepő pont a hajóvásárlással nyíltak új távlatok előttem és Iboly előtt, ugyanis a finn előző tulajdonosa, Attila barátom a kimerítő hajópakolgatás ellenére lelkesen fogadta saját készítésű hajómat, sőt mint  a Génua Vitorlás Klub vezetője felkért, hogy tartsak egy előadást -de nevezzük inkább beszámolónak- magáról az építés részleteiről. A klub a jubileumi hajókiállítás megnyitója előtti napot, február tizenhetedikét jelölte meg időpontnak, amiben semmi csodálkoznivaló nincs hiszen köztudott, hogy nagyszabású rendezvényeket soha nem szerveznek egymásra, tehát a remek időzítésnek köszönhetően a látogatók sem kerültek kényszerű döntéshelyzet elé. : ) Igaz a Vitorlás a kertben  korántsem érint olyan széles közönséget mint a Boat Show, de ez a szűk ám annál lelkesebb réteg, egész évben rendületlenül látogatja az oldalt, ráadásul - a statisztikák alapján- nemzetközi szinten.
Hosszas várakozás és többszöri  időpont módosítás után elérkezett a várva várt nap és előttetek nem csinálok belőle titkot, hogy komoly kétségek kísértek, mert ugyan mi is lehet az, ami újat tudnék mondani e tengeri medvék maroknyi csoportjának, viszont egy ilyen ajánlat nem jön csak úgy szembe az utcán úgyhogy nem mondhattam nemet, és különben is: ha hívnak, menni kell. A helyszín a nemzetközileg is elismert Danubius Hotel Helia Budapest exkluzív Panorámaterme helyett a családias hangulatú Pitypang utcai általános iskola I.-es tanterme. Így történt, hogy nem iskolapadba, hanem egyenesen a tanári asztalhoz szólt a jegyem ahol igencsak össze kellett kapni magam, ugyanis egyrészt a társaság Kékszalag győztes előadókhoz van szokva, másrészt azt hiszem sok mindenről ők tarthatnának nekem előadást. : )

A beharangozó

Összeállítottam egy mindössze kétszáznegyven : ) képből álló anyagot és felkészültem -lelkileg is- hogy a megtisztelő felkérésnek tisztességesen eleget tudjak tenni. A létszám minden várakozásomat felülmúlta ugyanis heten áldozták fel a szerda estéjüket azért hogy élőben láthassák az "előadást" köztük olyan aki az egykori hajóssulimban tanított és olyan is aki képes volt Fehérvárról elautózni. Nincs mese, a Vitorlás a kertben eddig nem látott magasságokat ostromoz. : )  Az estéből egy parádés hangulatú baráti beszélgetés kerekedett és a kérdések záporában ébredtem csak rá, hogy mennyi mindenről nem volt fogalmam az építés alatt. De így van ez jól. Sokszor az élet nehézségein -legyen az választott vagy váratlan- csak a tudatlanság boldog rózsaszín köde vezethet át minket.

Becsengetés előtt

Természetesen akár egy rossz kritikus idén is látogatást tettem a Boat Show-n és mint egy jó kritikus be is számolok nektek a látottakról. A mondás, hogy aki egy templomot látott az látta az összeset, sajnos valamelyest a idei kiállításra is igaz bár a tavalyihoz képest több volt a vitorlás, viszont az elszaporodó robogók és quadok mellett a "mi autónkon" is át kellett verekedni magunkat ahhoz, hogy a kiállítás nevében szereplő hajókkal közelebbi kapcsolatba kerüljünk. Pénz beszél, kutya ugat.
De mire is számítottam, hiszen az elmúlt években többször éreztem úgy, hogy nem adott nekem annyit ez a nap amennyit vártam, bár egyáltalán nem biztos hogy ez a kiállítók hibája. Mégis minden tavaszon elballagok valami újdonság reményében, ugyanakkor sejtelmem sincs miféle újdonságot keresek akkor, amikor az egyetlen hajót ami az érdeklődési körömet kitölti az ötvenes években tervezték. : )
Az idén kiállított Finn-dingit is alaposan átnéztem, sőt úgy voltam vele mint néhányan a feleségükkel. Igaz hogy van otthon egy saját, de ha lehetőség adódik bizony jólesik a másét is megsimogatni. : )

"A külső, belső nélkül nem sok"

Különlegességként a Keszthely-Kenese rekorder hajó és többek között a jelenlegi rekordtartó kapitány is látható volt, előbbi a Flaar standon, utóbbi pedig a színpadon, élménybeszámoló közben. Mondjuk abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy előadás nélkül is ismerhetem a részleteket, hiszen a skipper naná hogy Agárdon finnezik. A délután másik megmentője szintén a színpadhoz köthető, mégpedig a '72-től napjainkig megrendezett olimpiákra kijutott vitorlázók személyében, akik finom humorral és csak az igazán nagyokra jellemző szerénységgel meséltek életük versenyéről és az odáig vezető útról.
Azt hiszem itt az idő, hogy előszedjem a hajómat...