2013. november 10., vasárnap

Last minute

Bármennyire is hittünk az októberi, talán tavaszig is kitartó nyárban, a hideg őszi eső fájdalmas kopogása az ablaküvegen mindnyájunkat felráz a kényelmes puha álomvilágból. A megszámlálhatatlan sárga, barna és rozsdaszínű levél, melyek mostanáig kitartóan kapaszkodtak a faágakba, erejük fogytán hullnak alá megadóan, egyrészt ezáltal adva helyet az utódoknak, másrészt saját "testük" lebomló anyagával táplálva az anyatermészetet. Ahogy, gondolom Ti is megfigyeltétek, az őszi estéket /ami már fél ötkor elkezdődik/ mindig egyfajta elmúlással elvegyülő szomorúság lengi körül, ami /legyünk őszinték/ mostantól egészen a tél végéig akaratunk ellenére velünk marad.
De mivel én is vagyok olyan elszánt mint a fák legfelső ágain kapaszkodó, még mindig bizakodó falevelek, így a józan ész diktálása ellenére félreteszem a borongós hangulatot és igyekszem megkapaszkodni az idei utolsó szalmaszálban, már ami a vitorlázást illeti. Szeretnék kifogni egy csendes, nyugodt napot, ami a jelenlegi körülmények között abban mutatkozna meg, hogy lehetőleg Bf5 alatti szélben, legalább tizenhét fokban, valamennyire napos időben /de legalább ne esőben/ búcsúzzak el erre az évre a finnezéstől.
Több kívánságom nem is volt... : )
És ezek a kívánságok teljesülni látszottak november kilencedikén, mikor is szem előtt tartva tájékoztatásokat, valamint a vitorlázás népszerűsítését, lefotóztam jelenlegi hajómat és egy igazán rövid filmet is készítettem magáról a "finnes" indulásról. No de a tényfeltáró tévéműsorok sablonos fordulatával élve: "ne menjünk ennyire előre"!
Tehát a jelenlegi "hajóm":








Szóval az említett időpont szombat, és a benyomásaim szerint /mivel eddig csak hétköznapokon voltam/ a szombat egyfajta zarándoknap lehet Agárdon, mert meglepően sokan voltunk. A fentebb említett okokból kifolyólag szerettem volna egy felhúzott vitorlával készült képet, sőt egy kis videót készíteni a hajómról, de higgyétek el: egyszerűen nem volt rá időm...
Miért? Minden sporttárs kint van a vízen, várják a közös indulást mialatt én és még néhányan töketlenkedünk a parton, ráadásul Edző Bá visszarongyol a kikötőbe és a maga stílusában arra buzdít minket, hogy ne molyoljunk tovább a hajóval, hanem szálljunk vízre nyugodtan, és teszi mindezt kevésbé irodalmi stílusban. : )
Ami történt:
1. Három végtelenül hosszúnak tűnő kört tettünk meg a tavon.
2. Utolsó előttiként indultam, ebből a pozícióból sikerült az utolsó helyre tornázni magam és ezt stabilan tartottam a "futam" végéig. : )
3. Barátaim, ez marha jó volt!!!
És még most sem tudok betelni az élménnyel! Egyrészt a múltkori edzéshez képest - ha csak árnyalatnyit is de - mindenképp fejlődést vettem észre magamon, másrészt a közös vitorlázás gyönyörűsége /elnézést hogy ilyen kétértelmű jelzőt használok, ellenben semmilyen más megfogalmazást nem találtam ami hűen visszaadná a dolgot/ lenyűgözött. Megpróbálom leírni a magam módján, de ez garantáltan nem tükrözi az átélteket.
Szóval / amikor még a mezőnyben voltam : ) / a látvány fentről lefelé: haragos, viharral fenyegető feketébe hajló kék ég, azután a Velencei hegység, a következő kép a susogó-hajladozó nádas előterében repesztő vitorlások akik a makacsul hullámzó, mélyzöld vízen vágtatnak. És persze én is ott vagyok közöttük...
A harmadik kör végén az egyik sporttárs mellém szegődött /érdekes módon akiről a videót készítettem/ és egy csomó hasznos tanáccsal látott el aminek egy csekély részét megjegyeztem, a többi pedig remélhetőleg elraktározva fekszik a szürkeállományban és a következő alkalommal tör ki belőlem, mint szénsavas ásványvíz a felrázott palackból.
El se hinnétek milyen nehéz operatőrt találni, így sajnálatos módon nem engem láthattok a kisfilmen, de talán nem is baj, ez legalább egy profi elindulás és sokan tanulhatunk belőle.
 


Hát jó szelünk volt, kár is lenne tagadni... : )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése