Vissza a jövőbe

Hát az úgy volt, hogy december végén az össznépi pihenés és ünneplés alatt álltam neki ennek a rövidke bejegyzésnek, ami nem ígérkezett egetrengető sztorinak -a holtszezon miatt sem- de egyrészt nem ez lesz az első eset, másrészt gondoltam hátha érdekel benneteket hogy mi történt, illetve mi nem történt velem.
És itt szólt bele a történetbe a villámcsapásként az események középpontjába kerülő jégvitorlázás, ami az összes eddigi telem csúcspontja lett, sőt vitorlás szempontból is kiemelkedő élmény volt. Ezt az emlékezetes kalandot muszáj volt megosztanom veletek, viszont ott hevert a félkész "kézirat" amivel szerettem volna kezdeni valamit. Első lépésben megpróbáltam összedolgozni a kettőt, de sehogy se sikerült összehoznom őket ráadásul helyenként öléggé ellentmondásosra sikeredett. Második ötletként a piszkozat egy éves pihentetése merült fel, hiszen jövőre is lesz tél meg karácsony, de ez badarság ugyanis akkorra már teljesen más dolgok lesznek aktuálisak. /és természetesen nem is gondoltam komolyan/ A harmadik, egyben befutó elgondolást a jegyzet közzététele jelentette apróbb igazításokkal, mielőtt azonban belekezdenék előbb két gondolat a jeges kalandról.
A vitorlázás során nagyon sokat segített a finnben eltöltött másfél év alatt szerzett tapasztalat, ami relatív hogy mennyire sok, de arra mindenesetre bőven elegendő volt hogy egy biztonságos és élvezetes napot tudhassak magam mögött. Két nap múlva, hasonló szélviszonyok mellett a holland jégvitorlások egyikének sikerült a képen is látható száz km/órás sebességet elérnie!

A DN Nederland face oldaláról

Ehhez bizony nincs mit hozzáfűzni, úgyhogy a lássuk a nyúlfarknyi bejegyzést. Tehát december végén járunk.
Régen találkoztunk és ennek okán feljogosítva érzem magam, hogy ennyi blogszünet után ismét okoskodjak nektek egy kicsit, ha már maga a vitorlázás jelenleg várólistán van. Nagy dolgok nem történtek, de -ahogy megszokhattátok- önös érdekből is, különösebb erőlködés nélkül kerítek egy rövidke bejegyzést a Ti nagy boldogságotokra. : )
Megtisztelő hogy a Vitorlás a kertben látogatottsága a tél beköszönte után is elég aktív, pedig jól tudjátok hogy újabb vitorlás kalandokra vajmi kevés esély van ennek ellenére, talán egy kis nosztalgikus nyáridézésre vagy netán csak úgy olvasgatni be-benéztek hozzám, és most nem is eredménytelenül!
Túl vagyunk az első mediterrán jellegű karácsonyon és ez az őszies tél engem inkább elszomorított minthogy boldoggá tenne. Nem emlékszem hogy valaha láttam volna decemberben szivárványt, vagy hogy viharos esővel kelljen szembenéznünk az utolsó hónap derekán, de úgy látszik tehetetlenek vagyunk a felmelegedés ellen és elég lesz egy-két évtized, hogy szenteste nyitott ablaknál aludhassunk. Persze néhány hét ízelítőt minden évben kapunk, hogy valójában milyen is lenne a leghidegebb évszak és ez a rövidke időszak /azon túl hogy országos pánikot okoz/ egy kicsit elhiteti velünk hogy talán mégsincs elveszve a kék bolygó, bár valószínűbb hogy a nem is oly távoli jövőben komoly árat kell fizetnünk ezekért a komfortos telekért.
A Jézuska a sok kedves ajándék mellett meglepett egy hosszú neoprén ruhával lehetőséget adva ezzel a korai szezonkezdésre. Bár a sporik jobbára több évtizedes előnyét soha nem fogom behozni, ennek ellenére mindent el fogok követni hogy minél magabiztosabban kezeljem a hajót és felzárkózzak a középmezőnyhöz... vagy a hátul haladókhoz... vagy hogy egyáltalán célbaérjek valahogy. : ) Addig is néha egy-egy órára belebújok az új szerzeménybe, hogy március végére nagyjából összeszokjon a két teljesen eltérő anyag és méret.
A tavasszal említett kalóz műgyantázása, illetve a maga a vantni veret felszerelése olyan jól sikerült, hogy intenzív használat mellett is problémamentesen végigvitte a szezont. Ennek örömére Gyuri barátom karácsonyra meglepett egy üveggel a néhányszor megemlített italból, amivel életre szóló hajójavító bérletet váltott nálam.

Nem tartozik az olcsó löttyök közé, de igazából nem is ez a része fogott meg a dolognak, mert biztos vagyok benne hogyha a málnaszörp vagy az earl grey tea szerepelne visszatérő elemként a blogban, akkor az lapult volna a futártól átvett szürke kartondobozban. Szóval nagyon jól esett hogy olyan természetbeni visszajelzést kaptam ami igazolja a blog olvasását és ez megerősít abban hogy -ha nem is mindig a legérdekesebb történetekkel, de azért töretlenül maceráljalak benneteket.: )