Micsoda szerencse

Legjobb ha a közepén kezdem, se összeszedettebb se eredményesebb nem voltam pedig szem előtt tartva a múltkori verseny tapasztalatait ezúttal letettem a nyerésről : ) és megpróbáltam inkább az elméletben tanultakat a gyakorlatba átültetni, azaz figyelni a vízen a szél fodrozódásait, elkapva talán egy erősebb légáramot és elcsípni az utolsónál jobb pozíciót. Mondanom se kell hogy sikertelenül, de lássuk a részleteket. A jobb vitorlámon lévő huplit a finn-dingiben található huszonöt : ) állítókötél valamelyikével sikerült eltüntetni szóval hibátlan a vitorla, hibátlan az idő, jó a hajó és a szél is viszonylag könyörületes volt hozzánk, bár szent meggyőződésem, hogy aki lehúz néhány évet a Velencei-tavon és jártában-keltében kifog valahol egy egyenletes szelet, az ingerszegény környezet hatására valószínűleg elalszik a kormányhosszabbító mellett. Szóval minden adva egy kellemes és emlékezetes versenyhez de ebből csak az emlékezetes vált valóra. Vettem ugyan egy jól felszerelt pöpec hajót, de tudást azt nem adtak hozzá és hiába ül az ember merciben ha a rutinja mindössze egy trabant vezetéséhez elegendő. Komolyan mondom, egész jól elrajtolok sőt sokáig kimondottan jó pozícióban csapatok a vetélytársakkal -már ugye a mezőny második felében- de valamiért a fordulásokat többször is elszúrom, emellett abban a marha nagy szélfigyelésben rendre belefutok a szélcsendes részekbe amire utólag többen is felhívták a figyelmemet. Olcsó kifogás lenne a hajót, a vitorlát, a szelet, a vizet vagy akár a szalámis szendvicset hibáztatni amikor esetenként a bója megkerülése is nehézséget jelentett. És mivel a tudás nem fog csak úgy magától belém szállni ezért nincs mese, rá kell feküdnöm az edzésekre mert ennyi erővel akár az összes versenyidőpontot kitörölhetem a naptáramból. Itt köszön be a finn egyik nagy előnye az önállóság, tehát a mardosó önsajnálat helyett kinéztem egy ígéretes délelőttöt és kilenckor már csomagoltam is kifelé a hajót. Egy kimerítő elméleti okítás után finom kis hármas szélben vágtam neki a víznek ahol versenyre hangolódott komoly létszámú gyereksereg már birtokba is vette a tisztást, de az én magányos akciómhoz nem volt szükség az egész tóra. Sőt az égiek támogatását elnyerve, tiszta nyugati szélben vitorláztam és a stresszmentes körülmények bizony sok hiányosságra rávilágítottak amiknek egy részét valamelyest orvosoltam és jelenleg ott tartok hogy a halzolás jobban megy a fordulásnál. : ) Az élményekkel feltöltődve megcéloztam egy újabb reggelt amikor a vérszegény előrejelzés sok jót nem ígért, de egyrészt minden egyes vízen eltöltött óra számít, másrészt meg vitorlázni marha jó dolog. Vitorlázni. Nem pedig a kikötőtő előtt feles szélben reménytelen vágyakozással figyelni a szélkakasként körbeforgó széljelzőt. De mindegy, ha már itt vagyok várok, előbb-utóbb biztos lesz valami és mivel a türelem rózsát terem -egyebet nem : ) ezért foltokban fel-feltűnik a fuvallat és egyiktől a másikig haladva már-már vitorlázok is és a természet meghálálva a kitartásomat megajándékoz egy kettes keleti széllel amivel simán odasergetek a tisztásra. Igaz kicsit gyengécske és manőverezni sem az igazi, de nem csak viharban kell tudni elvezetni a hajót hanem erőtlen szélben is el kell érnünk a célunkat legyen az verseny vagy akár a kikötő. Nagy bátran egy vízhatlan táskában magammal vittem a telefonomat és ha nem is a legjobb minőségben, de szeretném megosztani veletek A Békét. Bár a felvétel nem egy nagy szám mégis számomra ez maga a harmónia. A víz közeliségével, tisztaságával, eget tükröző színeivel, a magára hagyott tisztással és persze a hajóval tizenhat másodperc csendes finnezésben lehet részünk, akár otthon a szobában.

A gyenge szeles edzést néhány napra rá egy erős követte ami igazi túlélési gyakorlattá fajult, de nem csak a négyes szélnek köszönhetően. Kemény szélfordulók, kihagyások, pöffök tették emlékezetessé, a sporttársakkal együtt átélt közös siklások pedig  élvezetessé a késő délutánt. Előttem ismeretlen okból az edzés most is jobban sikerült a versenyeknél és mindenhol ahol jó a társaság gyakorta elhangzik egy-egy szellemes megjegyzés ami élethelyzettől független, célja jobbára az öncélú szórakoztatás Nem csoda, hogy aki a legutóbbi futamon kétszáz métert rámvert most kicsit lemaradva jegyezte meg: -Még szerencse hogy nem a versenyen történt. : )