Bagaméri és teknős

Azzal kezdem hogy a hosszas szellemi és fizikai munkával helyrehozott kormányhosszabbítóm két -egész pontosan másfél- gyenge szeles nap után belefáradt a feladatba, úgyhogy a fa mint építőanyag mostantól véglegesen lekerült a finnes javítólistáról és más megoldás után kellet nézzek. A vásárlást egyelőre halogatom mivel az üzletben kapható márkás cucc is "csak" egy szivaccsal bevont alumínium cső, és a sporttársak között nagyjából annyiért már karbont lehet venni, a fő indok pedig hogy jócskán van még a szezonból kár lenne ellőni idejekorán minden muníciót, ki tudja mit hoz még ez a négy hónap. Így esett a választásom egy nagy teherbírású üvegszálas anyagra amit az én hosszabítómba bele tudtam illeszteni ráadásul -hogy a funkcióját maradéktalanul ellássa- az üvegszál egy részen ergonomikus kialakítással rendelkezik köszönhetően a vastagított parafa bevonatnak. Tisztára mint egy pecabot. : )

Ezzel párhuzamosan megvásároltam a Versenyvitorlás taktika kiadványt hiszen ideje jobban elmélyülni a vitorlázás rejtelmeiben ha szeretnék javítani az eredményeken. Nos, a múltkori bejegyzésbe belinkelt oldal sok információval szolgál ugyan, de a könyvhöz viszonyítva akkor is csak egy vaku tizedmásodpercnyi felvillanása a delelő nap ragyogásához képest, így a szépirodalom átmenetileg visszakerült a polcra és napjaimat e könyv lázas lapozgatása tölti ki. 

Kötelező olvasmány

Nem fogom részletezni a tanulnivalókat mert az anyag kiterjedése miatt egyszerűen képtelenség lenne, úgyhogy csak két apróságot osztok meg veletek. Az író egyik hasznos tanácsa, hogy figyeljük az előttünk elrajtoló hajókat hiszen ebből rengeteg információt szerezhetünk a pálya szélviszonyairól és ez így is van, csakhogy a futamokat rendre a finnesek kezdik, tehát ennek mindenki hasznát látja, rajtunk kívül. : ) Fontos még a pálya verseny előtti vizsgálata, hol milyen szél fúj, melyik oldalra induljunk és lehetőleg tervezzük meg a futamot, valamint a többi hajó által keletkezett takarások, zavart szeles területek elkerülése, de ez már három : ) és még mindig semmi ahhoz, ami a könyvben olvasható. Mivel az iskolai tankönyvek anyagát se egyik napról a másikra verik bele a diákok fejébe ezért a saját szintemhez mérten -jócskán- szelektáltam és kezdésnek e két utóbbi szempontra igyekeztem összpontosítani a Fejér megyebajnokságon, csak akkor még nem tudtam hogy a címben szereplő fagyiárushoz hasonlóan "Meg vagyok átkozva!"
Szóval mindent faszányosan felépítettem, a lehetőségekhez mérten egész jól elkerültem az elkerülnivalókat, de! Nem csak kishajóknak rendeztek versenyt szombaton hanem nagyhajóknak is volt valami tókerülő és az első futam utolsó hátszeles szakaszánál -amikorra egyik tapasztalt vetélytársammal szemben megnyugtató előnyre tettem szert- befordultam egy ott kolbászoló bazi nagy hajó elé. Persze hogy az összes létező vászon fent volt és úgy letakart, hogy rossz volt nézni. Egész idő alatt a hajókra koncentráltam és pont azt az egyet hagytam figyelmen kívül amelyik a legfontosabb lett volna, a spori rutinosan elcsorgott mögötte mialatt én vesztettem egy helyet és öregedtem tíz évet. A második futam nem hozott semmi olyat amire ne lettem volna felkészülve, de a végértékelés szempontjából fontos, hogy itt is sikerült eladnom két pozíciót. A harmadikat gyenge széllel kezdtük majd egyre gyengülőben fejeztük be, de itt se történtek zökkenőmentesen a dolgok annál is inkább mert az andalgós raumos szakasznál szétesett a talpcsiga. Itt még a verseny lefújásával is számolni lehetett de amíg ez nem dől el addig nem szabad megállni szerelgetni szóval egy kézbe kormány és sottkötél, a maradékkal meg össze kéne rakni a cuccot a kreuzbójáig hátralévő harminc méteren. A kényszeredett helyzetben annyira jutottam, hogy a verseny végéig kitartott a megbángolt csiga de ennél többet ne várjunk el egy futam közbeni javítástól. Tehát harmatos negyedszélben erőlködünk amikor felhangzott két dudaszó, mint utóbb kiderült a pályarövidítés jele. Akkor persze lövésem se volt róla tehát bőszen figyelve a széljelző szálakat ballagtam a bója felé és ahogy egy krimiben a detektívnek egyszer csak a keszekusza apró részletek kezdenek összeállni egy értelmezhető, átlátható egésszé, bennem is úgy nyert értelmet lassacskán a bója melletti motorcsónakban bágyadtan lengedező kék zászló, a bójavétel után az ellenkező irányba -azaz a kikötő felé forduló- hajók, a motorosban ülő, füzetbe jegyzetelő plusz egy fő. Akkor ez csak a befutó lehet és kész szerencse hogy nem gyötörnek tovább minket a tikkasztó hőségben, meg hogy nem fújják le a futamot ha már ennyit szenvedtünk, sőt milyen kafa helyen vagyok -elmélkedtem elégedetten amikor a jobbról felbukkanó útjogos kolléga bejelenti a velem szemben támasztott elsőbbségi követelését. Ez nem lehet igaz... Abban a marha nagy szélfigyelésben meg a helyzet találgatásában megfeledkeztem a mezőnyről -értsd ez alatt azt a néhány környéken levő hajót- így bele kellett mennem egy tök fölösleges fordulásba ami persze hogy a vetélytársnak kedvezett, ráadásul le is takart sőt mögülem is előkerült még valaki, és kihasználva a pillanatnyi sebességvesztésemet - igaz csak centiméterekkel- de mindketten leelőztek. Na neee... hát esküszöm nekimegyek a Berettyónak!
A vasárnap se tartogatott meglepetéseket, követve az előző nap bevált taktikát a megszerzett előnyömet -egyedülálló módon- általában a következő körre kemény munkával sikerült ledolgoznom. : )
Annyival megint okosabb lettem, hogy a versenyzés csak verseny közben tanulható meg bármennyit segít is a szakirodalom az önmagában kevés, nincs recept minden egyes szituációra főleg amikor a tanulnivaló túlerőben van a meglévő tudással szemben. Nyilván nem ül rajtam átok csak ahogy szépen lassan a koszon kívül más is ragad rám jobban átlátok bizonyos helyzeteket mint egy évvel ezelőtt és ha kezelni még nem tudom őket kifogástalanul azért tanulni lehet belőlük. A helyezéssel kapcsolatos elvárásaim hiába nőttek meg, az élet aszott, ráncos de korántsem erőtlen keze rendre felráz negédes álmomból és arrafelé irányít ahova a tudásomhoz mérten tartozom. Az eredménylistán csak a helyezés látszik, hogy az ember kétszáz, húsz vagy két méter lemaradással ért be az nem. A végeredmény szempontjából is lényegtelen, de a fejlődésről ne feledkezzünk meg akkor se, ha ez a fejlődés jobbára egy lassított felvételen araszoló teknős tempójára emlékeztet. Tudjátok, egyszer a teknősök is célba érnek.