Használthajó.hu

Gondolkodás a tett halála -mondják- de a töprengésen kívül ugyan mi mással foglalhatná el magát az ember ezeken a ködös, hideg, nyirkos, széltelen napokon amikor tétlenségre kárhoztatva a várakozáson kívül nem sok dolog akad. A várakozásban pedig csak úgy cikáznak az ember gondolatai és ráébred, hogy a vitorlázás pont olyan mint az élet. Erre az újabb bölcsességemre akkor jöttem rá amikor a fagyoknak hála, bőszen böngésztem a szél előrejelzéseket olyan értékekért fohászkodva ami megindítja a jégszánt, de az eredmény nem volt más mint az a néhány csomó ami jó esetben is csak összeborzolja a ködöt, mintegy igazolva a kicsit ódivatúnak hangzó: amit ma megtehetsz... mondást. Eszemben sincs előadást tartani életigenlésből hiszen az ember hangulata, lelki állapota egyaránt változó valamint a lehetőségeink is sokszor korlátozottak, de annyi szent hogy az elszalasztott alkalom visszatérésének ugyanannyi esélye van az életben mint a vitorlázásban. Hiába fagyott be a tó, hiába lazább munkahely szempontjából az év eleje, hiába enged több szabadidőt a hóval borított kert ha "szél öcsénk" egyszerűen nem hajlandó erőt venni magán és felemelni fenekét a fotelból. Pedig annyira vártam, hogy kicsit harciasabb viszonyok közt repeszthessek a jégvitorlással de a reménytelen várakozással töltött idő még azt az egy alkalmat is úgy felértékelte, hogy botorság lett volna elszalasztani. Ahogy az életben szalasztjuk el a nagy lehetőségeket. Nem merjük megszólítani a lányt a buszmegállóban, mert. Nem merjük megvenni a sportos autót, mert. Nem merünk belevágni egy vállalkozásba, mert. Mert szent meggyőződésünk, hogy ezekre mind számtalan alkalmat kínál még az élet és majd akkor, a mostaninál felkészültebben, bátrabban fogadjuk a lehetőségeket és a kihívásokat de most még nem, mert. És így megy el mellettünk az élet mialatt mi a következő, a jobb lehetőségre várunk. Kifogást mindenre lehet találni csakhogy az élet olyan mint a vitorlázás. Hiába tervezzük el hogy majd legközelebb, mert az a lány már nem áll a megállóban, a sportkocsiból és a vállalkozásból kiöregszünk, a szélnek pedig nyoma sincs hiába takarja a vizet több tízcentis jégtakaró.
Mi pedig egy napon arra ébredünk, hogy már nem ébredünk. A Duna ugyanúgy folyik tovább, az emberek ugyanúgy elindulnak dolgozni és még az is lehet, hogy a szél feltámad de ezekbe a dolgokba már nem lesz beleszólásunk és se a Dunát, se a munkába igyekvő embereket, se a frissülő szelet nem fogja meghatni, hogy mostantól nélkülünk telnek a napjaik. És onnantól hiába szeretnénk bármit, mert aki a bármit megteheti azok már nem mi leszünk. Eltűnünk egyik napról a másikra és nem hagyunk itt mást mint néhány ruhát, szerszámot, bútort, használati tárgyakat, egy elhasznált testet és néhány családtagot akik a felsoroltakkal nem igazán tudnak mit kezdeni. Talán túlzottan koraiak e gondolatok arra azért mindenesetre jók hogy az ember fejben rendbe tegye amit lehet és számításba vegye mire is van szüksége valójában. Két vitorlásra biztosan nincs, így tekintsétek ezt amolyan gazda kerestetik ajánlatnak, hátha akad köztetek olyan aki fantáziát lát a hajóban ami elindított engem az Úton. A gépsárkány története, előélete ismert és biztos vagyok benne hogy minimális munkával egy műanyagozás után teljesen használható vitorlás, motoros vagy akár horgászcsónak válhat belőle. A belefektetett energiát képtelenség lenne megfizetni de remélem, hogy születhet egy méltányos baráti megállapodás a leendő tulajdonossal és boldog lennék ha az új kapitány közületek kerülne ki, Kedves Olvasóim. Az érdeklődők leveleit a vitorlasakertben@freemail.hu címre várom és kérlek benneteket, hogy olyanok írjanak akiknek szándéka túlmutat a haltartásra vagy tűzifaként való felhasználáson. : )