A szokásos bótsós szezonindító helyett

Napról napra közelebb kerülünk a nyári időszámításhoz, ezzel együtt a szezonhoz így ideje, hogy elkezdjem megvalósítani a télre tervezett feladatokat. Mivel egy részük tovább tolódik ezért nem is untatlak benneteket az el nem készült munkák felsorolásával, de az árbóc hézagolása nem várhat tovább. Ugyanis egy cseppet kotyog a műanyag gyűrűben amiben körbeforog és a kikötőben azt mondták, hogy így nem jó mert kreuzban izé.. na mindegy, nem igazán sikerült megértenem de hiszek a nálam okosabbaknak és különben is, egy csomó dolognál ártalmas a kotyogás és ez alól az árbóc sem lehet kivétel. Az internetnek hála ugyanolyan könnyedén tudtam a kör kerületét kiszámolni mint általánosban, innentől csak a rozsdamentes lemez felkutatása, a minden részletre kiterjedő tervezés és a méretre vágás várt rám. 0,5-ös anyagot használtam amiről nem tudni megfelelő lesz-e, de jó eséllyel el fog férni az 1mm, ha pedig kevés akkor legyártok egy vastagabbat. 

Mi a hézag?

Mellesleg az egész munkával meggyűlt a bajom mert a hézagoló lapokat meg az árbócot körülölelő elemet két műanyag takarólemez biztosítja a kiesés ellen amelyek közül elég ugyan az egyiket lecsavarozni de ha a rozsdamentes csavar beletörik a hajótestbe az elég lehangoló. Nem mondanám hogy könnyen, de sikerült kifúrni és egy kevés anyagot adott hozzá a hajó is azért új csavar majdnem ugyanott van mint elődje.
Az idei tavasz arasznyi átmenettel lépett ki a télből és mire a munkában eddig eljutottam már leszerveztem a hajószállítást a keddi napra. Amivel semmi baj nem volt csak ahhoz ki kell hozni a finnt a csónakházból amihez el kell tüntetni az előtte felhalmozott tűzifát és nem ártana a gépsárkányon is dolgozni egy cseppet hiszen hétfő reggel van.
Tehát délelőtt bemelegítettem a favágással azután előszedtem a paripát és a nap hátralevő részében kihoztam magamból amit csak lehetett. Egy élversenyző mögé felállított válogatott szakemberekből álló csapat tempóját, rutinját, rátermettségét, elhivatottságát megszégyenítve összedobtam egy műanyag kütyüt az uszonyhoz, egy másik műanyag kütyüt az árbóchoz, kicseréltem a már említett kormányhosszabbítót és a jóféle javítóanyaggal kijavítottam a kormánylapátot és helyenként a hajótestet. Fontos lett volna még a több helyen töredezett sőt valahol át is szakadt takaróponyvával kezdeni valamit mert a vitorlavásárlás miatt biztosan nem fogok egy újra beruházni, de eléggé kifutottam az időből úgyhogy a ponyvámnak nincs sok választása, néhány hetet még ki kell bírnia így ahogy van.
A betervezett hajószállítást sikeresen végrehajtottam, igaz Edző-Bá jelenlétének köszönhetően a kikötői látogatásomat nem úsztam meg jégszán pakolás és egy kiadós zugvogel szerelés nélkül, de azért a finn dingire is jutott idő. : ) Kétkomponensű ragasztóval felragasztottam az árbócra a bizonyos kütyüt, felraktam egy új széljelzőt, betettem az árbócot, egy cseppet nehézkesen ugyan de azért bekötöttem a köteleket, felraktam az öregecske vitorlámat, csigákat cseréltem és szerintem mindent megtettem annak érdekében hogy kicsiny hajóm menetkész állapotban várja az első bevetést.

Vezetői ambíciók

És most néhány szó erről a látszólag jelentéktelen, ám rendkívül fontos szerepet betöltő és hosszas keresgélés, anyagválogatás után elkészített bizbaszról. Adva van ugye egy felhúzott vitorla. A felhúzókötél végét lent egy árbóchoz rögzített dupla gumikötél feszíti így próbálom a elkerülni a felhúzó zavaró lifegését, de négyes széltől ez már kevés és a szél folyamatosan a vitorlához csapkodja a megfeszített kötelet. Pont amikor egyébként is tele a gatya akkor jön az a húha kötél és a folyamatos nyugtalanító csapkodásával a végletekig fokozza a néha amúgy sem kicsi pánikhangulatot. Az újabb árbócokon ezt elkerülendő a kötélelvezetés már belülre került de ez rajtam nem sokat segít. Az elkészítésnél fontos szempont volt a méret, ha túl kicsi akkor nem tartja meg a kötelet, ha nagy akkor rendre bele fog akadni a védőhuzatba és szállításkor is sérülhet, amire mondjuk így is meg van az esély. Az anyag kiválasztása is komoly körültekintést igényelt. Rideg, kemény műanyag szóba sem jöhetett tehát ha nem is nagyon, de azért rugalmas műanyagra volt szükségem hiszen a lágyabb anyag jobban alkalmazkodik a körülményekhez és remélhetőleg a felhúzókötelet se dörzsöli ki.
Itt tartok most. Technikailag szerintem készen állok az évre de ahogy eddig minden szezon kezdetén úgy most is fontosnak tartom, hogy ahogy az élet más területén így a vitorlázásban is ki kell tűzni egy elérendő célt. A hajónak és a hajósnak is késő van már ahhoz hogy megközelítsük az élmezőnyt, az új vitorlához pedig -ahogy annak idején a hajóhoz- tudást nem adtak tehát csodákat ne várjon az ember de remélem az elmúlt három esztendőben rakódott le annyi, hogy két kiszemelt sporttársat beérjek és a tavalyinál izgalmasabbá tegyem az évet. És mi lesz ha nem sikerül? Semmi. Legrosszabb esetben boldogan végigvitorlázom a szezont és marha jól érzem magam.