Simításnak sem utolsó

Egy kicsit bővebben  az elmaradt adásról: az történt, hogy a szerkesztő B. Feri felhívott a szomorú hírrel miszerint a tervezett napon -más, sportműsorok miatt- nem tudná teljes terjedelmében leadni az anyagot, így négy héttel később de legalább nézhetőbb időpontban kerül adásba, sőt meg is ismétlik. Mondjuk sejtelmem sincs milyen sportműsor lehetett ennél fontosabb : ) mindenesetre kicsit Iboly vízretételét idézi fel bennem, hiszen elsőre az sem sikerült. De majd másodjára...
Az epoxiról még annyit, hogy megszilárdulás után szerencsére jól csiszolható, erős felületet ad. Következő lépés a hajó aljának javítása. Úgy okoskodtam, ha a hajófordításhoz sikerül idecsábítanom  a cimboráimat, akkor a javítás idejére -ha kell erővel, de- itt tartom őket, nehogy kimaradjanak a visszafordítás örömteli pillanatából. Kivételesen a valóság jó értelemben múlta felül a várakozásomat mivel közel se fogadott annyi sérülés amennyi az emlékeimben élt. A pakoláskor keletkezett karcolásokat simán eltüntettem vizes csiszolással /kétezres papír/ azt a két "mélyebb" karcot felcsiszoltam és behúztam a jóféle epoxival. A kötési idő alatt meg nekiugrottam a polírozásnak, ami -hála Sanyi barátom profi gépének- még egy órát se vett igénybe. Kimondottan hajóhoz való, nagyon menő pasztát használtam és nem is eredménytelenül.

Tükröm, tükröm...

Következő lépés a deck polírozása lesz amihez -ahogy egy bakelit lemezt- a hajót is visszafordítottuk az A oldalra. Itt nem készültem nagy dolgokra, inkább csak egy kicsit felfrissítettem a felületet. Ha azt szeretném hogy ennél jobban nézzen ki ahhoz egy festésre lenne szükség, az pedig nem szerepel ebben az ötéves tervben. Ide más fajta, autóhoz való szemcsésebb paszta került fel és láss csodát: a kisebb hibák nyom nélkül eltűntek. A javítások persze továbbra is láthatóak, de legalább sikerült egy szép, egyenletes felületet kapni ahonnan egymással versengve pereghetnek le a vízcseppek.

Sima ügy

Lecseréltem még a megfáradt jobboldali klemmet, elvégeztem még néhány kisebb javítást, kicseréltem a ponyvarögzítő gumiköteleket és kicsinosítottam a fartükröt is. Ez a rész kitüntető figyelmet élvez, fontosnak tartom hogy a lehető legszebb elem legyen a hajón. No nem magam miatt. Kizárólag a sporik kedvéért, hiszen a versenyek alatt jobbára ezt fogják látni... : )

Klemmcserés támadás

Eztán nagyjából összeraktam a gépet és türelmesen vártam arra, hogy legyen időm egy fontos, sőt a szállításhoz nélkülözhetetlen munka elvégzésére, ami el is érkezett egy kiadós esővel kísért délelőtt formájában.
A szállítás napját nagyjából három hete tervezem. Ehhez -ahogy a múltkori szállításhoz és a forgatáshoz is- kiemelkedően fontos a baráti kör segítsége. Már javában folynak az időpont egyeztetések amikor a két cimborám, akikben még mélyen élnek a novemberi pakolás szívmelengető emlékei, riadtan összenéz és egyszerre szegezi nekem a kérdést:
"És hogy fogjuk kivinni?!?!"
Hát úgy nem ahogy behoztuk. : ) De idő csak szalad, és az egész akció alapját jelentő munkára az említett esős napot leszámítva nem volt érkezésem, így szó szerint az utolsó pillanatban kellett átültetnem a két útban lévő rózsatövet és kivágnom egy nagyobb elemet a kerítésből. Bőrig ázva, kimerülve de annál elégedettebben emeltem ki az utolsó elhárított akadályt és ha hinni lehet a mérőszalagnak akkor itt holnap még hátszélben is átviszem a hajókat.

Határtalan lehetőségek