446-195=251 és benne voltunk

A közel négyszázötven hajóból kétszázötvenegy teljesítette az idei tókerülést és ebbe a Fétis is beletartozik. Az Európa 30-as osztályban negyedikek lettünk, éppen hogy lemaradva a dobogóról de úgy érzem ez a verseny most másról szólt. Marha nagy bölcsességet mondok azzal, hogy minden Kékszalag más és a befutó után ritkán érzünk vágyat lelkesen tervezgetni a következőt, viszont a sebek gyógyultával a képeket is szívesebben nézzük vissza és bármit ígér az előrejelzés, ott leszünk jövőre is. Idén ez nálam fokozottan érvényes volt, a tavalyi befejezetlen verseny tükrében amin persze túlvagyok és jó lenne nem megismételni ennek ellenére volt egy kilátástalan pillanat amikor közel voltam hozzá. De részben saját gyengeségünk leküzdéséről is szólt ez a két nap nem "csak" a vitorlázásról. 

Gábor kötöz. Kékszalag, adományozás és Tuss Mikibácsi megemlékezés.
Nahát, a háttérben egy hetvenes cirkáló

Szerda délután hatkor találkoztunk a Földvári kikötőben és az összeszokott csapatmunka ellenére pillanatok alatt belefutottunk az estébe, a sok apróságnak tűnő feladat hamar kiadta azt a pár órát. 

Nyomkövető a helyén, jöhet a Bow Number

A "szeretetcsomaggal" mindnyájunkat megvettek, egy palack jóféle bor, napozás utáni regeneráló, nagyon penge citrusfröccs, repoharak, szurkolói sál és személyes kedvenceim a pumpás mosogatószer no meg a fedélzet tisztító folyadék. 

Megannyi ereklye de a legnagyobb királyság:
Minden résztvevőnek jár a kis Kékszalag

És ezen felül természetesen "A póló." A dizájn a szokásos és a tavalyihoz hasonlóan odabasz ez a hosszú ujjú UV szűrős felső emellett üdítő, hogy a vitorlás sportban egy ideje kezdik felfedezni a színeket. Kilépve a klasszikus fehér és az unásig használt tengerészkék kalodából a Nautica szokás szerint merész színekkel operál, ezúttal is felülmúlva a múlt évi felsőjét. 

Szándékosan természetes fénynél fotóztam de így se adja vissza teljesen.
Penge, na

Tele a hajó kajával, cuccokkal, nasival, túlélő italokkal de a gyengeszeles versenyről se a víz se a gyümölcs nem hiányozhat. Szóval a víz. A közel negyven liter megosztotta a csapatot, nem volt teljes az egyetértés a mennyiség kapcsán, volt aki túlzásnak tartotta az egyértelműen gyengeszeles verseny ellenére. Igazából épp hogy kitartott. 

Vacsora közben a szokásos csapatmegbeszélés azaz vagy déli vagy északi part a rajtnál de semmiképp a tó közepe, amit persze idén is felülírtak a körülmények de nem adom fel, addig járok Kékszalagozni míg egyszer az életben végigvitorlázok a déli parton, oda-vissza. 

Másnap korai kelés majd motorozás a semmi szélben közben a széljelző pókhálótalanítása csákja, ragszalag, kötél kombóval. 

Kicsit vicces megoldás de amikor beakadt odafent, nem nevettünk

Persze hatalmas zsezsgés a rajt előtt és idén is sikerült elkerülnünk az anyázós zónákat ami növeli az élvezeti értéket és eleve jó alapot ad a versenynek, de még előtte helyezkedés ide-oda a szépen frissülő szélben. Nem mindenkinek indult zökkenőmentesen a verseny, számomra a nap embere az árbócra felhúzott spori. 

Ember a levegőben. Rajt 9.00-kor, a kép készült 8:40

Az előrejelzés ellenére remek -talán észak-keleti- szélben hasítottunk Kenese felé, a tó közepén (hol máshol) és belefutottunk egy kis gyengülésbe de délután egy órára a bójához értünk. A szétszóródott mezőnynek köszönhetően a bójavétel semmi izgalmat nem tartogatott, irány Siófok, spinakerrel. És innentől kezdődött a spinakkeres ámokfutásunk ami természetesen leginkább a legénységet, azon belül is engem terhelt de erről majd később. 

Háromnegyed három Siófok, megúsztuk az itteni könnyfakasztó naplementét ami már felér egy győzelemmel. A Tihanyi szoros előtt immár hagyományosan pár horgonyzó hajóból álló szurkolói zóna. Eszméletlen lakossági techno ver lelket a pusztító melegtől szenvedő mezőnybe állat hangerővel, köszönjük srácok!

Öt körül megvan a cső és az idei Kékszalag igazából csak most kezdődik. A pszichés teher abban pillanatban telepedik a mezőnyre ahogy megpillantjuk a tükörsima vizet ameddig csak a szem ellát, mindössze a déli part felé mutatkozik némi fodrozódás de a többi olaj. Egyetlen fáradt szélcsík "viszi" a mezőnyt, vagy a déli partot választod gyök kettővel vagy itt éjszakázol öregem. Nyilván a szélcsíkot választottuk de így sem éjszakáztunk sokkal messzebb. 

Nincs tókerülés Zsuzsi féle palacsinta nélkül, Gábor felesége az egész mezőnyre gondolva immár hagyományosan süti nekünk az isteni csemegét háromféle ízesítésben, nem foglalható szavakba a hálánk. 

Még egy ok, hogy Ujvári Gáborral menj a Kékszalagra

A verseny egyik érdekessége -a rendkívül szar szélviszonyok mellett- hogy Keneséről Keszthelyre, majd onnan majdnem egészen a Füredi befutóig spinakerrel mentünk. Volt persze hogy összeesett és génuára váltottunk vagy éppen úgy fújt, hogy nem tudtuk használni de a verseny java részében fent volt. De ugye nem folyamatosan. Tehát spi fel, spi le, másik (kisebb vagy éppen a nagyobb de inkább a nagyobb) spi fel, spivel halzolunk, elrakjuk, elővesszük stb. Ezeket a manővereket a kormányos határozza meg kivétel nélkül a következő pillanatokban: éppen enni készülsz, eszel, inni készülsz, iszol, elnyúlsz a fedélzeten, aludnál a kabinban, képet készítenél  a mezőnyről, egy hajóról vagy a naplementéről, az éppen használaton kívüli spinakkert tisztázod és tennéd el a zsákjába, mesélsz egy sztorit, hallgatsz egy sztorit, keresel valamit a táskádban, telefonálsz esetleg éppen válaszolnál egy üzenetre, mindezt természetesen napszaktól függetlenül.

Túlzás nélkül, ha a közel két nap alatt nem húztuk fel hetvenszer azt a kurva ballont akkor egyszer sem, mostantól nyugodtan szólíthattok Mr. Spi-nek. De még tart a verseny, lépésben haladunk, minden mozdulatunk kimért illetve kiszámított. Ebben a tempóban nincs helye se népvándorlásnak se ugribugrinak a hajón, ha letámasztanak a szél alatti oldalra a haladás érdekében akkor ott maradsz öregem, bár mennyire szar is. 

Szárszói szélviszonyok este nyolckor, de legalább nem Siófok

Kezd ránk telepedni az est de amíg a nap fent van addig rohadtul perzsel. A kapott szurkolói kendőt a többiek vizesen a nyakukba tették, én a sapkám alá tűrtem így a nyakamat meg az arcomat is védte a naptól. A napszemüvegem négyes erősségű de már ezen keresztül is fáj a nap felé fordulni, nem kicsit van elegem az egészből. Úgy látszik másoknak is, sorra állnak ki a hajók. Összefutunk Szenna barátunkkal, éppen vitorláztat (versenyen kívül) és irigykedve nézem ahogy rövid beszélgetésünk után elpöfög a part irányába. Másfél óra múlva már lezuhanyozva merenghet egy hideg sör mellett mi meg itt rohadunk meg. 

Páratlan szépségű naplemente, a sok kis pötty mind árvaszúnyog

A nap melegétől egy darabig nem kell szenvednünk, cserébe kapunk egy zsák árvaszúnyogot, fejenként. Esőcseppekként koppannak a vitorlán amikor megérkeznek, nem ártanak senkinek próbáljuk elhessegetni őket az arcunk közeléből de belepik az egész hajót, minket, a ruhánkat. Harcolni velük, idegeskedni miattuk értelmetlen, igyekszünk a versenyre fókuszálni. 

Spinakkerek éjszkája

Egész éjjel gyalogoltunk Keszthely felé, felváltva pihenünk kicsit de ami energiát az aszalódás kivett belőlünk, itt a hajón nem fogjuk visszanyerni semmiből, semmitől. Álmosan ébred a nap, a pöcsölős tempó úgy tűnik kitart a végletekig de az elemek merülnek. Alig hisszük el, hogy Keszthelyen vagyunk. Kilenc óra, erős egyes szélben vesszük az alacsony vízállás miatt áthelyezett bóját de a hidd el, a "pályarövidítés" a gyakorlatban nem volt érezhető. 

Naivan hittük hogy Füreden kezdődött a verseny azután meg hogy a csőnél, de nem. Most kezdődik igazán és újra órákig bámulhatjuk Badacsonyt mire a semmi szélben elavázkodunk mellette. Persze aki elcsípte a déli partra vivő szélcsíkot elhúzott, aki meg nem annak maradt a part szépsége a Bf nullában. 

Keservesen, méterről- méterre haladunk bele a délutánba a versenyen, amin a távolság nem, csupán az idő múlik és három körül kezdi erejét veszíteni csapat. Visszafelé jövet hiába várjuk a Keszthely felé tartó hajók tömegét, rengetegen kiálltak, megyünk szembe az üres tóval. Minden ellenünk dolgozik. Oké, sokszor becsúszik egy gyengeszeles nap a Kékszalagon de két ennyire szar azért túlzás, főleg hogy egész nyáron szinte megállás nélkül fúj. Még egy ilyen kibaszott éjszakának nekimenni minimál alvással, pár doboz langyos kólával/sörrel, elfogyó ásványvízzel, vödrös zuhanyzással, fáradtan, elcsigázva és túlzás nélkül mondhatom kilátástalanul nem egy toplistás ajánlat. És ha már alvás, a kormányos tegnap reggel óta fent van, ideje lenne aludnia. Addig átveszem a pozit amit személy szerint nagy dolognak tartok hiszen a kormányos felel a legénységért, a hajóért, vállalnia kell döntéseinek következményeit akkor leginkább ha azok rosszak, felelősségteljes beosztás, mégha nem is veszi mindenki komolyan. Szóval szívunk a szélcsendben és a déli part alatt közvetlenül (hol máshol) kiszúrok egy fasza szélcsíkot ami amúgy elég hosszan elnyúlik az akkor még fényévekre lévő szoros irányába. Megcélozzuk azzal a gyászos sebességünkkel és láss csodát, elcsípjük. Innen már nyert ügyünk van bár ezt akkor még nem tudtuk, nem is mertük volna elhinni csak reméltük. 

A csapat balról: Terasz, Edit és Gábor kivételesen nem a kormánynál

A második este ér minket a vízen de legalább haladunk, sőt a az elmúlt huszonnégy óra átlagához képest egyenesen száguldunk. Persze ismét megjelennek a szúnyogok és betakarnak hajóstul. 

Árvaszúnyog party a farfénynél

A nyomkövető alkalmazásnak köszönhetően szemmel tartható a mezőny, ki, hol, milyen sebességgel, merre halad. Jó is meg nem is, hiába látjuk hogy előttünk kicsit északra két kilométerrel hogy teper valaki ha mi szélcsendben számolgatjuk a szúnyogokat. A verseny izgalmát számomra részben elveszi hiszen a helyezést már a befutó előtt tudhatjuk ugyanakkor új, más élményt ad hozzá, mit csinálhatnánk máshogy, vagy jobban az eredmény érdekében. 

A Tihanyi Apátság teljes kivilágításban, innen már megvagyunk

A cső után (még mindig ballonnal) hasítunk Füredre, és igen, ilyen közel még nem voltunk a befutóhoz de még mindig távolinak érződik. Harcolunk az egyre erősödő széllel meg a csapattársakkal. A Fiskális két percre előttünk a Nagymágus egy kicsit mögöttünk de igazi sportember nem írja le az ellenfeleit, pláne hogy a Mágus bármikor képes előhúzni valamit a tarsolyából, nem véletlen az elnevezés. Szóval egyre harcosabbak a viszonyok az éjszakában és alig hiszem el, de a versenyben most utoljára összecsomagolom a spinakkert, génuával porolunk a cél felé. A Fiskális nem lesz meg sajnos, az a két perc innen már behozhatatlan, ha nem szúrunk el semmit mienk a negyedik hely. Így is lett, a harmadikról lecsúsztunk de legalább megszorongattuk őket és most rohadtul sajnálkozhatnék az elvesztett dobogó miatt de se a befutónál, se most, hetekkel később nem érzem. Mi az a két perc egy közel harmincnyolc órás versenynél? Semmi. És most nyert értelmet az a kurva sok szívás a hajón mert úgy nézhetünk a tükörbe, egymás szemébe és tekinthetünk vissza a versenyre, hogy rajtunk semmi nem múlott. Nem álltunk meg pancsizni a tóban, nem mulasztottunk el egy jó kis ballonfelhúzást fáradtságból vagy lustaságból és nem választottuk a fröccsözést a manőver rovására. Minden erőnket, energiánkat beletettük a versenybe akkor is amikor nem volt hozzá kedvünk és nem maradt benne az a bizonyos két perc, nincs hiányérzet, nincs csalódás csak a teljesítmény felett érzett marha nagy eufória. 

Osztályunkban a negyedik, összetettben 151. hely.
 Ezt se a legyek hordák össze, vagyis a szúnyogok 

Előkerülnek a "győzelmi" italok, marha nagy a boldogság a hajón, befejeztük ezt a kurva versenyt. Megérdemelten ünnepeljük magunkat, a gyenge szél miatt sokan bele se vágtak, a mezőny közel fele kiállt de mi megcsináltuk. Szó szerint gyötrelmes volt és minden elismerésem azoké akik végigcsinálták de azoké is akik az utolsó erejükig küzdve végül nem. Izzadság, naptej, kosz keveredik a bőrön éjszakára mindez árvaszúnyoggal fűszerezve. Kétnapos szendvics, konzerv, tőgymeleg ásványvíz vagy sör az éttermi kínálat, a zuhanyzás a tóból merített vödörnyi vízzel felfrissít az esti harminc fokban, de a jó közérzet csak percekben mérhető. Kialvatlanság, a nulla szél okozta kilátástalanság csalogatja haza a fáradt elmét amiből irgalmatlan nehéz talpra állni, de nekünk sikerült. Megcsináltuk.