2012. szeptember 13., csütörtök

Kész vagyok

Minden értelemben. Elfáradtam az építésben és az utolsó napok hajrája teljesen kikészített főleg, hogy utálok kényszerűségből sietve dolgozni. És mindezt szakadó esőben.
A taposóval kezdtem. Ezt a faanyagot annak idején az árbóckészítéshez csináltam, ami ugye egy sikeres vásárlásnak köszönhetően elmaradt. Kevésbé nemes feladatkörben, de azért a hajóra kerültek.




Itt szükség lesz némi felületkezelésre de majd száraz időben. Ezt munkát átmenetileg meg akartam spórolni, mondván néhány deszka elég lesz. De az a néhány deszka olyan balesetveszélyesen billegett, hogy nem mertem kockáztatni. Emellett szerettem volna letudni magát a hajóépítést, visszaadni Pista bátyámnak a nagylelkűen ily hosszú időre kölcsönadott gyalut, tisztességesen rendbe tenni a gyalázatos állapotba került kertet és a egy kicsit nyugodtan kapcsolgatni a tévét, vagy sütni egy igazi olasz pizzát. Tehát több céltól is vezérelve "előre" is készítettem ilyen rácsot.
Következő feladat a mancsaftpad, illetve a keresztmerevítők alátámasztása. Ehhez az építőiparban oly népszerű doka táblát vettem igénybe. Ezt zsaluzáshoz használják mivel rendkívül nagy teherbírású. Mielőtt bárki rosszra gondolna, közlöm: tisztességes úton jutottam hozzá. Egy üveg bort adtam érte az éjjeliőrnek. : )
Nos a színvilága nem harmonizál a F.U.D.-dal /Gyuri barátom így rövidítette a finn ugor dingit/ és a felirat is elég gáz, de örülök, hogy egyáltalán jutott rá időm.
Ideje kormányozni. Módosítottam a kormányhosszabbítón, meghajlítottam és hegesztettem a vereteket. A festésre pedig lesz időm tavaszig.
Latni a rendelés ellenére sem érkezett. Gondoltam, műanyag vonalzóval helyettesítem, de a boltos nem javasolta, mivel azonnal eltörik. Elmondása szerint fából is szoktak készíteni, így válaszút elé kerültem. Vagy elbaltázok fél napot mire eljutok a Szentendrei útra, vagy:
Rugalmas rétegelt lemezből vágtam ki. Az eredményről majd beszámolok, addig reménykedjünk hogy ezt az egy napot kibírja.
Öt percre rá, hogy elkészültem, és remélhetőleg minden szükséges dolgot bepakoltam, megérkezett Pityu és Lali barátom, hogy a megbeszéltek szerint, a kerítésen átimádkozva az utánfutóra tegyük a hajót. Persze folyamatosan esik, a kerítésből kiálló szög megkarcolja a lakkozást és az utánfutóhoz képest ez egy hosszú hajó... A rögzítéssel semmi gond, de a megengedett egy métert bőven meghaladja a túlnyúlás és a rendszám is mintha eltűnt volna, szóval nem bánnám ha a rend őrei holnap szabadságon lennének. : )
Végezetül letakartuk a "gépet" hiszen holnap kemény napunk lesz, nem vízmeréssel kéne kezdeni.
"Megfogyva bár, de törve nem" plusz némi bizonytalanságba fonódó egészséges félelemérzéssel várom a holnapot, mikor végre megválaszolásra kerülnek a november óta egyre gyarapodó kérdések. És ezekre a kérdésekre hamarosan Ti is választ kaptok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése