Ilyen közel még nem voltam a befejezéshez /ma nagyon bölcs vagyok : ) / mégsem látom egybefüggően az egész hajót. Szinte mindent megvettem vagy megkaptam. Amit nem, az pedig folyamatban van, ennek ellenére sokszor tanácstalanul töprengek, hogy mit hova teszek, illetve hova rögzítek majd? Nyilván a riggre gondolok, hiszen a hajó szinte kész, de bizony csak szinte. A taposót meg se kísérlem elkészíteni, arra az egy napra bőven megteszi néhány deszka, de ott van ugye a kormány, a mancsaftnak is szeretnék ülőhelyet biztosítani az uszonyszekrény oldalain,és van egy olyan gyanúm, hogy azt a részt még erősíteni szükséges. Ide-oda cikáznak a gondolatok, gyanútlanul tervezgetek, erőmön felül gondolkodom : ) és közben a hátam mögött alattomos összeesküvés készül.
Kezdetnek a kocsin megadta magát a fék, tegnap megrepedt a zuhanycsap és azóta ügyesen szivárog a víz, ma pedig felhívott a nagynéném, hogy szerdán egy teljes napra meglátogatnak. A hibákat én fogom kijavítani, a családnak is örülök, na de ez így egyszerre?!?!
Sebaj, nem csüggedhetek a célszalag előtt, és ideje hogy Keresztanyám is beletanuljon a hajóépítésbe! : )
Vettem is néhány dolgot.
Latni csak csütörtökre lesz -mondtam hogy tiszta reality- de megérkezett a drótkötél, és valaki a boltban ugyanúgy tizennégy métert rendelt mint én. Tehát párhuzamosan épül a másodpéldány, ennek ellenére az üveg Tullamore-t nem kaptam kézhez. Nem leszünk így jóba, hö! : )
Két spanner is felkerült a listára, mivel a kapott két hiányosat többe került volna kiegészíteni. Ide tartozik még, hogy a régebben megvásárolt három műanyag bikát kedvenc boltosom szó nélkül visszavette, illetve levásárolhattam. Azt hiszem ehhez nincs mit hozzáfűzni.
Mégiscsak sikerült egy kis időhöz jutnom, de a fékcsere meg a vízcsap nem lehet fontosabb a hajónál : ) Peti barátom ráhegesztette az orrveretre az omegát, és házhoz is hozta. Ennek örömére, pofátlanul újabb feladattal láttam el. Ha jól tudom horgonykötélvezetőként szerepel a polcokon, ám sajnáltam érte bármennyit is fizetni, amikor itt a tuti anyag, no meg a szaktudás. : )
Az árbócveret felszereléséhez szükség van egy rozsdamentes hatos tengelyre, amit ebből a hét milliméteres anyagból fogok elkészíteni.
Flexszel körbecsiszoltam és hellyel-közzel sikerült a méretet tartani. Mondjuk nem egy forgástest, de jó lesz, ha sikerül a menetvágás.
Erről egyelőre ennyit, várnak a bikák. A polírpaszta az istennek se kerül elő, de ismerhettek hogy nem hagyom annyiban a dolgot. Kis kísérletezés után a testápoló-homok kombináció nyert.
"Hamuból gyémánt."
A Becske-könyv nem sima csavarozással, hanem kötéssel javasolja a felszerelést, tehát mit tesz az amatőr hajóépítő? /ha van egy csöpp esze/ Megfogadja az okosabb tanácsát.
Önzáró anyákat használtam a biztonság kedvéért. Eközben folyamatosan lakkozom a kormányrudat, az evezőket, a csákjanyelet meg ezt a két fát,
amire majd később visszatérek. A felszerelt bikáknak köszönhetően a hajó méginkább hajóvá kezd válni, és kezdem hinni hogy a riggel is sikerül megbirkóznom.
Vacsora előtt azért ránézek arra a fékre... : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése