Évzáró

Ahogy a könyvborító alapján visszaemlékszem, talán a hetvenes években adhatták ki Fejér István Tudni illik, hogy mi illik című könyvét, ami mára helyenként ódivatúnak tűnhet, de a készítés idején a szerző mindent elkövetett, hogy talpig úriembert faragjon az olvasóból. Nem tudom esetemben ez mennyire sikerült, mindenesetre a humoros írások, adomák egy része még így évtizedek múlva is felidéződik bennem. Például a vendég megdicséri a háziasszony főztjét: /emlékezetből fogom leírni, a könyvben biztosan másképp van/ -Ó, milyen finom ez a gombaleves! Mire a háziasszony: -De hát ez raguleves! Erre a vendég: Hát ez az, ezek a rafinált ízek! Vagy: -Vegyen még egy kis süteményt. -Jaj, nem, köszönöm, már így is négyet megettem. -Volt az öt is, de ki számolja...
Szóval a szerző hasznos tanácsokkal látta el olvasóit, hogy mit és mit ne csináljanak társaságban és a kerülendő viselkedési formulák közé tartozott a kezdő autóvezető kalandjai. Emlékeim szerint tíz pontba szedte őket az író, ebből a következő három maradt meg a szürkeállományban: a köd, az előzés, a kanyar... Javasolta, hogy mellőzzük ezeket az elcsépelt, sokak által unásig ismételgetett sztorikat, én meg kezdem magam úgy érezni mint a könyvben említett negatív példa, azzal a különbséggel hogy esetemben a kerülendő téma a vitorlázós kalandokra koncentrálódik. Azaz, a Dél-Keleti szél, a szélcsend, az előzés : ) , a borulás, satöbbi. Ezért most ünnepélyesen megígérem, hogy a későbbiekben visszafogom magam és megkíméllek benneteket attól, hogy minden egyes vízre szállásom unalmas részleteivel traktáljalak benneteket, de ahogy említettem, ez a közeljövőre vonatkozik, tehát még azért megosztom veletek egy újabb eseménytelen ugyanakkor barátságos, és egy idegölő egyben tanulságos finnezés történetét. : )
Szóval a helyszín újra Agárd, immár novemberben ami többek között azt is jelenti, hogy a mostanáig nélkülözhetetlen hűtőtáskát, forró teával töltött termosz váltotta fel. Végre volt egy jó hármas-négyes szelünk, igaz a merénylő típusból, de így az év vége felé minden alkalmat meg kell ragadni amikor tizenöt foknál többet mutat a hőmérő. Pisti barátommal -aki szintén a kezdő éveit tapossa- jártuk be a tavat és igazából semmi különös nem történt /szóval most még a negatív példát is sikerül alulmúlnom/ azon kívül, hogy mindössze ketten voltunk kint a vízen, és ezt értsétek szó szerint. A vitorlázás egyébként is pazar élvezetét fokozta a tó birtoklásának öröme ami lassacskán ugyan, de alábbhagyott a fokozatosan gyengülő széllel együtt.
Cimborám több képet is készített rólam és nem szeretném a tűrőképességeteket feszegetni azzal, hogy mindet közzéteszem ezért kiválasztottam amelyiken a leginkább fotogén vagyok. : )
Na jó, nem azért.

Kötött sapka, mackó felső

Ez már a "téli" vitorla, és a kép nem a kihalt Velencei-tó miatt lett a kedvencem, vagy esetleg azért mert én vagyok a főszereplő, hanem azért, mert az orrhullámokból tisztán látszik, hogy abban a nudli szélben is hogy serget ez a kis tollfosztó, szóval könnyen el lehet képzelni hogy mit csinál négyes szélben, és mi mindent meg kell tennie a kormányosnak ötösben, ha nem szeretné bevizezni a vitorlát. : )
Már elégedetten bele is éltem magam, hogy ilyen sikeresen köszönök el a szezontól, de mint annyiszor az élet most is helyretett.
Szombat, ismét a nagyokkal kerülgetem a bójákat és Isten tudja miért, de nem akaródzik menni a dolog. Folyton lemaradok és a fordulásokat is elbaszarintom, egyedül a sok fejfájást okozó hátszeles szakaszt sikerül legalább közepesre hozni, de akkora már mindenki messze jár. Ennek eredményeképp kapok is egy rövidke oktatást, de a kiadós gyakorlásnak gátat vet a lanyhuló szél és a normál körülmények közt romantikus hangulatú naplemente, így ez a tréning valószínűleg áttevődik tavaszra.
Ez már jó eséllyel az idei utolsó vitorlázásom volt és nem igazán a hideg miatt, hiszen a neoprén ruha meg a pulóver bőven elég arra a néhány órára, főleg hogy ebben a kis tollfosztóban az embernek esélye sincs a tétlen ücsörgésre. Az igazi ok a szélben, a bizonytalan szél előrejelzésben, és a téli pihenésüket töltő sporttársakban keresendő.
A szél nagyjából dél körül kezd el fújni és ahogy tapasztaltam háromkor már lecsendesedik, ezzel együtt mind irányban, mind teljesítményben alulmarad az előrejelzésben ígérteknek, teljesen kiszámíthatatlanná téve a vitorlázást. A gyakorlatban: négyes-ötös szelet ígérnek országszerte, itthon ez hármas-négyes, lenn a tavon hármas, és az is fokozatosan gyengül. Ehhez társul még, hogy a tó csökkenő hőmérsékletével arányosan egyre kisebb az esélye annak, hogy hétköznapra vitorlástársat találjak, hiszen legyünk őszinték: ebben a tízfokos vízben egyedül vitorlázgatni nem egy életbiztosítás. A parton /és néha a vízen is/ akad néhány horgász, a  kikötőben pedig komoly építkezés zajlik nagy létszámú munkásokkal, szóval biztosan akadna szemtanú, aki a Blikknek beszámolna egy bajbajutott vitorlázó utolsó perceiről egy komolyabb borulás esetén, de a segítségükre azt hiszem hiába várnék.
Így erre az évre elköszönök tőletek, Hűséges Olvasóim és remélem a sok nehézség ellenére sikerült kedvet csinálnom a kishajózáshoz, és ha eddig még nem is ültetek jolléban, azért a bakancslistátokra felkerült. : )
Jövőre elsősorban a finnes vonalat szeretném erősíteni de természetesen Iboly sincs elfelejtve, mert nekem is van bakancslistám...