Hajó a láthatáron

Az lesz a legjobb ha mindjárt a közepén kezdem. Vettem egy finn-dingit. Igen, jól sejtitek, azt amelyikben a múltkori emlékezetes siklást sikerült összehoznom. Őszintén szólva egy ideje már fogalmazódott bennem az igény /még/ egy saját vitorlásra és titokban reménykedtem, hogy tavaszra sikerül félretenni egy szabad szemmel jól látható összeget a családi finn-dingi alapba, de hogy az év végére a hajószállítás és tárolás hálás terhe nehezedik rám azt legmerészebb álmaimban se gondoltam.

A nagy Ő

Szóval felbukkant ez a gépsárkány a finnek eléggé szűk piacán és a meggyőző próbaút, a hajó megkímélt állapota, előélete és elhelyezkedése a mezőnyben mind-mind a vásárlás mellett szóltak, úgyhogy a családi támogatástól a halasztott fizetési lehetőségig minden segítséget igénybe véve így lettem egy újabb vitorlás tulajdonosa. Az árak egyébként -csak hogy alátámasszák a múltkori bejegyzést- már százötvenezer forintnál elkezdődnek a plafon pedig több millió forintnál van és igen, jól gondoljátok, nem az utóbbi kategóriában voltam érdekelt. : )
A próbaút ugye már ismeretes előttetek így inkább a többi szempontról ejtenék pár szót. Az előző tulaj -neeem, nem egy nemdohányzó hölgy és nem is egy idős bácsi aki csak a templomba járt vele : ) -szóval a régi gazda nem volt rest karbon árbóccal felszerelni a gépet, sőt nem sajnált költeni a hajó felújítására sem. Emellett tengeri oktató lévén leginkább ősszel, a tanfolyamok után használta és a használaton kívüli időt sem a szabad ég alatt, hanem garázsban töltötte a verda. Fontos szempont volt még hogy ne eressze a vizet, valamint a hajó mezőnyben elfoglalt helye mivel úgy okoskodtam, hogy ha egy napon : ) megtanulok vitorlázni ezzel a tollfosztóval, akkor onnantól kezdve kizárólag rajtam, és ne a hajón múljanak az elért eredmények. Mellesleg minden hajóvásárlás előtt álló, hozzám hasonló kezdő kapitánynak javaslom a kiválasztott típussal való intenzívebb ismerkedést, kivéve persze ha nincsenek ilyen irányú tervei, vagy ha szezonon kívül adódik valamilyen visszautasíthatatlan ajánlat.
Egyébként ez is az volt hiszen a ponyvától az árbócvédő huzaton és a sólyakocsin keresztül egészen a két vitorláig mindent megkaptam, s mivel az egyesület téli tárolójának kapacitását a sporttársak kimerítették ezért az eladó egy grátisz házhoz szállítással fejelte meg az üzletet. Az igazi gondok persze itthon kezdődtek. Első lépésben át kellett emelni az első és a hátsó kert közötti százhatvan centis kerítésen utána pedig -sokadszori emelgetést és próbálkozást követően- a szűk baráti kör legnagyobb örömére be kellett gombolni a másfél méter széles hajót a húsz centivel keskenyebb bejáratú bungiba. A fárasztó részletektől megkíméllek benneteket, de annyit el kell mondanom, hogy a kihívásokkal teli küldetést se én, se a hajó nem úsztuk meg apróbb sérülések nélkül.

Itt még gyanútlanul mosolyognak...

Ha a jövő szezont nem a kertben szeretném vitorlázni akkor tavaszra el kell hárítanom ezeket az akadályokat, mert még egy ilyen körülményes hajóemelgetésre a legelszántabb cimboráimat se fogom tudni rávenni. Ezen felül legalább egy métert hozzá kell építenem a csónakházhoz nehogy beázzon a sporteszköz. Persze nem a víztől féltem új szerzeményemet mert abból kapott már eleget, de ha a ponyva alá valahogy bejut az eső és megfagy akkor az nagyon csúnya dolgokat fog művelni.
Szóval itt tartok most. Valamelyest örülök hogy vége ennek az évnek és lehet egy kicsit lazítani, de mint /többszörös/ hajótulajdonos már nagyon várom a tavaszt hogy ismét vitorlázhassak és nem utolsó sorban rendesen kiismerjem a hajót. A szezon az említett sérülések kijavításával fog kezdődni és ez talán nincs is olyan messze hiszen az elmúlt évek tapasztalatai alapján március végén már javában esünk-kelünk a tavon. Az évtől való csendes búcsúzáshoz elmaradhatatlanul hozzátartozik az eltelt időszak összegzése amiből mindössze annyit emelnék ki, hogy a tavaszi-nyári, meg persze őszi : ) nem egyszer bukdácsolásokkal fűszerezett gyakorlásoknak meglett az eredménye, többek között olyan formában hogy felkerültem a ranglistára. Igaz a sor végén, csupán néhány sporit lehagyva bandukolok, de hogy a pár éves vitorlás múltammal, a finoman mondva is csiszolni való tudásommal és a mezőny utolsó harmadába sorolt hajókkal sikerült ezt elérnem arra rendkívül büszke vagyok. Épp ezért a rövidke pihenő után -ahogy minden rendes sportember- megkezdem a jövő évi felkészülésemet mind fizikailag, mind fejben és amint a napfényes március leváltja a fagyos februárt akkor már a vízen is. Bár a tél java még előttünk van és némi szerencsével egy jó kis jégvitorlázás is összejöhet de magunk mögött tudva az év leghosszabb éjszakáját már visszafelé számolom a napokat.