Előzmény, előzés, elemzés

Kiheverve a próbaút okozta -jobbára lelki- megpróbáltatásokat, ahogy az várható volt ismét a finnezés került előtérbe, de az a helyzet hogy semmi említésre méltó dologról nem tudok beszámolni nektek. Először is a fékezhetetlen lelkesedésem ellenére többször sikerült kifognom gyenge szeles napokat -amik inkább kedveztek néhány harmonikus kép készítésének- köztük olyat is amikor két óra nyűglődés után feladtam minden reményt, másodszor pedig a jó szeleseken is "csak" mentem. Hol egyedül, hol bandába verődve és ezalatt az idő alatt nem esett szét, szakadt vagy tört el semmi a hajón, nem borultam be a tóba -sőt idén egyáltalán nem, úgyhogy ez hamarosan esedékes lesz : ) -és váratlanul felbukkanó hatos szél sem gyarapította a kalandok sorát. Tehát ültem a hajóban, mentem sokféle szélben mindenféle irányban, fordulgattam, halzolgattam, bénázgattam és eseménytelenül, mondhatni üresen teltek a finn-dingiben töltött órák. Látszólag.

Az év eleji gyenge szereplésem hatására elhatároztam, hogy idén lehetőleg heti egy délelőttöt vagy délutánt a finnezésre fogok fordítani, bármit ígér az előrejelzés ott a helyem a hajóban mert beüt valami vitorlázásra alkalmatlan idő, vagy egy újabb felújítási munka a ház körül -a munkahelyről meg ne is beszéljünk- és simán elillan két hét a parton, tehát menni kell.
Szóval mondhatnám hogy egyhangúan teltek a hétköznapok, de úgy érzem pont erre a nyugalmas időszakra volt szükségem, hogy teljesen zavartalanul gyakorolhassak, és gyarapítsam a vízen eltöltött órák számát mialatt szépen lassan értelmet nyer a sok fáradozás, és ahogy a barlang cseppkövei születnek úgy rakódik egymásra az apránként, sokszor észrevétlenül megszerzett tudás és kezd összeállni valamivé amit vitorlázásnak hívnak.
De nem csupán a gyakorlás csábít Agárdra. Igaz, az edzéseim kétharmadát a kemény munka uralja ám  munkaidő : ) után kijár az embernek egy kis lazulás és onnantól a szélirány feszült figyelését az öncélú örömködés váltja fel. Tíz méterről megcsodálni a komótos méltósággal fel és leszálló kócsag elbűvölő eleganciáját, tisztes távolságban csendesen elsuhanni a kócos buksijú fiókáival úszó hattyúcsaládok mellett, vagy csak nézni a hajladozó nádast, a felhőket, a vizet, a sirályokat, vadkacsákat, vízből kiugráló halakat és mindezt nem a tévé előtt ülve hanem szinte karnyújtásnyira, úgy hogy arra az időre én is a természet részévé válhatok. Egy ilyen nap végén frissebb vagyok mint bármilyen kiadós alvás után. Képtelenség szavakba önteni azt a töltést, vagy energiát amivel a vitorlázás e vízközeli fajtája és a természet együtt megajándékoz. Nem véletlenül mondta valamikor A Mester hogy: "Minden más időtöltés csacsiság." Bár ő a csacsi helyett más szót használt, de ebbe most ne menjünk bele. : )
Summa summarum ilyen előzményekkel készültem az idei tókerülő versenyre, amire kereken egy éve várok ugyanis a tavalyi vérszegény szereplésem ellenére csupa kellemes emléket idéz. De az én részvételi szándékom édeskevés, ha az égiek másként rendelkeznek. Valamiért idén vasárnapra került a túra, és szombatra a pályaverseny ami csak azért húzta keresztül a számításaimat mert a hét utolsó napján szeretettel vártak a munkahelyemen, de úgy látszik ennek így kellett lennie...
Így, hogy pont a három futamos versenyen tudtam részt venni és talán kezd megtörni a jég, ezzel együtt kezd beérni a befektetett munka azaz a fél-negyed napos, néhány órás vitorlázások lassan de azért csak megtermik azt a bizonyos gyümölcsöt. Kezdem azzal, hogy egyik nagy riválisomat -aki tavaly rendre cipóra vert- a három futamból kettőben is sikerült lehagynom. Viszonylag sokáig mentem a középmezőnnyel bár a leszakadás elkerülhetetlen ha az embernek csak a zavart szélből jut és a rutinbeli különbséget még meg sem említettem, de a befutónál a távolság szemmel láthatóan csökken. Szóval lesz ebből valami ha tartom magam a heti egy edzéshez, ami egyébként sem egy nagy büntetés. : )
Valamelyik régebbi akciófilmben hangzott el először az: "ami nem pusztít el az erősebbé tesz" mondat, amit mostanra minden valóságshow szereplő, pályamódosított pornósztár és átmenetileg tehetségesnek kikiáltott énekes magáénak érez. Én sem szeretnék lemaradni a celeb világ formálta példaképektől, így most nálam is olvashatjátok, méghozzá az év eleji -elbaltázott és a mostani -reményteli verseny kapcsán. Az ominózus mondat mindenképp valóságtartalommal bír de a dolog nem történik meg csak úgy magától, véleményem szerint rendesen tennünk is kell valamit azért a megerősödésért. Én a gyakorlást választottam.
A verseny forgolódó /jobbára/ dél-keleti/dél-nyugati szélben zajlott amelynek hosszas elemzésétől kivételesen megkíméllek benneteket, legyen elég annyi hogy a sporttársak általános elégedetlenségüknek adtak hangot miatta. A manővereim tök jól mentek, nem is bénáztam és az utolsó futamban aki szerencsésen választott irányt az bizony minden nehézség nélkül került fel az első harmadba. Na most én nem tartoztam közéjük. : ) Ezen kívül nagy tanulság volt számomra az alba jelentősége ami ugye arra szolgál, hogy hátszélben lefeszíti a bumot ezzel tartva meg a vitorlában a szelet. Hogy-hogy nem, sikerült egy nálam jobb sporit lehagynom és egy hajóhosszal vezetve, de kemény csatában, hátszélben haladtunk a raum bója felé ahol ugye halzolás után tud továbbrobogni a polgár. Ilyenkor egy teendő van, a behúzott alba visszaengedése nehogy a finnben amúgy is alacsonyan levő bum átcsapáskor kárt tegyen a frizurámban, majd a sikeres bójavétel után a túloldalra ülve ismét lealbázni a vitorlát.
Marha jó lenne megtartani ezt a pozíciót és nehogy elbaltázzak valamit egy kicsit túlbiztosítva magam a bója előtt vagy húsz méterrel visszaengedtem a kötelet. A vetélytárs persze nem és ez az elhamarkodott mozdulat elég volt hozzá hogy fél hajóhosszt behozzon a küzdelmesen megszerzett előnyömből. De akkor már késő volt helyrehozni a dolgot ám szerencsémre az egyre közeledő bója és a jobb pozícióm megmentette a helyzetet.
Viszont a későbbiekre nézvést érdemes kielemezni a szitut. Tehát ennél a bójánál  mondjuk azt, hogy két métert vesztettem. Minden futamban nagyjából egy tucat olyan helyzet van amikor az albát kell kezelni és ha csak egy kicsit töketlenkedek akkor is simán összeszedek ebből vagy húsz méter hátrányt. Hogy kivel szemben az oly mindegy, főleg ha senki nincs a közelemben ellenben marha sok minden történhet odakint a rossz vagy jó oldalválasztástól kezdve akár egy félresikerült manőverig vagy megadandó útjogig szóval a befutónál fél méter is rengeteget számíthat, nem pedig húsz. És ezzel megint rakódott valamicske azokra a cseppkövekre. : )