2012. január 2., hétfő

Előzmények....

Hát az úgy volt, hogy Gyulabá Alsóörsön gyorstalpalós vitorlásoktatást vállal ingyen, és utána az ember mint kapitány, nekivághat a végtelen Balcsinak egy tőle bérelt csónakkal. De hogy kerül az ember Gyulabához?

A Füredi kikötőben egy órára el lehet menni vitorlázni az Őszöd vitorlással. / 20 méternél rövidebb, és tizenkét személynél több szállítására alkalmas : ) / Na most ha van egy kettes-hármas szél, esetleg egy kicsit szemetel az eső /akkor kevesen is vannak/ szóval akkor az ember ül azon a szép hajón, halgatja a szelet és szépen csendben halad előre azon a gyönyörű zöld vízen....
Tehát hajózni szükséges, de ha én ülhetnék a kormánynál...húúú apukém annál kevés jobb dolog  lehet az életben. Tehát net, és rátaláltam Győrffy Úrra, aki mint később kiderült, legenda a Balatoni vitorlás életben. Egyik klasszikus mondása: "A vitorla erős, de a vendég erősebb!" Szóval egy rövid de velős elméleti oktatás után lányom, az oktató és én beültünk az egyik jolléba és megkezdődött a gyakorlati képzés. Fordulás, negyedszeles vitorlázás és a legendás "hátszeles perdülés". Átmentem, így már Gyulabá nélkül hajózhattam! Én a kormányos...húú. Lányom mint mancsaft állította az orrvitorlát, jómagam pedig a grószt és a kormányt vettem kézbe. Így utólag látom hogy mennyit bénáztam, de ettől függetlenül felejthetetlen élmény volt. Tekintettel a sikerre két nap múlva újra ott voltunk. Fél nap vitorlázás, öregem... Nos ebből az lett, hogy friss széllel elindultunk Fürednek, de rendkívül módon kellett kapaszkodnom a grószsottba, meg kihajolnom a hajóból, hogy fel ne boruljunk, de fülemben csengett hogy " a hajó nem borul fel, csak ha rossz a kormányos". A lényeg, hogy a szél egyre csak erősödött, a nálunk lévő ételre, italra még csak gondolni se volt időnk nem hogy belekóstolni. Az oktatásból sajnos kimaradt a megállás, és a fock behúzása de minden nem férhet bele abba a néhány órába. Szóval a szél megemberelte magát, én meg jobbnak láttam visszafodulni. Sikerült elkerülnöm három ütközést, /még az elsőbbségi szabályok ismerete nélkül/ és komolyan aggódtam a visszaérkezést illetően. Fináléként kis híján belerongyoltam a Mester katamaránjába, de utolsó pillanatban az összes eddig tanultakat felidézve, és valószínűleg Isteni segítséggel is elkerültem a bajt /és a szégyent/.
A parton, egy bő félóra múltán, nagyjából megnyugodva a történtek ellenére úgy éreztem, hogy érdekel a vitorlázás...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése