Rávettem Atyámat és Pisti barátomat a bajtársi és önzetlen segítségre, hogy ugyan már, nem nagy ügy azt a mázsás, roggyant, szeméttel és agyaggal borított ázott roncsot elhozni. Csak nagyjából ötven métert kell vinni az utánfutóig, igaz kicsit fölfelé, de esküszöm nem meredekebb mintha a Sümegi várba igyekeznénk. Hogy térdig jártunk az avarban, és az alatta megbújó gyökerekben és pet palackokban estünk-keltünk, a fák gallyai huncutul az arcunkba csaptak, szerintem csak emlékezetesebbé tette a délelőttöt.
Felkerült a futóra, rögzítettük és mivel jócskán túllógott, hát ugye rongyot kell kötni a hablécre. Elmondhatatlanul szégyenlem az esetet ezért úgy mesélem el mintha mással történt volna.
Egy apa, a fia és annak barátja textíliával próbál megjelölni egy "túlméretes" szállítmányt.
Apa: - Kössük oda és a két léc még feszíti is, nem eshet le.
Fia: -Nem, figyi, majd itt átbújtatom, ott befűzöm és tuti.
Barát: -Szerintem próbáljuk meg a másikhoz szorítani gumipókkal, és a szél se viszi le.
Apa: -Fiam, így lesz jó hidd el. Nézd csak, ebbe a kiálló szögbe még be is akaszthatjuk.
Barát: -Inkább amoda kéne rákötni mert az a biztosabb.
Fiú: -Ehh ide vele, majd én megkötöm reffcsomóval az ki nem oldódik még Moszkváig se!
/ a hülye, reffcsomóval a konyharuhát?!?! : ) /
...............
.............
Húsz percnyi tudományos csomózkodás után az Apa egy madzaggal rákötötte, a szögbe beakasztotta a rongyot és aszonta: -Menjünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése