Gondolnátok, hogy a hirtelen érkezett nyár esküdt ellensége a hajóépítésnek? Aprónak tűnő, mégis rengeteg időt igénylő munkák a kertben, a ház körül, a konyhakertben, és még a gyárba is be kell járni... : ) Ráadásul hűséges robogóm gyengélkedik. Több mint tíz km/h-val csökkent a tempó, és az eddigi ötvenöthöz, a negyvenegyes végsebesség igencsak csekély, emellett két három kilométerenként leáll... Nincs mese, szét kell kapni hamarosan...
-Csabikám vazze, ezt inkább a népítéleten, jó?! Mi a bánat van a Finn-Ugor dingiddel??
-Bocsi, bocsi csak a hétköznapi problémák elviszik az ember fejét... Tehát építeni kell, minden sérülésem ellenére, ha agusztusban nem Gyulabá hajójával szeretném szelni a habokat. A cél érdekében semmitől se riadok vissza. A BTK-val is számot vetve, kisebbik lányomat gyerekmunkára kényszerítettem.
Az orrtőkét és toldását összeragasztottam. Előtte fúrtam, tipliztem, és hogy a második furat illeszkedjen az elsővel, ezért az elmozdulás ellen /egyéni módon, fúrószárral/ rögzítettem.
A hetes bordába fúrt vízáteresztő járatokat megszüntetem, hiszen ott a fartükörrel bezárt részen tárolórekeszt fogok kialakítani, ami nem igényli, hogy a víz kereszbe-kasul járjon. /tanuljatok ebből, és építésnél vegyétek figyelembe/
Emellet gyalultam a hetes borda bal oldalából, az egyes bordához pedig ragasztanom kellett egy vékony lapkát. Megvettem a pácot, megrendeltem az orrszemet /vízvonal/ és elkészült az uszony, legalábbis az esztergályos szerint... mert mikor odajutok, csak a kutya fogad félelmetes csaholással. Anti a kert végi műhelyben dolgozik, a gépektől se a csengőt, se a telefont, se a kutyaugatást nem hallja. -Be jöhettél volna nyugodtan! mondja, mikor egy óra múlva visszahív.
Aha... nyugodtan... a kutyától... köszi, ezt már ismerem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése