Hát engem is utolért mint megannyi lelkes amatőrt. Észrevétlenül napról-napra vett hatalma és irányítása alá, megszüntetve normális és minden más irányú gondolatomat. Nem más, mint a hajó. Minden szabadidőmet neki szentelem és ugye az egyedül építés öléggé fárasztó. Teljesen ki vagyok merülve, fájnak az izmaim nincs olyan nap hogy ne sérteném meg magam a kézifűrésszel vagy a reszelővel. A fehér deszkákat egyre több helyen díszitik apró vörös cseppek, fájón emlékeztetve a sok szerszám valamelyikére. Ráadásul a fűrészgép kikapott a kezemből egy kis munkadarabot, és csapta hozzá ujjaimhoz, igen komoly fájdalmat és rémületet okozva. Sokkal csúnyábban végződhetett volna, de szerencsésen megúsztam néhány véraláfutással.
És mégis csak ezen jár az eszem szüntelen. /illetve máson is, de az mindig a nejemnél van : ) Hajnalban ülök a mocin, megyek a gyárba és záporoznak a fejemben a kérdések, amikre csak hetek múlva kapok választ.
Szabadnapon a reggelit sokszor állva, vagy útban a barkácsbolba fogyasztom el, hiszen minden perc számít -mintha egy határidős munkát kéne befejeznem egy reality-showban, és átadás előtt húsz perccel váratlanul elfogy a csavar...
És építem ebédig, utána próbálok kicsit pihenni... De újra a kérdések... -mekkora árbócot csináljak, hogy fog futni benne a vitorla, a hosszbordát pálcikákkal vagy háromszög profillal támasszam meg, a fartükör terv szerint szélesebb a véglegesnél de hogy mérjem ki, hogy mennyivel...?? Erről ennyit. Összedobok egy kávét amit persze már a kertben iszok meg, két fűrészelés közt kortyonként, aztán ötig meló. De még zuhanyzás közben se nyugszom, sőt néha az elalvás is gondot okoz. Eldöntöm, legközelebb csak délelőtt dolgozok, délután lazulok nagy ívben kerülve a kertet!
És mi van délután? Naaa, csak kikukkantanék egy percre a fedélzeti borda miatt, meg ezt a lécet ideragasztani két perc, előtte legyalulom,átcsiszolom és méretre vágom... de nicsak, ha már úgyis itt vagyok, semmiből se tart átcsiszolni az orrtőkét és megcsinálni valami fontosat...
Ezt persze nem panaszként mondom, hiszen nem kötelező hajót ácsolni a kertben egy sörasztalon,és a tempón is lehetne lassítani, de higgyétek el: úgy fáradtam ki, hogy észre se vettem. Minden egyes nappal szépen alakult, formálódott az a kupac deszka míg eljutottam ide, azaz a Finn-Ugor dinginek a kezem alatt összeállt a váza és talán Ti is látjátok benne amit én. Egy szép vitorlást. Fából.
Micsoda vétek lenne akár egy délelőttöt is a tévé vagy a net előtt tölteni, hiszen az egész eddigi teljesítményem fél napos, vagy csak néhány órás munkából áll össze, ahogy a tengerünk cseppekből.
Nyilván azt érzem mint a többi "őrült". Végre valami aminek van értelme, ebben a zsírosodó bankszektortól és húszperces celebektől szagló, átértékelődött világban, ahol indokolatlanul vész el a kétkezi munka becsülete. Tervezni, keményen dolgozva létrehozni, és talán már a nyáron sikeresen betakarítani a termést, s a bloggal erőt, bátorítást adni azoknak, akik még csak barátkoznak a hajóépítéssel. /de a díjazásommal tisztában vannak : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése