Kicsomagoltam a fartükröt, megszabadítottam a spanifert a papírdaraboktól és a hetes borda jobb oldalát is lezártam. Erről nem készült fotó, tehát nézzük a bizonyítható munkákat! Hűséges olvasóim tudják, hogy a kudarcba fulladt ladikfelújítás ellenére nem adtam fel az újjáépítést, és mindenképp szerettem volna életet lehelni a kidobott hajóba. Ha az egészet egyben nem lehetséges, de részeit mindenképp vízre kívánom tenni, hogy az általa ismert, szeretett közegben, az én gondos kezem alatt szolgáljon. De a fenékdeszka nem lehet fenékdeszka többé...
Viharvert, mély repedések és a dolgos években megöregedett, ráncos csomók tarkítják mindenütt, tehát embertelenség lenne ugyanarra a kemény munkára fogni őket, de ez nem jelent egyet a gondtalan pihenéssel. Ne nyugtalankodjatok, Csabi apu mindjárt talál nektek valami feladatot! Először is, járuljatok a fűrészgéphez Testvéreim!
A méretre vágás után naná hogy át kellett szerelnem "gyalu állapotra". Tehát elsőként lehúztam az éleket. / Itt jegyzem meg, hogy megköszörültettem a gyalukéseket. Beállítás közben, az egyik minden nehézség nélkül vágta el a kisujjam.. Legalább nem volt kidobott pénz!
Akkó gyühet a vastagsági...
És az ilyen finom anyagnak, bizony a decken van a helye!
Ott is lesznek, de mit ér a blog ragasztás és szorító nélkül?!? Az árbóc mérete és rögzítése egyelőre nyitott kérdés, de az biztos, hogy a gerincen támaszkodik, így amíg hozzáférek kiszélesítem a találkozási pontnál.
És a végére egy kis desszert. A szakszerű, több évtizedes : ) faipari munka tapasztalatának gyümölcseként elkészült a két hosszborda. Hiába na... mesterembert nem a kutya szarta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése