A megragasztott uszonyszekrényt átgalultam, megcsiszoltam és a gerinc furatával egyetemben, felületkezelésnek vetettem alá -amíg úgy ahogy hozzáférek. És bizony jó is lenne a helyére tenni, hiszen ismerőseim bármikor visszakérhetik a nagy szorítóikat, mert mindenre képesek! /Például, Feri bácsi tavaly nyár elején kölcsönadta a tuskófeszítő ékjét, és épp hogy kettőt-hármat pislogok, máris van bőr a képén decemberben zaklatni a tartozás miatt : )
Tehát ragasztok, de előtte összecsiszolom a a két felületet, kimérem a merevítőket, hiszen a svertszekrénynél ahogy a kormánynál is, feszítő erők lépnek majd fel, tehát szükség van megtámasztásra. Gondosan előkészítek mindent, aztán amihez csak tudom, odaszorítom.
A száradás után itt kivételesen csavarozni is fogok, a fokozott igénybevétel miatt. Ezzel párhuzamosan szépen ível a hosszborda karrierje, így ma is kapott áztatást, és egy kisebb téglát a nagy mellé. Bíztató eredményekkel kecsegtet a csomók eltüntetése. Első körben kifúrtam egy csomót, (átmérő: 32mm) és addig keresgéltem, amíg nem találtam olyan átmérőjű hengeres fát. A hólapát nyele volt az. Az áldozati szertartás után levágtam belőle egy vastag szeletet, /ahogy fizetésnapon a császárszalonnából/ és szerintem ügyesen beragasztottam a furatba. A lényeg annyi, hogy nem sikerült a manőver- talán a két fa különböző keménysége miatt, de nem állhat meg a kísérletezés, hiszen a menő ablakgyártó cégek sem a műhely mögötti kertben nevelgetik a csomómentes facsemetéket, hanem eltüntetik a meglévő csomót, és firnyákosan pótolják a hiányt.
Tehát fenyőt a fenyőnek.
Ez még csak egy elnagyolt próbálkozás ami nem méltó a Finn-Ugor dingihez, de képzeljétek: úgy lehet hajlítani az egészet, hogy meg se moccan a beragasztott darab!
Tehát van remény és "Élet a földön a rock'n roll-on túl!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése