2012. április 1., vasárnap

Apró lépések

Mégis kaptunk egy falatnyit a tavaszból, amit mindnyájan vártunk és most hogy a rövidke nyár után megérkezett, talán már nem is bűvöl el annyira. A madárcsicsergés, a burjánzó hajtások, a hirtelen felbukkanó motorosok, a hatalmas fehér felhők, a lemenő nap súroló fényével megvilágított tűzfalak, háztetők, tavak, folyók és fák, mind-mind gyönyörű jele a közelgő jó időnek, és az ébredő természetnek. Mindenki másért, de szereti az enyhülést. Én vidéki gyerek lévén /mindezek felett/ azért kedvelem a tavaszt, mert amíg a tél búcsúzik és a nyár készülődik, addig a gazda fellélegezhet egy cseppet, és lazíthat a "begyújtani már minek, a fűnyírással meg ráérünk" időszak alatt.
Ennek ellenére olyan szél van, hogy muszáj fűteni, a napsütéstől meg úgy nő a fű, mint a gomba...
Mindenesetre voltam a hajón. Igaz, hogy a kertben és a billegő sörasztalra kellett kalandosan felmásznom, de mégis csak ráláttam a készülő remekműre.
Már csak egy lépés a Balaton! : )
Időközben megérkezett a gyalu, illetve gyaluk. Bár az eladó által meghatározott "jó állapot" megosztja  a véleményeket. A normál gyalut valami spéci munkához átalakították, a falcgyalu pedig jobbra kanyarodik. Háromezerért, de legalább postával együtt... Érthető ha a kezdő gyaluvásárló hüledezik, de elárulom: csak a falcgyaluba való kés kétezerötszáz pénz. És én még egy vésőt is kaptam a "csomaghoz".
Tehát: a késeket megéleztem, az egyik gyalut a másik segítségével /és viszont/ helyrehoztam.
Hova vezetne a világ, ha a kezdő hajóács még a saját szerszámait se tudná helyrehozni? : )
Tartozom még Nektek a félkész far fényképével.
És elkészült a baloldali első számú hosszbordatartó!! Ez természetesen nem jelent egyet a sorozatgyártással, hiszen kicsiny hajómon ahány borda-ahány oldal, annyi méret lesz.
De őszintén: mi más adhatná meg az egyedi építés szépségét??

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése