2012. április 10., kedd

Gipszben

Úgy kezdődött, hogy Gyuri barátom /akit a szerencsétlenül alakult körülmények miatt megvágtak a szeptemberi gyakorlaton/ meghívott mancsaftolni, hiszen mily nagy segítség neki egy gyakorlott kapitány : ) , illetve a hajóbérléshez szükséges jogsira is szükség lesz, gondoltuk. De Gyulabá még minket, tanítványait és visszatérő bérlőit is meglep rugalmasságával, így történhetett hogy a vezetői engedély szóba se került. Időközben Peti barátom /volt szobatársam/ is csatlakozott hozzánk és velünk tartott Józsi, aki a mai nap után biztos vitorlázni fog. Tehát a feladat: vízből mentés. Úszógumi van nehezék nincs, de sebaj, itt a kövek között bizti találunk valamit... hoppá, egy vasdarab, kafa is lesz de a rajta levő lukon nem fér át a kötél. Nyugi-nyugi majd Csabiapu körülnéz... És igeeen! Egy vékony drót a hullámtörő kövek közt, máris ott vagyok, két lépés az egész....
Nna innentől lépnem se kellett, mert elbotlottam és mint kezdő bázisugró repültem a szikladarabok közé.
Kéztőcsont törés. De ez csak később derült ki.
Az egyre erősödő fájdalom és püffedő bal kézfej ellenére mindent elövettem, hogy teljes értékű mancsaft legyek. Mivel szembeszél volt ezért még kikötve felhúztuk a vitorlákat, de hogy a Mester bizalmát megszolgáljuk, a biztonság kedvéért motorral mentünk ki a nyílt vízre.
Most először vitorláztunk "egyedül", azaz oktató nélkül és nem vallottunk szégyent. Fel és leszereltük a hajót, fordultunk, halzoltunk, pillangóztunk, háromnegyedszeleztünk és vízből mentettünk anélkül hogy Dia /volt oktatónk/ csendeskésen mondaná: "Told el magadtól a kormányt". A horgonyzást szándékosan nem említettem és nem azért, mert nem éreztük szükségét. Az ok ennél prózaibb: Gyulabá huszonhatlábas hajóján közel  akkora horgony van /békebeli kenderkötélre kötve/ amekkorát a Dunán közlekedő géphajókon láthattok. Ezt egy ember kis szerencsével bedobhatja, de közel sem garantált hogy négyen vissza tudjuk imádkozni a Balatoni iszapból....
Szóval csodálatos volt a fájdalmas baleset és a zord időjárás ellenére.
 /Háttérben a mentendő úszógumi./ És tanulságos: Ha nincs szél, majd lesz. Ha nem esik, majd fog, de egyszer biztosan eláll. : ) S egy félperces panoráma fevétel, amit remélem sikerül feltöltenem:
Most láthattátok milyen forgalom volt Húsvét előtti szombaton a Balcsin, és mennyit kellett gyakorolnunk az elsőbbségi jogot. : )
Ami pedig a Finn-Ugor dingit illeti: Ha van egykezes hajó, ha van egykezes verseny, akkor öt héten keresztül lehet egykezes építés is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése