Egy fehér vitorla

"Egyszerú marósre, az orsó arretáló által.
  Lenyomni az orarretálót és bekattantani az orsót." -Áll, az Atyámtól kölcsönkapott felsőmaró használati utasításában. Talán jobb, ha nem ez alapján fogom összeállítani a gépet...
És megérkezett a fock! Mint sok más kincsre, erre is a vaterán tettem szert. De micsoda izgalom vett rajtam erőt a csomag bontásakor! Jaj csak ki ne szúrjam, meg mi van a dobozban, hogy ilyen könnyű? Nos, vitorla volt benne, ezért volt könnyű! : ) Kaptam hozzá két bronz seklit, és ugye benne vagyon az acél vezetőszál amit egy tisztességes focktól el is várunk, de hogy ezek milyen nehezek! Kb. a vitorla nem éri el a két sekli súlyát pedig háromnyolcvanas az élhossza. És ez nyilván így van rendjén, de az építés előtt nem is gondoltam rá. Persze rögtön eszembe jutott amit a Vízvonalas eladó mondott az én jó sűrű ponyvaanyagomra...
Akkor egy palstek, és vitorlát felhúzni! Árbóc híján a szivafára, de látni akarom...

Időközben a megrendelt orrszem megérkezett a már sokat emlegetett Ráday utcai boltba. Alig vártam, és nem csak a szem miatt, hanem tudtam hogy választ kapok a hetek óta felgyülemlett kérdéseimre. Buksimban a tudással hova máshova mehetnék, mint Misihez a fegyverboltba, hiszen nála is komoly tapasztalat rejlik és még nem adta át mindet...  De már majdnem!!!
És, ha hazaértem akkor ezt kell összehoznom valahogy:

Ezt Öcsém? Fúrsz két lyukat ötvennégy milliméterre egymástól, és kész!
Ilyen egyszerűnek tűnik a dolog. Ránézésre. Az orrszem menetes része nem ér át az orrtőkémen, tehát a belső oldalról süllyesztenem kell, de akkorára, hogy a tizenhetes dugókulcs elférjen. Azt nyilván mondanom se kell hogy nyolcas-tizes fúróból a normál méret nem éri át a tőkét, így két oldalról kell megfúrnom lehetőleg központosan. Mondjuk rá hogy sikerült, jöhet a süllyesztés.

Ez is meg lett, igaz több lépcsőben. A furatokat oválissá kellett alakítanom meg a szemen is berheltem, de elkészült. Úgy okoskodtam hogy a helyére ragasztott orrtőkét nem  tanácsos csavarozással feszegetni, ezért most teszem fel rá az orrszemet, és jól megtépem a csavarokat. Így is lett, de nem véletlen olvastam és faggatóztam annyit... lenolajkencével átitattam a megmunkált részt, hiszen /optimális esetben/ ezzel már nem fogok találkozni, és feltettem az egyik fő hajóelemre a rozsdamentes acélból készült ívet. Mostantól bármelyik stéghez le tudom zárni! Az orrtőkét... és szeptembertől talán az egész hajót is. : )