Egy újabb áldozat

Hétfő helyett szerdára ért ide Lali barátom, aki nem is sejti még, hogy két hét múlva faipari szakembert kovácsolok belőle. Mivel minden az alapokra épül, ezért a legszemetebb munkával kezdtük...

Ezeket a koszlottnak tűnő deszkákat Viszkis barátomtól vettem jelképes összegért. Zsaluzáshoz használták és nagy része csupa beton, de évek óta száraz helyen állt. Ebből készítem majd a hajófeneket csak előtte drótkefével az összeset centiről-centire át kell sikálni, mert a rostok közé ragadt kis betodarabkák hamar hazavágják a frissen élezett gyalukést. Az ember szeme, szája, orra pár perc alatt megtelik a porral, de a csontszáraz fa ritka kincs, így minden fáradtságot megér. /főleg hogy nem egyedül szenvedek/ Elkészültünk a nagytakarításssal és ha a gyaluláson túlvagyunk, le is fotózom.
De nem olyannak ismertek aki ölbe tett kézzel ücsörög szerdáig. Ideje volt megcsinálni az uszonyszekrény alsó merevítését, hiszen már hetek óta halogatom...

és a fartükör széleire is csavaroztam két stafnit vagy mit, ami majd a palánkokat tartja.

Időközben hozzájutottam Becske Ödön "Kishajók szerkesztése és építése" könyvéhez. Hát de ilyet?!? Miféle szakkönyv ez? Rossz helyről, azaz a fartükörtől kezdik a bordák számozását...!!! Hátulról előre! És ilyet ki mernek adni! Ehh, most már mindegy, elolvasom, hátha találok benne valami hasznosat is.... : )