A leendő fenék

Hogy hamarabb elérkezzen a délután, és vele együtt Lali barátom, elkezdtem méregetni, illesztgetni az árbóc darabjait és kimértem, hogy nagyjából hova kerül a bum. De nincs az az Isten hogy én mégegyszer felmásszak a hajóra amíg azon /az általam készített/ a két rityvedt asztalon van. Minden nyeklik-nyaklik. Nagy nehezen leültem a svertszekrény merevítőjén kersztbe tett deszkára, hogy lemérjem az öregfa helyét, utána meg alig mertem felállni félve hogy már a kertben maga alá temet kis hajóm. Mindegy, itt vagyok, túléltem és elhihetitek: az ima nem csak a körfűrésznél segít! : ) Amíg a ph értékem helyreáll addig fényképezek.

Az árbóctalptól hetvenöt centire teszem a bum csatlakozást, nagyjából ebben a szögben...  De mégse. Most ahogy írok lemértem mennyi hely kéne az oldalfedélzet meg a bum közé, és bizony legalább kilencven centi okos kis buksim védelme miatt, tehát a hatvan amit a hajón mértem, az édeskevés. Sebaj, még nincs veszve semmi, majd újra méricskélek, de már a földön.
A gyalulással -az éleket kivéve- kész vagyunk és igencsak elfáradtam, pedig nekem csak a "lantot" kellett tekergetnem, hiszen Lali szorgosan adagolta a deszkákat.

Sajnos az eredmény nem száz százalékos, mert tizenkilenc-húsz miliméterre tisztáztam le mindet, de néhol még így sem sikerült eltüntetni a darabolás durva nyomait. Ennél vékonyabbra nem merem a hajófeneket, inkább jótékony csalással azt a néhány tenyérnyi részt lecsiszolom. Ez idő alatt persze senki nem fejezte be helyettem a palánkok utómunkáját a jó kis rezgőcsiszolóval, úgyhogy lesz programom a hétvégére. De ígérem, jódolgomban is gondolni fogok volt sulistársaimra, akiknek most kell a Balcsin vitorlázniuk... : )