Itt van újra...

Egészen eddig az évig szerettem az őszt. Mindig örültem az érkezésének hiszen a hosszú meleg nyár után végre felvehetek egy zakót, gyönyörű festői levelek borítják az erdei utakat és a városi járdákat. A nap már nem merészkedik olyan magasra, ennek köszönhetően ezek a laposan érkező súroló fények szívmelengető hangulatot és rég elfelejtett szépséget kölcsönöznek a rogyadozó háztetőktől kezdve a kopott falakon át a düledező kéményekig, nem is beszélve a sapka alól kibújó, széllel cinkosan incselkedő női tincsekről.
És most mégsem tetszik. Azon túl hogy lehangol, csak az elmúlást juttatja eszembe. Látom a szépségét de nem érzem, és talán nem is érdekel igazán... A rádióból csupa olyan dal szól amit nyáron, az építési lázban hallgattam, most pedig egy kocsiban ülök a munkahelyen és olyan dologra vágyom, amire kevesen: szeretnék négy hónappal öregebb lenni...
Nos ez remélhetőleg be fog következni : ) de addig sincs helye a búslakodásnak, hiszen -tapasztalatból mondom- az ember kettőt pislog és itt a karácsony, onnantól meg hipp-hopp érkezik a tavasz. Főleg mostanában. Tavasszal pedig szükség lesz egy jó hajóra! : )
Sanyi barátom segít, hogy a hajó alját és az oldalát vízvonalig bevonjuk epoxival és üvegpaplannal, de addig vár rám néhány feladat. Mattra kell csiszolnom a lakkozást és arra gondoltam, hogy egyúttal eltávolítom a nem kívánatos részeket.

Most értettem meg, miért ömlött be megállíthatatlanul a víz azon a pénteki napon. A középső fenékdeszka tele van ehhez hasonló repedésekkel tehát hatalmas hiba volt beépíteni, de ugye mise után okosabb a gyülekezet, szóval bölcselkedés helyett inkább megpróbálom helyrehozni a dolgot. Sniccerrel és csavarhúzóval mindenhonnan kifeszegettem az elgyengült anyagot.

Ez bizony elég szarul néz ki... De legalább lesz hova tenni az epoxit! : )Amíg az anyag megérkezik, van egy kis dolgom. Na persze nem olyan "kisdolog"... : )
A "nagy napon" Laci barátom az uszonyszekrény erősítésén kívül még valami fontosat szóvá tett. Nevezetesen, hogy a laposfenekű csónakoknál a farnál szükség van egy uszonyfélére ami a kormánylapátra vezeti a vizet. Kételkedés nélkül elfogadtam a tapasztalt hajós véleményét, és a méretek után kutakodva bizony észrevettem, hogy a hét négyzetméteres vitorláson és a Werszko féle 4.20-as dingin (ezek laposfenekűek) ott figyel az uszony. Az utóbbi típusról ellesve a nagyjábóli méretet, elkészítettem a hajómról hiányzó darabot.
                                    
  A felszerelése csak a hibajavítás után jöhet szóba.
 És ez a javítás nincs is olyan messze...

Újra a kertben

Amennyire vártam az építés végeztét, -túl a kimerítő munkán és a fájdalmas vízretételen- pontosan annyira hiányzik a mindennapos építő jellegű munka. Szabadidőmben nem találom a helyem, és viccesen hangozhat de üresek a napjaim a hajó nélkül. Megsütöttem a pizzát, unásig kapcsolgattam a tévét, fél napokat neteztem, de nem is tudom minek? Pakoltam a kertben, az egykori disznóólat kitakarítottam-így készítve elő a leendő csónakházat, ellenben az a fránya hajó végig ott motoszkált a fejemben, szóval más választásom nem lévén nekiálltam. De mindenek előtt egy kép a hajóállomás előtti parkolóból, mikor még csak a másodfok tűnt hátráltató tényezőnek.

Zárójelben jegyzem meg, hogy Sz. Peti barátom elküldte a vízretétel képeit, de: amit nem töltöttem le akkor azt már nem lehet, amit meg letöltöttem, azt sehol se találom, /idővel meg fogom kapni/ úgyhogy ezeket majd a tavasszal elkészülő rövidfilmbe fogom belecsempészni.
Tehát akkor építés... Mivel jócskán kiestem a mindennapos famunkából, ezért kezdésnek a mancsaftpad és a taposó csinosítgatását választottam. Ehhez nem kell ész, ellenben a végeredmény lenyűgöző. : ) Sajnos az építőipari cég a doka táblán kívül más módon nem járult hozzá a hajóhoz, így kénytelen voltam a reklámfelületüket megszüntetni : ) szóval csiszológép be-felirat le, pác, lenolaj, lakk fel!

Ezek után elég erőt éreztem magamban a többi munkához. Az ötös szél, a baráti kör és a józan ész hatására újraépítettem az árbócfészket. Előre, hátra az orrtőkéből megmaradt príma kemény anyagot tettem, kétoldalról pedig bakelit lappal támasztottam meg.

Az előzőben is bíztam egészen addig amíg vízre nem tettük a hajót, de abban a szélben /annak ellenére hogy a vitorlázás elmaradt/ újraértékeltem a dolgot. Se a legénység, se a magam biztonságát nem merném kockára tenni egy néhány órás elfoglaltsággal helyrehozható dolog miatt.
Mint tudjátok "azon a napon" Laci barátom /vitorlák/ is jelen volt és a körülmények miatt ugyan elmaradt a próbaút, de azért tőle is kaptam néhány hasznos tanácsot. Az egyik, hogy az uszonyszekrény felső részénél lévő csavarozás nem tudja megtartani a szekrényt, hiszen akkora oldalirányú feszítő erők lépnek fel, amihez kitámasztás is szükséges, szóval erősítsem meg mindkét oldalról a biztonság kedvéért.
És mit tehet ilyenkor az ember...?

Javaslatára kicseréltem a kormányrúd és a kormánylapát facsavarjait átmenő csavarokra.

És itt tartok most. Egészen pontosan egy lépéssel előrébb, hiszen Sanyi barátom /az epoxi nagy mestere/ ígéretet tett egy vízálló réteg felvitelére...

Úszó erőd

Ma kaptam ezt a képet, amint az említett napon mentőmellényben merem a vizet. : )

Annyira azért nem gyászos a helyzet, lesz még ebből hajó!

www.szepseg-gyar.hu

Túl mindenen

Tartozom nektek néhány szellemes mondattal, amik az építés idején hangzottak el.
Nejem: "Beszélek hozzád, te úgy teszel mintha figyelnél, de közben látom hogy mindenféle grószok lebegnek a szemed előtt"
Hegesztő Peti: "Az avatáson majd bográcsozunk egy jót, tüzifa már van hehheehhee..." (miközben a hajóra mutat)
Szapi: "Csabikám, majd akkor fényképezzük le gyorsan a hajót amikor vízre teszed, de még nem kezd el süllyedni"....
Tehát a helyszín Alsóörs Elmü kikötő, a résztvevők pedig az egy év alatt széthullott hajóssuli továbbra is kitartó "kemény magja" B.Peti; Csabi; Kristóf; Szapi; Sz.Peti; Viktor, és Pityu cimborám. Segítségükkel összerakjuk a hajót, minden a legnagyobb rendben csak a szél egy "kicsit" erős egy idáig ismeretlen hajóhoz. Legalább ötösre saccoljuk, amit megerősítenek a hatos befúvásokkor hallható fütyülő drótkötelek. De semmi se rettenthet el minket, mentőmellény fel, hajó a vízre, én a fedélzetre és ekkor lassan, de kitartóan elkezd folydogálni a Balcsi a F.U.D.-ba. Elő a szapoly és a felszedett taposó alól szorgalmasan merek, de szemlátomást egyedül kevés vagyok. Peti barátom siet a segítségemre, ellenben ahogy nő a terhelés úgy növekszik a nyomás, tehát teljesen hiábavalóan merjük ketten a vizet ami már a fenékbordán is átjön, szóval eléri a négy centit. Némi szivárgásra számítottam de ezt alig akarom elhinni... legalább tíz hónap munkáját látom kárba veszni, percek alatt. Az érzés leírhatatlan és a beáramló víz egyre inkább hatalma alá keríti a hajót, hiába próbálom egyensúlyozni és vízszintesen tartani, reménytelen. Arra dől amerre az összegyűlt víztömeg húzza....
Kiszállunk a hajóból és hagyjuk hogy víz teljesen elárassza, hátha néhány óra alatt megdagad a fa. Egyre erősödő széllel érkezett a délután és csak egy-két helyen szűnt meg a szivárgás, a többi nyolcvanöt ponton ugyanolyan lendülettel tört be a víz. Ekkor nyilvánvaló lett, hogy a mai próbaút elmarad.
Kimertük a hajót, kihúztuk és az egész napos hideg széltől, esőtől átfázfa leszereltük. Az alját átnézve találtunk néhány komoly hibát. Ennek egy része a faanyagnak tudható be, a többiért pedig az illesztésem felelős, mindenesetre elkerülhetetlen a javításuk.
A vitorlázás elmaradt, de a tapasztalatoknak hála legalább nem ringatózom hiú álmokban tavaszig, hanem lesz időm felkészülni a szezonra. Sajnálatos, hogy nem derült ki miként viselkedik a hajó a vízen mert az is tanulsággal szolgálhatott volna, na de mindent egyszerre?!?! : )
A hajó helyrehozása után valószínűleg a néhány napos "áztatás" lesz a megoldás vagy a teljes műgyantázás, amit lesz időm eldönteni és ennek alapján választani meg a kikötőt.
Mindenesetre túl az első sokkon megpróbálom összegezni a dolgokat.
Elsősorban köszönettel tartozom a családomnak a kitartó támogatásért és türelemért, másodsorban pedig minden barátomnak aki támogatott hogy megvalósuljon egy álom, még akkor is ha a megvalósulásra tavaszig várnom kell.
És ezen felül azoknak akik "csak úgy" ismeretlenül segítettek.
Az átmeneti sikertelenség ellenére magát a hajóépítést csakis javasolni tudom. Egyrészt az alkotás gyönyörűsége miatt, másrészt építés közben az ember jobban átlátja a dolgokat /a hajó szerkezetét/, harmadrészt pedig a hasonló "háborodottak" -ha észrevétlenül is- de támogatólag mindig ott állnak az ember mögött. És erre is nagy szükség van.
A dagadó vitorlákkal tovasuhanó finn-ugor dingi tavaszig sajnos csak a képzeletemben létezhet, de ígérem csakis addig, mert márciusban -ahogy Slater- "visszatérek". : )
www.szepseg-gyar.hu

Kész vagyok

Minden értelemben. Elfáradtam az építésben és az utolsó napok hajrája teljesen kikészített főleg, hogy utálok kényszerűségből sietve dolgozni. És mindezt szakadó esőben.
A taposóval kezdtem. Ezt a faanyagot annak idején az árbóckészítéshez csináltam, ami ugye egy sikeres vásárlásnak köszönhetően elmaradt. Kevésbé nemes feladatkörben, de azért a hajóra kerültek.

Itt szükség lesz némi felületkezelésre de majd száraz időben. Ezt munkát átmenetileg meg akartam spórolni, mondván néhány deszka elég lesz. De az a néhány deszka olyan balesetveszélyesen billegett, hogy nem mertem kockáztatni. Emellett szerettem volna letudni magát a hajóépítést, visszaadni Pista bátyámnak a nagylelkűen ily hosszú időre kölcsönadott gyalut, tisztességesen rendbe tenni a gyalázatos állapotba került kertet és a egy kicsit nyugodtan kapcsolgatni a tévét, vagy sütni egy igazi olasz pizzát. Tehát több céltól is vezérelve "előre" is készítettem ilyen rácsot.

Következő feladat a mancsaftpad, illetve a keresztmerevítők alátámasztása. Ehhez az építőiparban oly népszerű doka táblát vettem igénybe. Ezt zsaluzáshoz használják mivel rendkívül nagy teherbírású. Mielőtt bárki rosszra gondolna, közlöm: tisztességes úton jutottam hozzá. Egy üveg bort adtam érte az éjjeliőrnek. : )

Nos a színvilága nem harmonizál a F.U.D.-dal /Gyuri barátom így rövidítette a finn ugor dingit/ és a felirat is elég gáz, de örülök, hogy egyáltalán jutott rá időm.
Ideje kormányozni. Módosítottam a kormányhosszabbítón, meghajlítottam és hegesztettem a vereteket. A festésre pedig lesz időm tavaszig.

Latni a rendelés ellenére sem érkezett. Gondoltam, műanyag vonalzóval helyettesítem, de a boltos nem javasolta, mivel azonnal eltörik. Elmondása szerint fából is szoktak készíteni, így válaszút elé kerültem. Vagy elbaltázok fél napot mire eljutok a Szentendrei útra, vagy:

Rugalmas rétegelt lemezből vágtam ki. Az eredményről majd beszámolok, addig reménykedjünk hogy ezt az egy napot kibírja.
Öt percre rá, hogy elkészültem, és remélhetőleg minden szükséges dolgot bepakoltam, megérkezett Pityu és Lali barátom, hogy a megbeszéltek szerint, a kerítésen átimádkozva az utánfutóra tegyük a hajót. Persze folyamatosan esik, a kerítésből kiálló szög megkarcolja a lakkozást és az utánfutóhoz képest ez egy hosszú hajó... A rögzítéssel semmi gond, de a megengedett egy métert bőven meghaladja a túlnyúlás és a rendszám is mintha eltűnt volna, szóval nem bánnám ha a rend őrei holnap szabadságon lennének. : )
Végezetül letakartuk a "gépet" hiszen holnap kemény napunk lesz, nem vízmeréssel kéne kezdeni.

"Megfogyva bár, de törve nem" plusz némi bizonytalanságba fonódó egészséges félelemérzéssel várom a holnapot, mikor végre megválaszolásra kerülnek a november óta egyre gyarapodó kérdések. És ezekre a kérdésekre hamarosan Ti is választ kaptok.

Holnapután

Kicseréltem a csapot és a rokonlátogatáson is túl vagyok, tehát ahogy a reklámban is mondják: "Térjünk a lényegre!"
A bum nútját két helyen is javítanom kellett. Az árbócjavítás sikerén felbátorodva ide olajos csiszolóvásznat tettem, amihez elméletileg nem ragad a műgyanta-rozsliszt keverék, de ha igen, akkor is viszonylag könnyen eltávolítható, például csiszolóvászonnal : )

Az elkészült horgonykötél vezetőt csak fel kellett csavaroznom és lefotóznom, hogy Ti is lássátok: bizony sok Bavarián meg cirkálón nem látni ilyen veretezést ! : )

A kormánylapát is majdnem kész, még a csatlakozást kell meghajtogatnom és hegesztenem, no meg lefestenem.

Hajósboltos barátom útmutatásait figyelembe véve felszereltem a csiga, őzni, klemm sort.

A grószsott csigájára rá-kötöztem-varrtam a sottkötelet. (A csigákat a sottringgel együtt vettem, de a hozzá kapott kötél olyan merev volt, hogy le kellett cserélnem.)

Felkentem az utolsó réteg lakkot,

és nekiláttam a taposónak. Az elkészült darab alapjai egy Dunai hajóról származnak, ami jelentősen megnöveli értékét. Öléggé tetszik,  így kénytelen leszek a többit is erre a mintára elkészíteni.

Holnap. Amikorra kiadós eső várható a szabadtéri műhelyemben. És rám vár még a kormányveret, a mancsaftpad és a kölcsönkapott utánfutó előkészítése is. Ezek nélkül nem is érdemes pénteken elindulni, így marad a remény, a kitartás és az esőkabát.

Közel a vég

A féket sikerült megcsinálnom, a zuhanycsap várhat még egy kicsit, de nem ez a lényeg. Nekiestem a riggnek, mondván ebbe is belerázódom szép lassan. Illetve inkább gyorsan. : )

Az árbóchoz készítettem egy pozícionálót. Ha valahonnan ismerős az anyag, nem véletlen. Mivel a bumot ráhagyással csináltam, annak a maradékát használtam fel.

Végre rendesen helyére tehetem az árbócot, főleg hogy hamarosan nem csak a párhuzamszorító, hanem a drótkötél tartja majd, amit niplivel fogtam össze. Nos nem leszek a szakma kiváló mestere, de nem is ez vezérelt. : )

S ha felkerült minden drótkötél, akkor jöhetnek a fallkötelek, a bum és a grósz. Még a nagyvitorla lemérésénél furcsálltam, hogy az alsó él egy kicsit "lefelé" áll, de ugye ez adott, tehát ezt figyelembe véve határoztam meg a bum helyét az árbócon. A bumban kicsit szorult az alsó él, ez valószínűleg a még száradó lakknak köszönhető, de az árbócban úgy suhan hogy ihaj!!

Ahogy tanultuk, a grószt a fock követi.

Gyönyörű ahogy a szél kitölti a vitorlákat. Lássuk be, a ponyvástól vett vászonból vagy a nagyáruházból beszerzett zsákszövésű takaróponyvából még hasonlót se lehet kihozni. Persze könnyen beszélek birtokomban a vitorlaraktárral... : )
És amiről eddig /szándékosan/ nem esett szó, pedig tudom hogy kíváncsian várjátok hiszen minden hajóhoz hozzátartozik, az a név.
Édesanyám három és fél éve "hosszú betegség után" hagyta itt a földi világot. Tapintatosan mondják ezt azokra akiket a könyörtelen rák visz magával,  aljas módon legyőzve mindent a sugárkezeléstől az akaraterőn át a kemoterápiáig, hogy végül a minden méltóságától megfosztott áldozatát eméssze fel, tekintet nélkül az életkorra és az érzéseinkre. Aki elmegy annak ez maga megváltás, de akit itt hagy annak kicsúszik a lába alól a talaj és egyik percről a másikra minden felborul, úgy hogy az ember szinte a nevét elfelejti. De ez rajtunk kívül alig érdekel valakit, hisz ahogy József Attila is leírta: "S megy minden, mintha mi sem történt volna, a földön még elég ember marad".
Az építés kezdetekor eldöntöttem hogy anyu nevét kapja a hajó, és most elérkezett a felfestés ideje. Ehhez muszáj volt szakembert hívnom, még szerencse hogy itt lakik a házban. : ) Első lépésben szabad kézzel, ceruzával elkészíti a vázlatot,

utána jöhet a selyemfényű zománc,

hogy végül ilyen szépen ragyogjon:

Zárójelben jegyzem csak meg, hogy ebben az én érdemem is benne van, hiszen ha nem csiszolom alá olyan faszányosan a felületet, akkor gondolhatnátok hogy milyenre sikerült volna! : ))
És egy tetszetős, hajó fílinges veretes kép ami erőt adhat a munkához és a kitűzött péntek tizennégyhez:

Nehezített pályán

Ilyen közel még nem voltam a befejezéshez /ma nagyon bölcs vagyok : ) / mégsem látom egybefüggően az egész hajót. Szinte mindent megvettem vagy megkaptam. Amit nem, az pedig folyamatban van, ennek ellenére sokszor tanácstalanul töprengek, hogy mit hova teszek, illetve hova rögzítek majd? Nyilván a riggre gondolok, hiszen a hajó szinte kész, de bizony csak szinte. A taposót meg se kísérlem elkészíteni, arra az egy napra bőven megteszi néhány deszka, de ott van ugye a kormány, a mancsaftnak is szeretnék ülőhelyet biztosítani az uszonyszekrény oldalain,és van egy olyan gyanúm, hogy azt a részt még erősíteni szükséges. Ide-oda cikáznak a gondolatok, gyanútlanul tervezgetek, erőmön felül gondolkodom : ) és közben a hátam mögött alattomos összeesküvés készül.
Kezdetnek a kocsin megadta magát a fék, tegnap megrepedt a zuhanycsap és azóta ügyesen szivárog a víz, ma pedig felhívott a nagynéném, hogy szerdán egy teljes napra meglátogatnak. A hibákat én fogom kijavítani, a családnak is örülök, na de ez így egyszerre?!?!
Sebaj, nem csüggedhetek a célszalag előtt, és ideje hogy Keresztanyám is beletanuljon a hajóépítésbe! : )
Vettem is néhány dolgot.

 Latni csak csütörtökre lesz -mondtam hogy tiszta reality- de megérkezett a drótkötél, és valaki a boltban ugyanúgy tizennégy métert rendelt mint én. Tehát párhuzamosan épül a másodpéldány, ennek ellenére az üveg Tullamore-t nem kaptam kézhez. Nem leszünk így jóba, hö! : )
Két spanner is felkerült a listára, mivel a kapott két hiányosat többe került volna kiegészíteni. Ide tartozik még, hogy a régebben megvásárolt három műanyag bikát kedvenc boltosom szó nélkül visszavette, illetve levásárolhattam. Azt hiszem ehhez nincs mit hozzáfűzni.
Mégiscsak sikerült egy kis időhöz jutnom, de a fékcsere meg a vízcsap nem lehet fontosabb a hajónál : ) Peti barátom ráhegesztette az orrveretre az omegát, és házhoz is hozta. Ennek örömére, pofátlanul újabb feladattal láttam el. Ha jól tudom horgonykötélvezetőként szerepel a polcokon, ám sajnáltam érte bármennyit is fizetni, amikor itt a tuti anyag, no meg a szaktudás. : )

Az árbócveret felszereléséhez szükség van egy rozsdamentes hatos tengelyre, amit ebből a hét milliméteres anyagból fogok elkészíteni.

Flexszel körbecsiszoltam és hellyel-közzel sikerült a méretet tartani. Mondjuk nem egy forgástest, de jó lesz,  ha sikerül a menetvágás.

Erről egyelőre ennyit, várnak a bikák. A polírpaszta az istennek se kerül elő, de ismerhettek hogy nem hagyom annyiban a dolgot. Kis kísérletezés után a testápoló-homok kombináció nyert.

"Hamuból gyémánt."

A Becske-könyv nem sima csavarozással, hanem kötéssel javasolja a felszerelést, tehát mit tesz az amatőr hajóépítő? /ha van egy csöpp esze/ Megfogadja az okosabb tanácsát.

Önzáró anyákat használtam a biztonság kedvéért. Eközben folyamatosan lakkozom a kormányrudat, az evezőket, a csákjanyelet meg ezt a két fát,

amire majd később visszatérek. A felszerelt bikáknak köszönhetően a hajó méginkább hajóvá kezd válni, és kezdem hinni hogy a riggel is sikerül megbirkóznom.

Vacsora előtt azért ránézek arra a fékre... : )

A második napon

Ezt a kormánylapáttal kezdtem. Volt némi elképzelésem a dologról, ennek ellenére azt se tudtam hogyan fogjak hozzá. A lapát meg a hajófar ugye adva van, alu profilt szereztem, minden gép és szerszám bevetésre kész, én meg csak kóválygok mint gólyafos a levegőben. Leülök, rajzolok néhány vázlatot és láss csodát, megérkezik a várva várt ihlet. Innentől a duracell nyuszi erejével dolgozok, és érzem hogy semmi se vethet gátat a napi terveimnek.

Ezekről a profilokról beszéltem. Be kell sliccelni a végeket, hogy passzoljon a fára, s ha ez megvan, szokás szerint keresek "valami deszkát", amiből a kormány lesz.

Ez a príma borovifenyő még a fedélzeti hosszbordából maradt meg,és ennél becsesebb feladatot nem is kaphatott volna a hajón. Méretre vágás, gyalulás, csiszolás után az alu profil felső részét hozzáigazítottam, és ideiglenesen összeállítottam a cuccot. Most figyeljetek!

Pöpec, mi? És azt még nem is tudjátok, hogy kormányhosszabbítóval is készülök a nagy napra.

Ezekkel a munkákkal párhuzamosan, folyamatosan lakkoztam, pácoltam, lenolajoztam valamit, hogy legyen idejük száradni.Ide tartozik a dörzsléc is, ami három réteg lakkot kapott a felszerelés előtt. A többit a végső nagy lakkozáskor kapja meg, ez mindenesetre arra elég volt, hogy a hátoldala -azaz a hajó felőli rész- megfelelő védelemben részesüljön. Eleinte ezzel is nyűglődtem kicsit, mert némi segítség jól jött volna. Ennek híján bonyolult kötélrendszert készítettem : ) és így az orrtól kezdve, lépésről-lépésre felcsavaroztam.

Olyan egyszerűnek tűnik itt a képen, de elhihetitek hogy nem volt az. A fedélzetív miatt folyamatosan feszítenem kellett föl- vagy lefelé úgy, hogy a szándékomnak ellenszegülő léc ki ne szakítsa a csavart. Kemény meló volt annak ellenére, hogy ezt is a jól bevált téglás módszerrel már "előhaljítottam". De milyen csúnya lenne ha pont a dörzsléc fogna ki rajtam!

Eddig is gyönyörű volt a hajóm : ) de ez két léc nagyban emelte fényét. Lehet hogy ez a kép nem adja vissza, de legközelebb talán sikerül olyat készítenem. Vagy megnézitek élőben!
Estére a bum és a kormánylapát megkapta az utolsó, a kormány és hosszabbítója pedig -a pác és olaj után- az első lakkréteget. A beígért esőtől tartva mindent a hajó védelmébe helyeztem, itt biztonságban száradhatnak.

 Most három szomorú nap következik -az építést illetően- mivel még a hajó közelébe se érek, de utána...

Visszaszámlálás

A múltkori bejegyzésről lemaradt egy korszakalkotó újításom ami a műgyantával kapcsolatos. : ) A hajófenék hézagait töltöttem ki, mikor rájöttem hogy egy hígabb keverékkel könnyebben boldogulok. Így ügyesen csak belekanalaztam a résekbe. Ahol túl sok anyag tűnt el a "semmiben" ott utólag egy sűrűbb keveréket használtam.

A hátralévő öt építési napból az elsőt a bummal kezdtem. Normál ötös kést tettem a felsőmaróba, a bumot leszorítottam, és így kilencven fokban elfordítva csináltam meg a nútot. Szokatlan volt így dolgozni, kóválygott kezemben a gép, de az első néhány centin úgy is az etető lesz, aztán meg remélhetőleg belejövök. : )

Ezt a profilkés követte, ami ugyan háromszög alakú, de így is kiválóan megfelel majd az alsó élnek.

/nem a legjobb kép, de annyira figyeltem hogy a szotyi benne legyen.../ : )
A nútot kézzel átcsiszoltam és egy-két helyen a "szálszakadás" miatt sniccerrel is megfaragtam. Próbaképp belehúztam a vitorlát... pöpec lett!
A száraz fa gyorsan beitta a pácot, tehát nem sokkal utána jöhetett a menetrend szerinti lenolaj kétszer, és a mai napba még egy lakkozás is belefért.
Felülbíráltam az orrverettel kapcsolatos érzéseimet. Tettem még egy próbát a hajón, és adtam egy utolsó esélyt magamnak. Hajtogattam, kalapáltam, csavargattam azután a satu helyett fatuskón egyengettem, amíg végre valahára elnyerte a jelenlegi formáját. Egy omegát szegecseltem rá, ami majd a forstágot és a fockkot tartja. Sajnos nem értem el a kívánt hatást, úgyhogy elkerülhetetlen lesz a hegesztés, vagy a csavarozás.

A nejem szerint ez a hajó legrondább része.. nem is értem.. pedig mintha csak ráöntötték volna... : )
Összeillesztettem az árbócfészket,

és felmentem a hajóra, ami bizony kafa hely! Helyére tettem az árbócot / itt lesz még egy kis meló, mivel ha azt szeretném hogy hátrafelé dőljön, -márpedig azt szeretném- akkor az orrfedélzethez csavaroznom kell egy távtartót/ hogy kimérjem a feszítők helyét. Mármint az árbócon, hiszen a hajón adva vagyon. A mostaninál feljebb kell tenni a jelenlegi rögzítési pontot, hogy a négyméteres első élű fock elférjen.

Fúúú.... kezd hajó formája lenni, mi?! A látszat ellenére az árbócot nem a kötél tartja. Párhuzamszorítóval rögzítettem és elmondhatatlanul jó érzés volt, amikor belekapaszkodtam és együtt mozgott a hajóval...
A mérés után gyorsan felhívtam kedvenc hajósboltomat és megrendeltem a drótkötelet. S mintha a méteráru üzletbe telefonálnék, rendeltem két méter latnit is. : )