Vizes OB

Igen, túléltem a bajnokságot és választ kaptam néhány kérdésre de minden ilyen nagymérvű összecsapás újabb kérdéseket szül. Egy árnyalattal jobb lettem tavaly óta, emellett magabiztosabb és ez is valami. Három napon keresztül fagyoskodtam Agárdon, kétszer megmerítettem a hajót így adva el a jó helyemet, volt hogy béna voltam volt hogy nem, hatos szélben halzoltam, volt hogy saját stratégiámnak köszönhetően jó pozícióból két perc alatt lettem utolsó, de valami miatt de ezt a hétvégét minden résztvevő sokáig emlegetni fogja. Ez pedig a rendkívüli szél, hideg, eső és két ilyen napon megtartott nyolc futam. Eredetileg öt naposra írták ki a versenyt de ebből az ötödik /a hétfő/ amolyan tartaléknapként szerepelt arra az esetre ha vasárnapig nem sikerülne a minimális négy futamot megtartani ami a bajnoksághoz szükséges. Végül az egészet lezavartuk két nap alatt.
Persze nem csak gyötrelmek vártak ránk. Az előnevezők igényelhettek rajtszámos pólót amit hülye lettem volna kihagyni.

Csütörtök: főzés, sztorizgatás de leginkább fázás.
Kellemetlenül csípős viharos széllel, esővel és szokatlan hideggel fogadott minket a bajnokság első napja amiről csak a naptár bizonyította hitelt érdemlően, hogy november helyett szeptember huszonegyet írunk. A mérések húsz és harmincöt csomó közötti értékeket mutattak ami inkább a szörfösöknek kedvez, de a tavat elnézve nem volt nagy tolongás náluk se.
A verseny rendezője az a Beliczay Marci aki a néhány évvel ezelőtti emlékezetes március huszonharmadikai borulásomnál kimentett és nem mellékesen teljesítette finn dingivel a Kékszalagot. Szóval a mi versenyünket sem erőltette, empatikus hozzáállásával nem kívánta a finnes flotta felét leamortizálni a megnyitó utáni első húsz percben, de már most biztosított minket a másnapi négy futamról és elszánt tekintetéből sugárzott, hogy holnaptól ha csak fél csomóval gyengül a szél, de legalábbis nem esik (ennyire) akkor bizony nem lesz kegyelem.
Péntek: nincs kegyelem
A hőmérséklet nem változott a tegnapihoz képest és vele együtt a hőérzet sem. Négyes alapszél ötös-hatos és hatos feletti ráfújásokkal volt az előrejelzésekben és pontosan ezt kaptuk. Amit megérdemlünk. A tavalyihoz hasonló up&down pályára tíz órára várták szeretettel az ötvennyolc! indulót, így a nagy létszám miatt kilenckor be is pattantam a gépsárkányba elkerülve a sólyánál várható tolongást. Ráérősen ballagtam a tisztásra -ha egyáltalán lehet így haladni húsz csomó közeli szélben- ezért csak harmincöt percet kellett várnom a nádas mögé húzódva. Összeszedtem a gondolataimat, lélekben felkészültem /legalábbis akkor azt hittem/ a nagybetűs versenyünkre, bemelegítettem egy kis tornával amit egy dülöngélő tollfosztó lehetővé tesz és háromnegyedkor nyakamba vettem a tisztást. Átvettem a kötelező fordulókat és őszintén bevallom nektek a bf hatos széllel birkózva nem tudtam felidézni, hogy pontosan mikor és mit szerettem meg a finnezésben. De ezt akkor nem is kérdezte senki.    Fotó: Hunsail

Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék... ja, de hiszen ott voltam

Négy kőkemény futamot szánt nekünk az ég erre a napra és a kőkemény jelző még nyomokban sem tükrözi azt ami várt ránk. Igaz, hogy az év erős szeles gyakorlások jegyében telt de húszcsomós szélben ennyit kint lenni egyhuzamban még nem volt szerencsém, bár ide talán nem ez a legtalálóbb jelző.
Ráadásul az edzésen megvan annak a lehetősége aminek a versenyen nincs, azaz a fordulást nyugodt lélekkel elnapolhatom ha fáradok, a halzolással meg várok fél percet amíg békésnek számító négyesre gyengül a szél és a menetirány sincs kőbe vésve. Most viszont? Ha a bójához érve hatos szél fogad ott nem sok választása marad az embernek és ugyanez a helyzet a fordulással amit egyszerűen muszáj lépten-nyomon csinálni az útjog és a tiszta szél miatt meg ha nem akarok lemenni a pályáról. Az erre a napra rendelt hajófektetésemet már az első futamban megcsináltam, rögtön az első negyedszeles szakasz végén. Nem borultam fel, ahogy majd szombaton fogok csak simán kiszedtem százötven litert a tóból. Persze álltam mint a szög, a plusz súly miatt alig indult meg alattam a hajó és akkor is csak vánszorgott. Mikor végre erőre kapott akkor se úgy reagált a kormánymozdulatra ahogy általában ennek köszönhetően lekoccoltam az egyik sporttársat. És még csak tíz perce tart a bajnokság. Persze mindenki lehagy, két sporit leszámítva. Ők  majd a következő körben fognak amikor ugyanitt kihagyom az egyik bóját és tíz méter után visszafordulok hogy ne érvénytelenítsék a futamomat. Áááá... nem hiszem el!
De nem csak bénázásról szólt a nap. A harmadik futamom kimondottan jól sikerült, mentem mint a gyorsvonat és hat harcostársat utasítottam magam mögé, már csak arra kéne rájönni hogy mit csináltam itt másképp. Persze nagy bölcsen azt hittem kapisgálom a dolgot és a negyedik futamra olyan saját taktikát dolgoztam ki, hogy a középmezőnyből két perc alatt az utolsó helyre tornáztam le magam közvetlenül a rajt után. Ez van ha a hülyeség akaraterővel párosul. Innen vért izzadva ugyan de két helyet sikerült visszaszereznem és saját nyomorúságomról egy vicc jutott eszembe amiben a vadász nem találja el a medvét, erre a medve khmm.. izé... szexuálisan megmolesztálja a vadászt. Ez így megy néhány napig, mire a medve megkérdezi: mond, tulajdonképpen minek jársz te az erdőbe, vadászni vagy szopni?
Szombat: nincs kegyelem ma se
Hajszálra ugyanaz a menetrend mint előző nap csak a trükkös agárdi szél jobban forgolódott, ennek köszönhetően ugyanott ahol tegnap fel is borított. Mikor láttam az elkerülhetetlent kiakasztottam a sottkötelet, elsétáltam a bumon az árbócig, ott erőt gyűjtöttem majd mintaszerűen a svertre lépve visszaállítottam a hajót úgy, hogy csak a cipőm lett vizes. Messzemenőleg meg voltam elégedve a mutatvánnyal ahogy a mellettem elhajózó sporttársak is. Ez szintén a bója előtt történt és itt már nem volt értelme irányt változtatni hogy bő szélben kiszívassam a vizet a hajóból inkább kínlódtam egy kicsit kreuzban hátha nem vesztek annyi helyet. A dolog fájdalmas része, hogy innen már csak a hátszeles rész és a befutó volt hátra tehát a többieknek nem sok esélyük lett volna leelőzni, így ma is eladtam pár helyet és bizony nem valaki más hibájából.                      Fotó: Hunsail

Béke, nyugalom, harmónia, napsütés, rezzenéstelen arc. Látszólag

A beszámoló részleteihez hozzátartozik, hogy a pénteki nap után az átázott és összeizzadt ruháim és cipőm nem száradtak meg maradéktalanul így a hűvöskés szombat reggelen a hideg, nyirkos cuccba voltam kénytelen felöltözni. Erre jöttek a felcsapódó hullámok és a harmadik futam amikor irodalmi nyelvhasználattal élve mondhatnám hogy eleredt az eső vagy megnyíltak az ég csatornái, esetleg elkapott az égi áldás de az igazat megvallva szarrá áztunk. Jó ideje fontolgatom egy vízhatlan felső vásárlását és ez a nap megadta a végső lökést, főleg mert annyira átáztam, átfáztam hogy a negyedik futamot ki is hagytam emiatt. Marha szar érzés volt, vacogtam, remegtem és nem is voltam teljesen önmagam ura. Hoznom kellett egy döntést amit innen a meleg szobából a kényelmes kanapén ülve, vacsora után könnyű felülbírálni de akkor ott ezt láttam jónak. A többség persze maradt de voltak akik hamarabb kiszálltak, olyanok is akik ma hajóba se ültek és olyan is akadt akinek egy törött árbócba került a hétvége.

Vasárnap: eredményhirdetés
A verseny szombaton délután véget is ért. Vasárnap értékelhető szél híján nem hajtották ki a népet amit akár sajnálhattak is páran, de higgyétek el, a lelki segélyvonal forró drótját nem terhelte túl a magába fordult zokogó finnesek szűnni nem akaró hívása.
Annak ellenére, hogy még mindig csak a tanulóéveimet töltöm a finn dingiben elmondhatom, ez volt életem eddigi legjobb versenye. Igaz, mostohának tűnhetnek a körülmények de volt szél, a nap éppen süthetett volna többet ellenben amikor volt időm és energiám körülnézni akkor a vízen tükröződő grafitszürke égbolt és a rohanó felhők nem mindennapi látvánnyal ajándékoztak meg. Kimentünk, tettük a dolgunkat amihez a természet minden segítséget megadott. Nem kellett órákig kínlódni a szélcsendben, meg futamokat befejezés előtt abbahagyni a szélforduló miatt csak menni, de azt keményen.
Az ötvennyolc indulót számláló bajnokságon a negyvenötödik helyet csíptem meg ami reális és
messze a legjobb eredményem egy olyan versenyen ahol az utolsó helyet se adták oda puszira.

Lapzárta után.
A versenyről készült teljes képsorozatot megkaptuk és szerencsére rólam is készült egy olyan ami amellett, hogy marha menő talán visszaadja a viszonyokat.  Fotó: Hunsail

Hullámok hercege