2012-03-13

Hosszabítás

Tehát toldani kell a palánkokon, mert a sok anyaghiba meg a hajó hatalmas hossza : ) miatt elengedhetetlen. Először az illesztendő részt levágom negyvenöt fokban, összereszelem, aztán kivágom a takaró, és egyben összetartó lapot. Mindezt komoly számítás és méregetés előzte meg, hiszen a ragasztás csak "hátra" kerülhet ahol a legkisebb feszültségnek van kitéve. Ez pedig a hatos-hetes borda közti rész lesz, tehát fel az orrtőkét és kimérni minden palánknál, hogy hány centire kell vágnom, mekkora lesz a hozzátett darab, és az sem ártana ha az összetartó léc az említett két borda közé esne.
Pöpec,mi?! : ) Hozom is a ragasztót és az egész cuccot az ötméteres deszkákra fektetem, hogy mindenképp egyenes legyen a végeredmény. Az anyagom kevés a többrétegű palánkozáshoz : )  így fóliát teszek a két fa közé, egyenlesen kenek, hozok még szorítót -ugyan miből gondoltam, hogy elég az amit kikészítettem- kalapáccsal kocogtatok, és az eredmény ami remélem a Ti szíveteket is melegséggel tölti el...
Nincs az az isten hogy ezt holnap reggelig megbolygassam (látjátok a háttérben a két hosszborda hajlítását?) tehát olyan munka után nézek ami szorítómentes.
Misink már régebben megfenyegetett a "vaktőkével" egy újabb feladattal amit nem kerülhetek meg, és nem mintha kételkednék a szavaiban, utánanéztem a dolognak hátha csak egy csapda... De persze megint igaza lett, így nincs más hátra mint leszegett fejjel tudomásul veszem és alávetem magam az ítéletnek.
És az ítélet végrehajtatik.
Ez mára bőven elég, még el kell pakolnom a szerszámokat, letakarni mindent és az egyik legfontosabb: összeszedni a gondolataimat -figyelembe véve a terveket- a folytatást illetően.
 De búcsúzóul egy kép az áztatómedencéről. : )

2012-03-12

"Nem is vagy olyan hülye..

mint amilyennek mutatod magad, egész jó hajót építesz" hangzottak Pistabátyám elismerő szavai, akitől a gyalu és fűrészgépet kaptam kölcsön, "ha ugyan nem a szomszédban fotózgatsz" tette hozzá, olyan öblösen, Pistásan nevetve.
A fúrás-dugózás manővert megpróbálva elsumákolni utánanéztem az elérhető faanyagoknak. Gőzölt, műszárított, megmégmilyenpuccos, az eladó szerint svéd fenyődeszka / az öreg asztalos szakik vallják, hogy a fenyő annál jobb, minél északabbról származik/ itt-ott csomókkal, ezerhatszáz egy szál (nyolc darab kéne), hát nem is tudom... De ahogy hozzáérek... Ez a műszárítás olyasmi lehet mint a műbőr, a nevében benne van a kulcsszó, hasonlít is az eredetihez így távolról nézve, de különben köszönőviszonyban sincsenek. Szóval megfogom a műszárított anyagot, és végülis nem leszek olyan vizes mintha az esőn állnék, de ha lenne nálam szappan akkor simán mosakodhatnék.
 Micsoda érték van otthon!!! Megnőtt a becsülete a csomós faanyagnak, mert azokat a deszkákat legalább két éve vettem, és mostanra olyan szárazak, hogy ihaj!
Muszáj lesz majd kicsit toldanom rajtuk, de első lépésben elkészítem a dugókat, amivel majd a kifúrt csomókat pótolom.
A körkivágó készletet nem ilyenfajta munkára készítették, így sokat dolgoztam azon, hogy a furathoz illeszkedjen a következő méretű kivágott anyag. A dugó vastagságánál a huszonkét milliméterest láttam megfelelőnek, hiszen itt minden kézi munka, és még ha el is fordul kicsit a tizenötmillis palánkban, akkor is ki fog lógni mindkét oldalon és szépen le tudom tisztázni.
Hűvösnek érzem a levegőt /illetve fázom mint a kutya/, így jónak látom a frissen ragasztott anyagot zárt helyre vinni.
 A hosszborba formája is szépen alakul, ideje átcsiszatolnom kicsit. Borovi. Mily más dolgozni vele...még a szálka is olyan előkelőn, nemesfához méltón szalad az ujjamba... Nem lehet véletlen, hiszen ahogy Péter oktatónk mondta, és mondja még jó néhány évtizeden keresztül a széllel és a hullámokkal megfertőzött kis csapatnak: "A vitorlázásban mindent csak elegánsan"...

2012-03-09

Próbatömés

A megragasztott uszonyszekrényt átgalultam, megcsiszoltam és a gerinc furatával egyetemben, felületkezelésnek vetettem alá -amíg úgy ahogy hozzáférek. És bizony jó is lenne a helyére tenni, hiszen ismerőseim bármikor visszakérhetik a nagy szorítóikat, mert mindenre képesek! /Például, Feri bácsi tavaly nyár elején kölcsönadta a tuskófeszítő ékjét, és épp hogy kettőt-hármat pislogok, máris van bőr a képén decemberben zaklatni a tartozás miatt : )
Tehát ragasztok, de előtte összecsiszolom a a két felületet, kimérem a merevítőket, hiszen a svertszekrénynél ahogy a kormánynál is, feszítő erők lépnek majd fel, tehát szükség van megtámasztásra. Gondosan előkészítek mindent, aztán amihez csak tudom, odaszorítom.
A száradás után itt kivételesen csavarozni is fogok, a fokozott igénybevétel miatt. Ezzel párhuzamosan szépen ível a hosszborda karrierje, így ma is kapott áztatást, és egy kisebb téglát a nagy mellé. Bíztató eredményekkel kecsegtet a csomók eltüntetése. Első körben kifúrtam egy csomót, (átmérő: 32mm) és addig keresgéltem, amíg nem találtam olyan átmérőjű hengeres fát. A hólapát nyele volt az. Az áldozati szertartás után levágtam belőle egy vastag szeletet, /ahogy fizetésnapon a császárszalonnából/ és szerintem ügyesen beragasztottam a furatba. A lényeg annyi, hogy nem sikerült a manőver- talán a két fa különböző keménysége miatt, de nem állhat meg a kísérletezés, hiszen a menő ablakgyártó cégek sem a műhely mögötti kertben nevelgetik a csomómentes facsemetéket, hanem eltüntetik a meglévő csomót, és firnyákosan pótolják a hiányt.
Tehát fenyőt a fenyőnek. 
 Ez még csak egy elnagyolt próbálkozás ami nem méltó a Finn-Ugor dingihez, de képzeljétek: úgy lehet hajlítani az egészet, hogy meg se moccan a beragasztott darab!
 Tehát van remény és "Élet a földön a rock'n roll-on túl!" 

2012-03-07

Gyorsba

Bánatos hangvételű megjegyzésemre Peti barátom, mint gyors reagálású hadtest, másnap reggelre egy komplett Kalóz "szabásmintát" küldött, meg még fényképeket is. /érdekes, hogy Németországban egy "vitorlás csónaknak" is milyen becsülete van, nálunk meg szinte mindenki "nagyhajót" akar/. No de, kis nemzet nem kívánhat nagyot? Dehogyisnem, főleg hogy a természeti adottságainknak köszönhetően hamarosan sokkal értékesebbek leszünk, mint most gondolnánk.
Jó jó Csabikám, de mi van a hajóval?!
Hát izé... melóztam, nem linkelek! Kézifűrésszel kivágtam az orrtőke toldását...
Dolgoztam a hetes bordánál....
De nem ám csak fűrésszel, tiplivel, reszelővel, hanem ragasztóval,szorítóval és spaniferrel is...
Nekiálltam az uszonyszekrénynek... (háttérben a Van Damme-féle ragasztó)
És az áztatast is bevetve szakszerűen hajlítom a hosszbordák ívét...
Mindemellett folyamatosan dolgozom a csomók eltüntetésén, de sajna az első kísérlet kudarcba fúlt, a második eredményére pedig várni kell.

2012-03-06

Minden jó, ha jó a vége

Nagyon szeretnék már palánkozni, mert az a fázis mint csokihabbal bevont tejszínes-barackos torta lebeg a szemem előtt a messzi távolban és nyújtom a kezem hogy megérintsem, ha az egészet nem is legalább azt a kis hablabdacsot ott a szélén, de még mindig elérhetetlen. Igaz nem is értem miről ábrándozom azokkal a csomós deszkákkal a kertben. Sok csomó hiányzik, ami a helyén van az mozog és csak néhányban bízhatok meg maradéktalanul, hogy ottmarad a hajlítás után is. Tehát a tervem szerint kifúrom őket és beragasztok egy odaillő fát, ahogy a jobb asztalosok szokták. Ehhez a régi készletem sajnos nem megfelelő, így fájó szívvel baktatok a barkácsboltba egy új körkivágóért. A gyalu ára időközben felugrott négyezerkilencszázra, tehát érdemes lett volna befektetni de mostmár mindegy. /Azért ha lenne öt misim most megforgatnám!/ : )  Szóval molyolok a körvágóval, fúrok, faragok, ragasztok próbaképp az egyik ócska deszkán, de a végeredményre a ragasztó miatt várni kell, tehát megnézem mit lehet még csinálni a hajón! /Azon kívül, hogy mindent./
Jó érzékkel rájöttem arra, hogy a palánkozás előtt rengeteg dolog vár rám, hiszen utána alig fogok hozzáférni a bordákhoz, de például a gerinchez is.
Megjegyzés rovat a káosz-szerű építés magyarázatára:
1; Peti barátom elküldött egy hajóépítős oldalt, de a gépünk nem nyitja meg azt a formátumot, vagy nem ismeri.
2; A Becske-könyv eddig csak tízezerért volt elérhető a vaterán, ugyan most már hatért is árulják, de kis hajóm jelenlegi állapotában még belenézni is félnék hogy mi mindent kellett volna máshogy csinálnom.
3; Tehát a felhalmozódott "tudás" a következőkből áll össze: Marjai-könyvek, Vitorláshajók, Dighy.pl, Sporthajózás tizedik oldalán a robbantott Kalóz, és végül, de semmiképp se utolsósorban Misi.
De miből gondolom én, hogy az Olvasók csakis olvasni szeretnének? -Csabikám, lemerült az elem a fényképezőbe, vagy mi a bánat van he? És bizony most is igazatok van, tehát a kép, amint merevítést csináltam az első három bordának.
Az orrtőkének még nem tudok nekiesni, de a tyúkólban lebzselő fartükörnek ütött az órája!
No ide még annyi kívánkozik, hogy mindig lenyűgözve nézem a verseny-és nem verseny-hajók előre döntött fartükrét és úgy tetszik, hogy ihaj, csak attól tartok, hogy a hajómnál maga a kormányrúd (erőkar) ebben az esetben túlzottan lerövidül és megnehezíti a dolgom. Függőleges fart nem szeretnék, és különben is odavagyok a Szalonka vonalaiért, ezért hátra fogom dönteni, és a tetejére ívet rajzolok, nem is akárhogy!
Ahogy látjátok, a gerinc és a saroklécek helyét ekkorra már kivágtam, tehát nincs más dolgom, mint az általatok jól ismert Kinzo dekopírfűrészemmel követni a megrajzolt vonalat, és aztán a kapott felületet legyalulni, természetesen olyan szögben amit a hátradöntés megkíván. Csúnya lenne ha nem sikerülne, úgyhogy ez is megvan, lecsiszolom az éleket, és legfeljebb még át kell simorgászni itt-ott de így is jól néz ki.
Jaaj, basszus, ez meg hogy a balatoni viharba került ide?!?! Ne máá... biztos valami vírus!! És a legnagyobb baj, hogy el se tudom tüntenti! Ne haragudjatok a technikai probléma miatt, azonnal helyrehozom a dolgot.
Na azért... Ugye micsoda különbség!

2012-03-04

Tőke 2. Fordította: Csabi

A négyes borda a ragasztás ellenére úgy döntött, hogy ez a meccs még nincs lejátszva!
De nem ez volt a legnagyobb bajom. Idejét láttam -szigorúan illesztési szempontból- a leendő palánkokat a bordákhoz pászítani, egyrészt, hogy ki tudjam mérni az orrtőkénél a szöget, másrészt a palánkokat hiába méricskélem az asztalon -a hajón ívesen hajlik, tehát ott kell kiderítenem, hogy hány darab kell a közel ötven centis magassághoz, harmadrészt, meg hogy örüljek a gyönyörű látványnak! El se hinnétek mi munka volt vele hogy a négyméteres deszkákat egyedül felrakjam! Az orr résznél egy tetszőleges szögben levágtam (mert előtte csak simán raktam oda őket, és persze az alsó sarok összeért, a fölső meg vagy tíz centire volt a másiktól) és felraktam két sort. Az eredmény lesújtó: Hiába csináltam egy teljes napig a papír-orrtőkét, meg ki tudja meddig a "véglegest" , sehogy se illeszkedik! Nem lesz meg a szinte függőleges orr, mint az elegáns versenyhajóknál, mert a deszkák nem hajlanak olyan ívben mint a padlólap meg a pozdorja amit a kiméréshez használtam. De igazából nem ez volt a baj. A modellezéshez csak az első két bordához rögzítettem a lapokat, (az összes helyett) és ezért lett más az ívük, és az orrtőke mérete.
Hát ugye, mise után okosabb a gyülekezet...
Ez már nekem nem segít, és mérhetetlenül el voltam keseredve. Jaaj pedig valamit ki kéne találni, mert ahogy látjátok -rajtam kívülálló okokból- igen messze kerültem a ladik-papucs projekttől, de ha már így belevetettem magam, akkor végigcsinálom, hiába vár rám sokkal de sokkal több munka mint amire számítottam. De megint három nap orrtőke...? Ha hiszitek ha nem, ahogy ott forgatom és bánatosan nézegetem a gyönyörű fából készült darabot, hát fejjel lefelé belemegy! "Kicsit" kell még dolgoznom rajta, levágok az aljából, a tetejéből, hozzá is ragasztok majd valamennyit, de jó lesz, a kutyafáját! Van Isten!
Visszatérve a négyes bordára, hát az van hogy én marha faszányosan, szemmértékkel legyalultam a külső oldalát, ettől öléggé vékonka lett, tehát belülről megerősítettem hogy legyen majd mihez rögzíteni a palánkot, most meg, hogy ott a palánk, hát hozzáér a hármashoz, passzol a nyolcashoz : ) , de a négyesnek csak integet messziről, hogy: -"Öregem, ha mi nem talákszunk, akkor ez a finn-ugor dingi úgy elsüllyed és tűnik el nyomtalan, mintha sose lett vón!" Szerencsére meghallottam, és tudom mit fogok tenni!!
A méretek megadásánál annyit muszály módosítanom, hogy a gerinc vastagsága /magassága/ a farnál legyen inkább öt centi, mert a sarokléceket nem lenne értelme még fölfelé is feszegetni, hogy egy vonalban legyenek a gerinccel, hiszen ahogy oda közeledne, úgy távolodna el a hatos és ötös bordáktól, fölösleges feszültséget hozva létre. Tehát ragasztottam, ahogy majd a képen is látjátok.
Na mit szóltok, hát nem szépséges, друзья!?
És még valami. Nincs annyi párhuzamszorító, ami elég lenne.....

2012-03-02

Megragadt

Bár komolyan aggódtam, mert a sok kiálló párhuzamszorító miatt nem mertem letakarni, félve attól hogy a nehéz ponyvával lerántok néhányat és oda a gondos munkám. Erre még az éjjel, az előrejelzések ellenére volt egy kis fagy, szóval jónak láttam kivárni a huszonnégy óra száradási időt. A farrésznél a legkisebb a feszültség, ezért ott kezdtem a bontást. Tanulság, hogy a faragasztó nem csak a fát, hanem a spanifert is kitűnően ragasztja! És bordáról-bordára haladtam előre, egyre növekvő izgalommal, de megfogta a kettest, megfogta az egyest, és ahol a léc a gerinchez illeszkedik, amit még fölfelé is feszítenem kellett, hát ott sem engedte el! Csodálattal néztem az önálló vázat, immár mindenféle szorító nélkül.
De nem lenne szabad meglepődnöm, hiszen a ragasztó Van Damme szülőföldjéről származik. Naná hogy erős! : )
A hajósjogsi birtokában, ma ingyen volt látogatható a Boat Show, és szabadnaposként szükségét éreztem egy kis továbbképzésnek. Show volt, boat pedig csak mértékkel. Csak annak mondom, aki sajnálja hogy esetleg nem jutott el: Egy közepes pavilon egyharmadában lakóautókkal, durván egy harmad rész katamaránnal, !víztisztító berendezés és illóolajstanddal! és a maradék harmadban menő motorcsónakokkal és négy, esetleg öt olyan vitorlással aminek a látogatók legnagyobb része csak jövő ilyenkor fog újra a fedélzetére lépni. Itt. Én kihagytam életem nagy lehetőségét és inkább az egyetlen Laser-ről csináltam néhány közeli fotót, /csigák, kormánylapát, kormányhosszabbító/ és hál'istennek jelen volt a Ráday utcai hajósbolt is.
Az utazásnál és a bringáknál pedig jobban leköt kicsiny hajóm, így adok egy kövér gázt : ) a Balatonfüredet is megjárt robogómnak és irány az édes otthon meg a kert... A négyes borda külső oldalát ugyanis sikerült olyan szakszerűen elgyalulnom, / a sarokléc által megadott ív megkövetelte/ hogy kénytelen vagyok belülről hozzáragasztani.