Hang ár.

Pisti barátom szakszerűen átfúrta a gerincet és volt olyan jó hozzám, hogy kölcsönadta a kombinált fűrész, illetve gyalugépét. De nem ám azért, mert szeretné ha békén hagynám és a szabadidejében nincs kedve az én deszkáimmal foglalkozni! Á, dehogy. Jó asztalos lévén pártolja azt a szemléletet, hogy az ember egy ilyen sokrétű munkánál sajátítson el minél több munkafázist.

Összeszereltem a gépet a "szabadtéri műhelyben". Így elnézve nem hinném hogy bármiféle munkavédelmi előírásnak megfelel, de itt más szempontok vannak érvényben. Elé és mögé raktam egy egy asztalt, amin fel tud feküdni a belépő, illetve kimenő munkadarab a feszülés elkerülése végett. Elég gyorsan sikerült beállítanom, de Öregem ennek a gépnek milyen hangja van!!! Üresen "csak" vísít, de ahogy a kések belemarnak a deszkába, az a kemény, kalapáló hang visszaverődik a szomszéd házról, a vele szemben lévő tűzfalra, és aztán onnan is visszaverődik, és csak jön-jön mindent lerombolva ami az útjába kerül, az szinte fizikai fájdalommal jár. /Illetve nem is szinte/ Egy órai munka után még mindig dobolnak a fülemen.
De ha egy napon elkészül a hajó... velem együtt örülnek a szomszédok is! : )
Két deszkát sikerült 15mm-esre legyalulnom, és micsoda látvány! Párhuzamos oldalak, nyoma sincs a kézi gyalunál rendszeresen előforduló bemarásoknak, szinte tükörsima felület...
Úgy számoltam hogy a 15-ös vastagság elég lesz. Felsőmaróval még be tudom falcolni az illesztések miatt, viszont bármilyen hihetetlen, lényegesen könnyebb a kezdeti 22-24mm-es méretnél, és nagyon szépen hajlik

Még hat deszka van hátra a lapolásból, és semmilyen léc, vagy faáru nem marad gyalulás nélkül amit a kertben találok. De azt már füldugóval!
A deszkáim oldala miatt aggódom kissé, ugyanis egyik sem egyenes. Egy pici ív mindegyikben van, és még sejtelmem sincs, hogy egyenesítsem ki. : ) Ha valaminek nekitámasztom miközben a körfűrésszel vágom, akkor se biztos hogy egyenes lesz, tartok tőle hogy a vágás követni fogja a görbületet. Sebaj, az még odébb van, különben is, holnap találkozom Pisti barátommal!!
Mára ennyi fért bele, de három építésmentes nap után ez is nagyszerű érzés.

Ebédidő? Max fél óra!

Jelentem a két fejezet óta emlegetett nyolcas borda elkészült! Hamarosan méltó helyén láthajátok.
Volt két napom, így rendesen nekiveselkedtem a munkának. Atyámtól kaptam egy nagy tábla három centis plexit, ebből körfűrésszel levágtam egy 30x85-ös darabot, ebből lesz az uszony. Úgy saccoltam ez a méret elegendő. Az esztergályos cimborámon a sor, hogy 1,5 centisre vékonyítsa.

A hétvégén átfúrjuk a gerincet az uszony végett, és a nyolcas borda is azon környéken lesz /pont a ragasztásnál/ ezért szükséges mindkét oldalról erősíteni. Amit lehet a régi hajóból felhasználok, így került képbe az egyetlen megmaradt, ki tudja hány vihart átélt habléc, amire hosszú viszontagságok árán került fel az a bizonyos konyharuha. : ) Két darab méteres darabot vágtam le a  jó sűrű fenyőből, átgyalultam, lecsiszoltam és a jövő héten ráragasztom őket a gerincre, hogy központi helyen legyenek.

Ennyi famunka után, ideje egy kicsit vasazni is. A bordák illesztéséhez tartozó sarokvasak vagy mik időszerűvé váltak. Asztali, karos lemezvágóval dolgoztam, most először. Senki nem mondta hogy ennyire fárasztó! Az első négy nem úgy sikerült, hogy hasznos szerepet tölthetne be a hajón, de mint hősökre, mindig emlékezni fogok rájuk.
A jobboldali, kevésbé rozsdás a mesterdarab, azt flexszel vágtam ki. Te, még ezt az elbaltázott melót!!!... Tizenhat ilyen "tücsökpöcsöt" csináltam. Az összeset kiegyengetni, sorjázni, lecsiszolni, az éleket, sarkokat lekerekíteni, kifúrni, a furatokat sorjázni, kétszer alapozni, lefesteni, ááááá..... Soha többet! De az eredmény...
Taa-daaamm!!

Ugye mily csodás?!?!  : )

És a végére maradt az átmenetileg fájdalmas, de mégis tovább nem halasztható munka: a fenékdeszkák kiszabadítása a helyrehozhatalan hajótestből. Az általatok már ismert gépemet, a komoly múltra visszatekintő, ázsiai Kinzo cég dekopír fűrészét használtam a feladathoz. A darabolás után /csak hogy jobban teljen az idő/ átgyalultam ismét a deszkákat. A fartükröt is megszabadítottam csavarjaitól, meg egy marék rozsdás szögtől, hiszen ha eredeti funkciójában nem is, de valahogy találok neki helyet az új vitorlásban.
Még van egy kis idő sötétedésig, így magasítok kicsit a farönkből készített asztalomon, mert bizony ha itten hirtelen tavasz lesz, akkor a fecskék nem csak a rügyfakadást, a szerelmet és a miniszoknyát hozzák el nekünk, hanem  bizony a palánkozást is! Ahhoz meg egy hatalmas asztal kell, vagy ha olyan nincs, akkor több kicsiből kell összeállítani egy olyat, amin felfordítva elfér a hajó. Közben csendesen leszáll néhány hópihe, és sok-sok követőre talál, itt az ideje öszzepakolni.

Hát ez a hajóépítés... Sose gondoltam volna hogy ilyen érzés! A hajókészítős cikkekből már láttam, hogy még az egyébként normális emberek is kicsit süsük lesznek az építés során, de hogy ez rám is érvényes lesz... nos erre nem számítottam. De nem csak az a csodás benne hogy az önkéntes hajóács megbolondul, hanem az eddig ismeretlen élmény és személyes kapcsolat minden egyes munkadarabbal, amik majd egy napon a kezem alatt állnak össze egy hajóvá, és annak a hajónak minden porcikája ismerősként köszön vissza. A kritizálható gyalulások, a félrefúrt lyukak, a helyenként megfolyt festék meg a helyrehozott illesztések mind mind, mintha a saját gyerekem lenne. És persze azok is. Mert mik voltak előtte? Leselejtezett ladik, rozsdás lemez, maradék deszka, a kert végében heverő lom.... És talán már ezen a nyáron szél dagasztja majd a hófehér vásznat, hogy a sok kidobott vagy elfelejtett "kacat" egy új, gyönyörű testben összeállva előkelőn suhanjon azon a szép zöld vizen.

Rés a pajzson

Méretre vágtam a nyolcas borda részeit, de egy szomorú családi esemény után nem volt több erőm az építéssel foglalkozni..
Néhány napja szereztem egy elég szép darab, két centis rétegelt lemezt, amiben én már a fartükröt láttam, de hiába. Hajóépítéshez csak a vízálló ragasztású rétegelt lemez használható, mivel a víz így vagy úgy, de úgyis találkozni fog a fával és ha beszivárog, szép lassan elválnak egymástól a rétegek. -Aztán eszembe jutott, hogy az első hazai Stevenson Weekender építője is sokáig várt erre az anyagra.
-De emberek... ez tele lehet szőve vékonyka aranyszálacskákkal, vagy talán régi pénzérmék, műkincsek, netán festmények lehetnek a rétegek között, vagy esetleg aprócska fizetett manók vannak bezárva, akik ha megáznak, akkor is foggal körömmel tarják össze a rétegeket, mert így már arányban lehet az ár a mennyiséggel. A kettőötvenszer egyhuszonötös anyag a 18mm-esből tizenhatezer forint, egy olcsónak számító helyen. Vágni, persze nem vágnak belőle /talán a manók miatt...
Na azért nem marad a hajó fartükör nélkül, de más megoldást fogok keresni.
És mi történik még?!?!
Ahogy szépen szárad a ladik és átfért a fűrészlap egy helyen a fenékdeszkák között, na ott már egy keretes fűrész is átférne akadálytalanul. Ha egy méter magasról ejteném a hajóra akkor is átpattogna valahol, mint a flippergolyó mert alig maradt hely ahol a deszkák találkoznának.

Szóval az illesztés kimerült abban, hogy csak úgy egymás mellé rakták őket. Kutyafáját, ennyi méteres hézagot nem tölhetek ki falapocskákkal meg ragasztóval...
Minden egyes darabot be kell falcolnom és mikor fektetem rá a gerincre, akkor összeragasztom és csavarozni fogom. De hát ez szinte olyan, mintha egy teljesen új hajót kéne építenem! És ráadásul fájó szívvel, de muszáj szétkapnom a jelenlegit mert ez így ahogy van nem hasznáható semmire. Mindenesetre az öreg fenékdeszkák új helyen, de a régi munkakörben látják el újra feladatukat.
Tiszta szerencse, hogy ennyi nehézségre nem számítottam, mert soha nem mertem volna belevágni.

Végül is mi van még hátra? Minden!! Másfél hónapja dolgozom a vitorláson, de mégis, mintha csak néhány napi munkám eredményét látnám viszont.
Istenem, micsoda megkönnyebbülés hogy a névadáson túl vagyok... : )

Nna, akkor haladjunk!

A bordákat három részből állítottam össze: egy alsó- ezt fenékbordának hívom, és két oldalsó-ezt pedig oldalbordának / mert nőre ugye szükségünk van : ) /. A fenékbordák végeit kivágtam hogy a sarokléc helye meglegyen és az alsó élére készítettem olyan vízelvezető lyukat, mert szégyenérzet nélkül soha többet nem nézhetnék Misink szemébe. De nem ám csak úgy fűrésszel kiszabtam egy háromszöget!!! Hohóó, elegánsan egy lyukfúróval félkörívet martam bele!! Apukém!!   Hogy a félkör szép legyen és ne másszon el a fúró az akció közben, ezért az ellenkező oldalra párhuzamszorítóval odaszorítottam egy ugyanolyan vastagságú lécet, vagy egy másik fenékbordát.
A szerszámaim és gépeim javarésze Obi, Tesco alsópolcos, így minden munkafázis varázslatos, és sajátos izgalommal tölt el, hogy vajon a gép, a szerszám, vagy a deszka bírja-e tovább? Ennél a műveletnél a hatodik menet után győzött a fenékborda, de szerencsére a készletben van még néhány lyukfúró, bár egyre nagyobbak...
Az oldalbordákat 45 centi hosszúra készítettem. Ez felfekszik a 4,5 centis fenékbordára, erre jön még a mestersor és így remélem a vízen is meglesz a 35centis szabadoldal magasság.
A két, illetve három bordát a már ismert faragasztóval rögzítem, plusz egy 4,5x85-ös facsavarral. Azért ez kevés lesz, úgyhogy csinálnom kell majd egy a dőlésszönek megfelelő lemezdarabot, amit rá fogok csavarozni a bordák találkozására, így erősítve őket.
Ja a dőlésszög! Hát erről lövésem se volt /mert egyébként minden más a kisujjamban van : ) / hogyan is kéne meghatározni, de úgy gondoltam, hogy a ladikénál kisebbnek kéne lennie mert nagy dőlésszögnél palánkozáskor az oldaldeszkák nagyon megemelkednek az orrtőkénél. Nem tudom mennyire érthető, de arra gondolok hogy a hajó eleje nagyon magasan lesz, így a fenékdeszka és az első sor palánk között keletkezik 10-15 centis "hézag" (az orrnál) amit ugye nem ártana kitölteni valamivel. Viszont kis dőlésszögnél az első sor ívesre gyalulásával ezt el tudnám kerülni. /Ha ebbe egyszer egy hajóépítő beleolvas...../

Érdekes hogy ha mindenféle szakértelem és terv nélkül dolgozik az ember, akkor mi minden alakul ki menet közben. Illetve minden ott alakul ki! Elkészültem a hét bordával és rájöttem, hogy bizony kell egy nyolcadik. De ezt a négyes és az ötös közé kell tenni, ahol a gerinc illesztése van... Ugyan már, mi az nekem? Hipp-hopp összedobom még ma, és csupán néhány nap választ el a vitorlázástól!!!

Most már képekkel is.

Mégse papucs, illetve: ahogy szeretnéd, Drágám!

Nekiestem a bordáknak, de előtte még beugrottam a Vízvonalhoz egy pólócserére és egy újabb harmincperces beszélgetésre. Most már biztos, hogy az eladó csak azért tartja fent a boltot, hogy a magamfajta, minden tudást nélkülöző amatőr hajóépítőknek legyen hol beszélgetni egy igazi hajóssal. Bánnám ha az üzlet veszteséges lenne, ott is hagytam 310Ft-ot egy műanyag izéért ami majd jó lesz a grószhoz.

Akkor menetrend szerint, irány Misi!
Ne barátkozzatok hajóépítővel! Inkább v.mi informatikust vagy masszőrt kellett volna megkeresnem a terveimmel, mert ők bizti rámhagynák, hogy "ez így marha jó lesz" meg "ez nekem eszembe se jutott volna", de Misink...
"A bordák aljára kell vágni v.mi lukat hogy a becsapódó víz ne rekedjen meg mindenütt, hanem szabadon át tudjon folyni, ezzel könnyítve a kimerést, mer bepenészedik!"

Nem kéne oda mennem többet és a telszámot is igyekszem elfelejteni, de most még hallgatok rá, bármennyire is megnehezíti a dolgom. -Legyen átfolyó, meg kimarás a saroklécnek, és a bordát lemezelni kell, meg gerinc, meg orrtőke, meg még v.mi ami az orrtőkét megtámasztja, és persze az uszonyszekrényt is ki kell merevítened Csaba ...

Hát legyen-legyen, nem nagy ügy, de ezt a barátságot felülbírálom! 
Időközben a ladik heteken át tartó szemlélése után úgy ítéltem meg, hogy nekem a dereglye orr mégsem tetszetős /bármennyire is leegyszerűsítené a munkámat/ hanem ide bizony egyenes vagy ferde orrot fogok építeni, és szépen összehúzom az oldalakat, hogy a hajó eleje csak úgy törje a hullámokat!
Micsodaaa, hogy a feleségem ránézett a vázlatra és így szólt: Kicsim ugye hegyes orra lesz?.... ehh rágalom!! Én már a kezdet kezdetén ilyennek terveztem, nyugodtan utána lehet nézni!
Illetve.. ööö.. izé... szóval... akkor...hát.. Édesem, megcsináljam a bordákat!...?!?

Akkor legyen neki gerince!

Tehát a gerinc. Mivel nem volt otthon négyméteres szarufám, vagy stafnim és vásárolni se szerettem volna, ezért egy 2,5 méteres padlót hosszában kettévágtam. A két kapott darabot letisztáztam, lépcsőzetesen bevágtam a végeit 50 centi hosszon és faragasztóval összeragasztottam. Ha nem lesz több famunka a gerinccel, meg is csavarozom majd a biztonság kedvéért, de nem gondoltam hogy ez a ragasztó ilyen erős. A tájékoztató szerint erősebb a fánál, és úgy tűnik, ez igaz is.. A csónak aljának az ívét fondorlatosan átmásoltam a kapott négyméteres darabra, és dekopír fűrésszel levágtam. Mivel a gerinc 5 centi vastag, a fűrész meg 5000Ft se volt így rendesen elhúzta a lapot, úgyhogy tök ferde lett a vágás, ráadásul a gerinc közepén /ahol a legkeményebb az anyag/ az ellenkező irányba vágott le többet. Ez volt az első alkalom amikor hiányzott egy szalagfűrész.
Megúsztam egy egész délelőttös gyalulással.

Időközben az enyhe télnek és a szakszerű tárolásnak köszönhetően a ladik szépen száradt, és látom ám hogy két fenékdeszka között egy aprócska rés keletkezett. Nem nagy, épp egy fűrészlap átfér. Ki is pucoltam, végülis nem nagy ügy majd a jó kis faragasztómmal beillesztek valamit, hiszen amikor egy picit bevágtam a gerincbe, azt is így töltöttem ki, meg még egy derékszöget is csináltam fából, szóval már most kisujjamban a szakma! : )
Még annyi maradt, hogy a gerincet a svert miatt kb. 30 centi hosszon át kell marni, és ezen a részen kívülről szükséges némi merevítés. De ezt a fúrás-marás a kertben nem kivitelezhető az elvárásaimnak megfelelően, muszáj lesz valamelyik asztalos barátomat rábeszélni az önzetlen segítségre.

Mivel az egész hajó a takarékosság jegyében épül, ezért az anyagok kiválasztásánál, beszerzésénél is ez a vezető szempont.
Sikerült szereznem nyolc darab 2,5 méteres 12 centi széles, colos vastagságú gyalult, válogatott, viszonylag csomómentes lécet. Annyi munkám volt csak vele, hogy én is átgyalultam, mert helyenként le volt festve.
De meglesznek a bordák is, Misikém!

Jaaj, gerinc, bordák, sarokléc?....Ne mááá...

Rendesen kitakarítottam a hajót, és látom ám hogy az első harmadánál v.mi árbóctalp féle van lecsavarozva, meg egy menetes műanyag kütyü. Húú akkor ezen lehetett egy kisebb segédvitorla... ez a hajó csak úgy kívánja hogy újra méltóságteljesen szelje a habokat, és ebben én fogom segíteni. Kívül-belül kikeféltem drótkefével a sok apró kavicsot  agyagot, legyalultam, átcsiszoltam a fenéklemezt. Ahogy így elnézem a fartükör maradhat "csak" az oldalait kell kicserélni meg csinálok egy dereglye orrot oszt jöhet rigg.
Ejha, nem is olyan nagy ügy, jobb ha mielőbb vitorla után nézek, nehogy itt hirtelen befejezzem a hajót és nincs vászon! : )
A vitorla eléggé drága, tehát a helyi ponyvásnál néztem körül, és nem is hiába! Öregem, micsoda erős anyag és gyönyörű fehér, és mivel már csak egy fél tekercs van a raktár elfekvő részében nem is drága. 1,5m2 kétezerért.. pöpec, kimérem és a nejem majd kafán megvarrja... De addig is kaptam egy tenyérnyi darabot az egyik kedves dolgozótól.Gyerünk a Ráday utcai hajósboltba terepszemlére, úgyis ott van a közelben a régi munkahelyem ahol egy volt hajóépítő cimbora dolgozik.
A hajósboltról csak annyit hogy, aki nem járt még ott, az el se tudja képzelni, hogy mi minden fér el kb. hat négyzetméteren... A boltos meg fittyet hányva korunk kereskedői szemléletére, képes harminc-negyven percig kedvesen beszélgetni a látogatóval, úgy hogy a vásárlás még szóba se került...
Vettem is egy iránytűt 540 Ft-ért!!!  : )
Eldicsekedtem az építési projekttel és dagadó kebellel mutattam a leendő vásznat... illetve.. izé.. helyesbítek: megkérdeztem, mi a véleménye?
"Ez nagyon jó anyag  /jajjj, de elkeztem örülni/  volt kétszáz évvel ezelőtt, de ma nehéznek számít." A leendő hajóépítőkkel megosztom a tanultakat. A vitorla egy jollén, max. 200gr/m2 lehet, mert egyébként a megázott anyag súlya lehúzza az árbócot és eldönti az egész hajót.
Nna ehhez nekem is lesz egy két szavam! Berongyoltam egy ékszerboltba lemérettem a tenyérnyi vásznat, /0,17gr/ kimértem, kiszámoltam ............. ez iszonyú, 250grammra jön ki négyzetmétere...ehh sebaj, más anyagot kell keresni.... De nincs helye a csüggedésnek irány a fegyverbolt, és Misi a volt hajóépítő!!
Vázoltam a terveimet, le is rajzoltam nagyjából a hajót, meg ugye elújságoltam hogy itten bizony vitorlás építés lesz, ha törik, ha szakad.
Nem is gondolnátok, hogy egy szakember mi hülyeséget össze tud hordani! : ) Aszongya nekem,hogy kell abba a hajóba gerinc, bordák/ 40-50 centinként/ meg sarokléc is a merevítés miatt!!!!!!!!! Hát ezt várná az ember egy régi baráttól???
Hiába fogtatok össze ellenem, én csakazértis vitorlázni fogok a saját hajómon, még idén!