Néhány szög

Megkaptam az új, immár körkörös gipszemet. Először is alakítanom kell rajta, mivel a középső és a gyűrűsujj  találkozásánál olyan élet csinált neki a gipszelő szaki hogy félek, még a maradék ujjaimban is kárt tesz. Úgyhogy először ezt reszelem meg, utána jöhet csak a hajó.

Ebből is látszik, hogy a hajóépítés mennyire összetett munka.
Sikerült szereznem egy szögmérőt, illetve minek szépítsem a dolgot: loptam. A tescoban történt az eset, a következőképpen. A bevásárlókocsi ritka rácsai közül már a kertosztálynál kiesett volna, ezért az ingem zsebébe tettem a kilencvenkilenc forintos kincset, és ahogy kell, elfelejtettem a pénztárnál odaadni. Mikor áthaladtam a szigorú biztonsági őrök szorosra szőtt gyűrűjén, akkor eszméltem rá, hogy mit is tettem, de már jobbnak láttam nem megzavarni az áruház nyugodt hétköznapját. Talán nem haragszanak érte... Mindenesetre jó eséllyel megúszhatom a felelősségre vonást, mivel a "büntethetőséget kizáró okok" között szerepel a "bűncselekmény társadalomra nézve csekély foka" és a "kóros elmeállapot" is. Ez utóbbi a hajóépítőkre amúgy is érvényes. : )  Nincs akadálya, hogy ebül szerzett szögmérőmmel adatokat nyerjek a finn-ugor dingi népes rajongótáborának nagy örömére.
Az oldalbordák dőlésszögei 78 és 82 fok közé sikeredtek, kivéve a hetest ami 85'-os. Az orrtőke és a fartükör egyaránt 75 fokot zár be a gericcel. Na, ezt teszi a tudatos hajóépítés! : ) A legnagyobb szélesség 133cm a nyolcas bordánál /emlékeztek ugye, hogy ez a négyes és az ötös közt van/ és a teljes hossz..... /erősödő dobpergés/ : 408,7cm!! Mostantól nyugtalankodhatnak a 420-asok, a szerény megjelenésű, de kegyelmet nem ismerő 410-es osztály miatt! : )
Az orrszem behelyezése után semmi akadálya az orrtőke és vaktőke /könyök/ helyére ragasztásának, illetve létrejöhet a fedélzeti borda és az orrtőke régen várt találkozása, ugyan némi hézagolással. Itt a várható igénybevétel miatt kivételesen csavarokat is használtam, ahogy a gerinc illesztésénél is. És elénktárul a kész váz szemet gyönyörködtető képe.

Hú de faszányos lesz!!
Majd ha átcsiszolom az egészet. Rezgőcsiszolóval elég pepecs munka, de lehetőségeim közül ez a leggyorsabb.

Egy fehér vitorla

"Egyszerú marósre, az orsó arretáló által.
  Lenyomni az orarretálót és bekattantani az orsót." -Áll, az Atyámtól kölcsönkapott felsőmaró használati utasításában. Talán jobb, ha nem ez alapján fogom összeállítani a gépet...
És megérkezett a fock! Mint sok más kincsre, erre is a vaterán tettem szert. De micsoda izgalom vett rajtam erőt a csomag bontásakor! Jaj csak ki ne szúrjam, meg mi van a dobozban, hogy ilyen könnyű? Nos, vitorla volt benne, ezért volt könnyű! : ) Kaptam hozzá két bronz seklit, és ugye benne vagyon az acél vezetőszál amit egy tisztességes focktól el is várunk, de hogy ezek milyen nehezek! Kb. a vitorla nem éri el a két sekli súlyát pedig háromnyolcvanas az élhossza. És ez nyilván így van rendjén, de az építés előtt nem is gondoltam rá. Persze rögtön eszembe jutott amit a Vízvonalas eladó mondott az én jó sűrű ponyvaanyagomra...
Akkor egy palstek, és vitorlát felhúzni! Árbóc híján a szivafára, de látni akarom...

Időközben a megrendelt orrszem megérkezett a már sokat emlegetett Ráday utcai boltba. Alig vártam, és nem csak a szem miatt, hanem tudtam hogy választ kapok a hetek óta felgyülemlett kérdéseimre. Buksimban a tudással hova máshova mehetnék, mint Misihez a fegyverboltba, hiszen nála is komoly tapasztalat rejlik és még nem adta át mindet...  De már majdnem!!!
És, ha hazaértem akkor ezt kell összehoznom valahogy:

Ezt Öcsém? Fúrsz két lyukat ötvennégy milliméterre egymástól, és kész!
Ilyen egyszerűnek tűnik a dolog. Ránézésre. Az orrszem menetes része nem ér át az orrtőkémen, tehát a belső oldalról süllyesztenem kell, de akkorára, hogy a tizenhetes dugókulcs elférjen. Azt nyilván mondanom se kell hogy nyolcas-tizes fúróból a normál méret nem éri át a tőkét, így két oldalról kell megfúrnom lehetőleg központosan. Mondjuk rá hogy sikerült, jöhet a süllyesztés.

Ez is meg lett, igaz több lépcsőben. A furatokat oválissá kellett alakítanom meg a szemen is berheltem, de elkészült. Úgy okoskodtam hogy a helyére ragasztott orrtőkét nem  tanácsos csavarozással feszegetni, ezért most teszem fel rá az orrszemet, és jól megtépem a csavarokat. Így is lett, de nem véletlen olvastam és faggatóztam annyit... lenolajkencével átitattam a megmunkált részt, hiszen /optimális esetben/ ezzel már nem fogok találkozni, és feltettem az egyik fő hajóelemre a rozsdamentes acélból készült ívet. Mostantól bármelyik stéghez le tudom zárni! Az orrtőkét... és szeptembertől talán az egész hajót is. : )

Öregfa

Aztán megragasztottam. Kivételesen megkíméllek benneteket egy újabb szorítós képtől, de biztosak lehettek a végeredményben, ami egy rendkívül tetszetős henger alakú bum lett, készáztíz centis hosszal. Ez a farfedélzetig tart majd, és mivel eszemben sincs felvenni a versenyt a sajnálatosan megszűnő Star hajóosztállyal, ezért ne is érjen a fartükörig. Egy baj van: nehéz. Az árbócot terveztem kb. ilyen súlyúra, ami ennél lényegesen hosszabb lesz. Mondjuk nem fogok nekiállni körkörösen legyalulni kisebb átmérőjűre, de két oldalát lelapolom, közel felére csökkentve a súlyát és az sem elhanyagolható, hogy a horony marásnál könyebben tudom majd rögzíteni mint egy forgástestet.

A lapolást természetesen géppel csináltam, kézi gyaluval tisztáztam a hengeres részt. De micsoda gyönyörű csavart forgácsok, akár egy asztalosműhelyben! Bizonyítéka annak, hogy jól állítottam be a forgácstörőt és fenésnél faszányosan tartottam a huszonöt-fokos élszöget. Végül az egész bumot rezgőcsiszolóval átcsiszoltam. Egyelőre csak durva /huszonötös/ papírral, de így is babapopsis az eredmény.

Egyetlen hátulütője az ingyen anyagnak a hirtelen száradás miatt fellépő mély repedések. Terv szerint komoly védelmet kap minden fa elem -tehát az egész hajó- ezért nem nyugtalanít a dolog, viszont ahol a grósz alsó éle fut majd, ott vékonyka fa lemezkékkel pótoltam minden kis hézagot. A többi helyen a "titkos összetevőjű" műgyanta-fűrészpor keveréket használom majd.
 És a bum egyelőre elkészült. Ennél tovább nem tudok lépni a számtalan motoszkáló és megválaszolatlan kérdés miatt. Illetve csak kettő miatt: 1, Hugyan talákszunk a árboccal?
                                                        2, Mekkoraszéles, megmély legyena bemaráss?
De ahogy eddig mindenre, úgy nyilván ezekre is választ kapok majd.

Összeesküvés

-Motorral?
-Nem, gyalog.
-Be voltál rúgva?
A boltosnénitől a banki biztonsági őrig mindenki ezt a sértő kérdést teszi fel, mintha csak ez a két esési forma létezne. Asszem elküldöm őket Alsóörsre drótot keresni a kövek közé...
Bár a baleset első látásra a szerencsétlen véletlenek egybeesésének tűnt, most már biztos hogy valaki, vagy valakik vannak a háttérben, akiknek nagy veszteséget okozhat az új hajótípus egyre fokozódó népszerűsége. Épp hogy nekiálltam a bumnak mikoris Bandibá szomszédom a kerítésen át újságolja, hogy négy hónap múlva lesz nyolcvan éves. Nna arra majd koccintunk egyet - mondtam gyanútlanul, erre Bandibátyám lelkesen megelőlegezve a neves évfordulót percek alatt visszatért egy üveg pálinkával. -Csabikám, akkor igyunk! És már tölti is a poharat. De milyen poharat? Gyerekkoromat idéző ronda, csiszolt, talpas pohár és legalább egy decis... És az öreg csak beszél, és tölt, és megint beszél, és újra tölt... A Merénylő! De nem hagyom magam...
Két -facsemeték kitámasztásához használatos- esztergált fahengert szemeltem ki a megtisztelő feladatra.

Mivel elsődleges dolgom a gyógyulás, ezért semmi megerőltető vagy kockázatos munkát nem fogok végezni, illetve amibe mégis belevágok, az nem hátrálhatja a felépülést. Tehát vagy jobb kézzel kényelmesen, vagy sehogy!! A méretre vágás után a hossz-illesztést kell előkésztenem a kézi közfűrésszel.

De hogy a titokzatos, és általam ismeretlen hajóépítő cégek még Feribácsit is megvásárolják, erre nem voltam felkészülve. Egyrész visszakéri mindkét szorítóját valami olcsó ürüggyel, másrészt áthív, hogy nézzem már meg a biciklijét, meg fel is kéne pumpálni, meg szerintem is a szeleppel lehet valami?, merhogy ereszt... És én a balek, indulok szerelni, kereket ellenőrizni, pumpálni és szelepsapkát cserélni...
-Csaba, köszönöm szépen a segítséget, kóstold meg ezt bort, tiszta házi, csak szőlőből...Tényleg abból lehet.. Van vagy tizennégy százalékos és még szódával is ütős, s az áldott jó szívem azt súgja, hogy fogadjam el.  /Na tuti hogy a Pogány Madonnából indult ki a merénylők vezetője, szem előtt tartva a következő párbeszédet: -Mond Csöpikém, a vitorlások mindig ennyit isznak? -Dehogyis, csak tavasszal, nyáron meg ősszel... : )
 Ez persze nem jelenti azt hogy behódolok az ellenségnek! Mindkét bumdarabot felkészítem a ragasztásra, hogy összeillesztve egy darabként szolgálják a kormányost.

Gipszben

Úgy kezdődött, hogy Gyuri barátom /akit a szerencsétlenül alakult körülmények miatt megvágtak a szeptemberi gyakorlaton/ meghívott mancsaftolni, hiszen mily nagy segítség neki egy gyakorlott kapitány : ) , illetve a hajóbérléshez szükséges jogsira is szükség lesz, gondoltuk. De Gyulabá még minket, tanítványait és visszatérő bérlőit is meglep rugalmasságával, így történhetett hogy a vezetői engedély szóba se került. Időközben Peti barátom /volt szobatársam/ is csatlakozott hozzánk és velünk tartott Józsi, aki a mai nap után biztos vitorlázni fog. Tehát a feladat: vízből mentés. Úszógumi van nehezék nincs, de sebaj, itt a kövek között bizti találunk valamit... hoppá, egy vasdarab, kafa is lesz de a rajta levő lukon nem fér át a kötél. Nyugi-nyugi majd Csabiapu körülnéz... És igeeen! Egy vékony drót a hullámtörő kövek közt, máris ott vagyok, két lépés az egész....
Nna innentől lépnem se kellett, mert elbotlottam és mint kezdő bázisugró repültem a szikladarabok közé.
Kéztőcsont törés. De ez csak később derült ki.
Az egyre erősödő fájdalom és püffedő bal kézfej ellenére mindent elövettem, hogy teljes értékű mancsaft legyek. Mivel szembeszél volt ezért még kikötve felhúztuk a vitorlákat, de hogy a Mester bizalmát megszolgáljuk, a biztonság kedvéért motorral mentünk ki a nyílt vízre.

Most először vitorláztunk "egyedül", azaz oktató nélkül és nem vallottunk szégyent. Fel és leszereltük a hajót, fordultunk, halzoltunk, pillangóztunk, háromnegyedszeleztünk és vízből mentettünk anélkül hogy Dia /volt oktatónk/ csendeskésen mondaná: "Told el magadtól a kormányt". A horgonyzást szándékosan nem említettem és nem azért, mert nem éreztük szükségét. Az ok ennél prózaibb: Gyulabá huszonhatlábas hajóján közel  akkora horgony van /békebeli kenderkötélre kötve/ amekkorát a Dunán közlekedő géphajókon láthattok. Ezt egy ember kis szerencsével bedobhatja, de közel sem garantált hogy négyen vissza tudjuk imádkozni a Balatoni iszapból....
Szóval csodálatos volt a fájdalmas baleset és a zord időjárás ellenére.

 /Háttérben a mentendő úszógumi./ És tanulságos: Ha nincs szél, majd lesz. Ha nem esik, majd fog, de egyszer biztosan eláll. : ) S egy félperces panoráma fevétel, amit remélem sikerül feltöltenem:

Most láthattátok milyen forgalom volt Húsvét előtti szombaton a Balcsin, és mennyit kellett gyakorolnunk az elsőbbségi jogot. : )
Ami pedig a Finn-Ugor dingit illeti: Ha van egykezes hajó, ha van egykezes verseny, akkor öt héten keresztül lehet egykezes építés is!

És még két borda

A mai munkák után sajnos kevés időm maradt az "eredményhirdetésre", de nincs lazsa, első az Olvasó!
Elkészült az uszony. Végre valami amivel nem nekem kell dolgozni! Kifizetni viszont nekem kellett... háát.. egy kisebb vagyon, de Anti gyönyörű munkát végzett.

De a ráhagyások miatt az uszony szorult a gerincben. Fél délután reszeltem /a gerincet/ : ) mire sikerült beillesztenem. De mily csodás látvány! Jól nézzétek meg, mert hamarosan csak a halak láthatják! : )

És ugye a hosszborda tartók... Elkészítettem mindet, és a helyére is ragasztottam. Ez után látszólag egyszerű feladatnak tűnik a hosszborda helyreillesztése, de miért is lett volna az...?? A tartók, a ragasztás illetve a szorítóval való meghúzás alatt szépen elmozdultak legalább fél centit fölfelé, tehát vághattam, reszelhettem, csiszolhattam újra a belső sarkokat. De tojni rá! A lényeg hogy a saját kezűleg hajlított hosszbordákat úgy tudtam illeszteni a helyükre, ahogy terveztem.

Ugyanezt a jobb oldalon is megcsináltam, de mire befejeztem, a fényviszonyok közel se voltak ily kedvezőek.. Már csak a kalandos sorsú orrtőkét kell a helyére raknom, és kezdődhet az áhított palánkozás!!!!!

Apró lépések

Mégis kaptunk egy falatnyit a tavaszból, amit mindnyájan vártunk és most hogy a rövidke nyár után megérkezett, talán már nem is bűvöl el annyira. A madárcsicsergés, a burjánzó hajtások, a hirtelen felbukkanó motorosok, a hatalmas fehér felhők, a lemenő nap súroló fényével megvilágított tűzfalak, háztetők, tavak, folyók és fák, mind-mind gyönyörű jele a közelgő jó időnek, és az ébredő természetnek. Mindenki másért, de szereti az enyhülést. Én vidéki gyerek lévén /mindezek felett/ azért kedvelem a tavaszt, mert amíg a tél búcsúzik és a nyár készülődik, addig a gazda fellélegezhet egy cseppet, és lazíthat a "begyújtani már minek, a fűnyírással meg ráérünk" időszak alatt.
Ennek ellenére olyan szél van, hogy muszáj fűteni, a napsütéstől meg úgy nő a fű, mint a gomba...
Mindenesetre voltam a hajón. Igaz, hogy a kertben és a billegő sörasztalra kellett kalandosan felmásznom, de mégis csak ráláttam a készülő remekműre.

Már csak egy lépés a Balaton! : )
Időközben megérkezett a gyalu, illetve gyaluk. Bár az eladó által meghatározott "jó állapot" megosztja  a véleményeket. A normál gyalut valami spéci munkához átalakították, a falcgyalu pedig jobbra kanyarodik. Háromezerért, de legalább postával együtt... Érthető ha a kezdő gyaluvásárló hüledezik, de elárulom: csak a falcgyaluba való kés kétezerötszáz pénz. És én még egy vésőt is kaptam a "csomaghoz".
Tehát: a késeket megéleztem, az egyik gyalut a másik segítségével /és viszont/ helyrehoztam.

Hova vezetne a világ, ha a kezdő hajóács még a saját szerszámait se tudná helyrehozni? : )
Tartozom még Nektek a félkész far fényképével.

És elkészült a baloldali első számú hosszbordatartó!! Ez természetesen nem jelent egyet a sorozatgyártással, hiszen kicsiny hajómon ahány borda-ahány oldal, annyi méret lesz.

De őszintén: mi más adhatná meg az egyedi építés szépségét??