A gipszmentes élet csodálatos. Nejlonzacskó nélkül lehet zuhanyozni, könnyedén nyitható a borosüveg és a nejem keblét is teljesen más megérinteni, így el is határoztam: többé nem hordok ilyesmit, bármit diktál majd a divat. A mozdulatoktól elszokott kezet befáslizom mert a csuklónál néha nyilall és a két eddig bezárt ujjam se hajlik, meg nem is egyenesedik, no meg fázik is de csak napok kérdése és helyrejövök. Az orvos a tornáztatást javasolta. Mi más lehetne a legalkalmasabb erre, mint a hajóépítés? Sőt, most ahogy így visszagondolok lehet hogy azt mondta: "Csaba, jót tenne a kezének ha készítene egy hajót!" Nem vagyok teljesen biztos benne mert elég nagy zaj volt a vizsgálóban, de nem is zárom ki.
No, de lehet hogy nem is miattam, hanem a hajó miatt látogatjátok az oldalt ezért következzék a deszkázás. Mivel az élek csak fűrészeltek, a következő lépés ezek átgyalulása. Ez is pöcsölős munka hiszen minden darabot rögzíteni kell, azután gyalulni, csiszolni, átfordítani, rögzíteni, gyalulni, csiszolni és jöhet a következő. A vágásnál sikerült követnem a megrajzolt vonalat ezért a gyalut simán csak végigtolom az éleken, oszt belenézek nincs-e valami turpisság. Ha van eltüntetem, csiszatolom kicsit és kész is, de ez a folytonos forgatás, szorítgatás legalább a kétszeresére növeli az időt.
Miután mindegyikkel elkészültem lecsiszolom a lapokat is. Tanulva a palánkozásból /ott csak a belső oldalakat csiszoltam és a külsővel még most is bajlódok mert nem olyan könnyű hozzáférni mint a sörasztalon/ mindkét oldalt átcsiszolom, s a belsőt egész finomra. A külsőt egyelőre csak hatvanas papírral de ez is nagy könnyebbség lesz. Szalagcsiszolóval dolgozom ami időközben megadja magát. Használtan vettem és úgy jártam mint az Üvegtigrisben Gaben a napszemüvegével: "Ezzel speciel átbasztak". Az biztos hogy rezgőcsiszolóval nem állok neki nyolc négyzetméter deszkának. Szétkapom a szalagost, kis szerencsével rájövök a hibára, ügyesen megjavítom és nincs megállás. Csak egy percre... borzasztóan kellemetlen vékony sípoló hangja van a gépnek, így előkeresem jó szolgálatot tett nyolcvan forintos füldugóimat, eltömöm a hallójáratot, és usgyi!
Leírhatatlanul nézek ki. Tetőtől szinte talpig beborít a finom csiszolópor a fehértől a sárga és az okker árnyalatáig, attól függően, hogy milyen deszkával dolgoztam. Nincs az az Isten, hogy ezzel mégegyszer foglalkozzak, ezért a lehetőségekhez képest belehúzok hogy ma befejezhessem.
És sikerül, sőt még a jobb oldali palánkokon is átmegyek, sőt még az orrtőkét is összecsiszolom a palánkokkal.
Elfáradtam, a szemem, az orrom, a szám tele fűrészporral. Nyitott szemmel zuhanyzok, hogy a nagyját kimossam utána egy hűvös fröccsel a szájüreget fertőtlenítem. Lerogyok a kanapéra a tévé elé és megfogadom: Holnap reggelig nem építek hajót...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése