Fenekezés I.

Mint a címből kiderülhet, nem készültem el délelőtt a tervezett munkával, de nem a lustaságom, hanem néhány előkészületi feladat és egy váratlan probléma miatt. Például: a fartükör alsó részére is ragasztottam-csavaroztam két stafnit, amihez a feneket rögzíthetem. Nem voltam biztos benne hogy szükség van rá, és amíg a könyveket meg a netet átnézném az igazság után kutatva, nos az alatt el is készülök és ártani biztosan nem árthat.

Ezt követte a hajó oldalsó ívének deszkákra rajzolása. Fölösleges hogy harminc-negyven centis túl lógó darabok nehezítsék amúgy is nehéz munkámat és a csavarozás után sokkal nehezebb lenne levágni őket.

Nagyjából két centit hagytam rajtuk és kezdődhetett a fenekezés. A végleges rögzítés előtt minden darabot illesztettem, leellenőriztem hogy a hajó mindkét végén elég anyag maradjon, azután bejelöltem a bordákon és a saroklécen a ragasztás helyét, valamint az illesztési pontot és előfúrtam a csavarhelyet. Ezután helyére tettem az egyest és szép sorban a többit is. Mivel nem mindenhol volt egyenletes a deszkák távolsága, helyenként egyengetnem kellett kicsit. Délutánra elértem a középső -hetes- deszkáig, de itt megakadtam. Az a helyzet ugyanis, hogy az orrnál a gerinc ívét nem tudja követni a fa. Nincs sok híja csak egy centi, de képtelenség odahajlítani, tehát pótolnom kell a hiányt.

Nem egy új vallási szekta jeképét látjátok a képen, hanem a pótláshoz készült darabot. /Talán lehetne az új osztály jelzése, és büszkén díszelegne a finn-ugor dingi vitorlákon : ) / Ezt ráragasztottam a gerincre és ennyi szorítót ilyen kis helyen még nem láttam. Szándékosan hagytam meg döfőorr jellegét, így az orrszemhez tudom húzatni a jól bevált spaniferes módszerrel.

Mára ennyi. Jó idő van, a fa is száraz de itt mindenképp kivárom a huszonnégy óra száradási időt, csak utána fogom szintbe gyalulni.
És lassacskán kezd összeállni a hajó...