Miután a bavaria a finn-ugor dingi szolgálatába áltt, az első két palánsor éleit negyvenöt fokra leszedtük, de nem mondhatnám hogy könnyű dolgunk volt. Mindenesetre sikerült, így nekiveselkedtünk a palánkozásnak. A pozícionáló ékek és csavarok tisztességgel látták el feladatukat, semmi nem mozdult el a helyéről az akcióban. Először is helyére illesztettük a palánkot, bejelöltem az orrtőkénél a szöget és aszerint levágtam a deszkát. ezt követte a ragasztás. Eddig ilyen melegben még nem dolgoztam a ragasztóval. Míg télen, illetve a néhány napig tartó tavasz idején úgy kellett kicsalogatni a flakonból a "fehér gyémántot", most mintha féktelen szabadságvágy venne rajta erőt, csak jön-jön és menekül az aprócska nyíláson. Jut belőle mindenhova, még oda is ahova szeretném. : ) Szorítókkal mindet a helyére rögzítettük, azután csak a palánkon kifúrtam a csavar helyét és csavaroztunk. A csavarfejek süllyesztésére nem volt szükség, mivel meghúzáskor elég mélyre került a fában. 4x40-es, a fartükörnél és az orrtőkénél 4x50-es csavarokat használtam. Különösebb gond nélkül elkészült mindkét oldal elsö sora, jöhet a kettes.
/Az eredeti ragasztó már régen elfogyott. Attila barátom kedvező áron szerzett nekem asztalosműhelyből öt kg ragasztót, azzal töltöttem újra./ No a második sor megdolgoztatott mindkettőnket. A bordák, élek beragasztózva, de a palánk nem passzol. A far résznél széles, ha máshogy illesztjük akkor meg hézag marad vagy a bordánál, vagy a palánknál... Késő délután van és rettentő kánikula, kíméletlenül éget a nap, Lali hamarosan indul és úgy érzem ha most nem tesszük fel, akkor soha. A ragasztót lemosni és méricskélni gyalulni, aztán előről kezdeni... erre nincs idő tehát többet ésszel, mint erővel. Illetve ha az egyik hiányzik akkor helyettesítsük a másikkal. : ) Elő a hatalmas asztalos szorítókat - ezekkel odahúzatom a palánkhoz- a kis pöcsösökkel meg a bordákhoz. Feszül szegénykém, azután engedelmeskedik. A hármasnál nem úszom majd meg ennyivel, de most a csavarozás az elsődleges... És a helyén van! Mi a következő feladat? Semmi komoly, ugyanezt véghezvinni a másik oldalon is.
/Negyvenöt perce írtam le az előző mondatot és ennyi idő kevés volt egyetlen kép feltöltésére. Irgum burgum mondtam, bár más szavakkal./ (ui: a net idővel helyreállt, a kép rendes méretében a helyére került)
A lényeg hogy sikerült! Ideje, mert minden tagom sajgott, izomláz, a néhány nappal korábbi, de még kitartó megfázás, a nap is megkapott itt-ott, fájt a térdem a raklap élére térdeléstől, így csak azt mondhattam amit Stallone a Függő játszma zárómondatában:
"Mára végeztem".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése