Itt ez a sok príma csiszolt áru, ideje alkalmassá tenni őket a fenék betakarásához. A palánkoknál használt negyvenöt fokos felsőmaró-betét ide nem lesz jó, mert a kés hossza miatt csak tizenöt milis anyagnál adja ki a "teljes" letörést. Ennél vastagabbnál vállfelület marad, ami lehetetlenné teszi az illesztést, tehát lépcsős marást készítek a tizenkilences deszkába.
Előtte azonban -gyakorlott hajóépítő lévén : ) próbát végzek egy azonos vastagságú fán. A lépcső szélessége egy centi, a mélysége kilenc és fél miliméter. Jó kis bavariámon /illetve Faterén/ semmi lehetőségem a finombeállításra, ezért kocogtatással és a munkadarab méricskélésével tudom csak megállapítani a pontos méretet. Ha ez sikerült, jöhet az egyes deszka. Van bennem egy kis majré, hiszen folyamatos anyaghiánnyal küzdök, de szerencsére alaptalan. Egy biztos, marhára oda kell figyelni, hogy derészögben álljon a gép. Egyetlen problémám a maróból kiálló két vezetőszál /vajon a használati utasításban minek nevezhették? : ) / ami olyan közel van a deszkához, hogy nem fér el atatta a szorító, tehát két lépésben kell megcsinálnom, de miért pont ez menne pöcsölés nélkül...?
Viszont az eredmény rendkívül tetszetős.
Késő délután mire befejezem mindet és a vártnak megfelelően kevés az anyag. Szerencsére találok még egy deszkát úgyhogy az lesz az egyes, de így is kevés. Szerencsére találok még egy deszkát : ) és hosszas rakosgatás után az lesz az ötös, miközben persze szinte mindegyik más helyre kerül. Nagy nehezen sikerül öszeállítanom, hogy terv szerint a hitvány részek kívülre essenek és beborítom a dingi fenekét.
Holnap délelőtt felcsavarozom őket, délután meg irány a Balcsi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése