A gyalulás után folytathattam a deszkázást, de előtte vettem csavart, hiszen az is olyan mint a sikattyú: soha nem lehet itthon elég. Most se volt, csak ez munka közben derült ki. 4x45-öst használtam a sarokléchez és a bordákhoz, 4,5x50-est a fartükörhöz és a gerinchez. Persze hogy a gerincnél fogy el, így ideiglenesen becsavarom a kisebbeket és rohanok vissza a barkácsboltba még százötven csavarért és hazaérve kicserélem a kicsiket. Nem említettem, de a csavarvégeket faggyúba "mártottam", ettől könnyebb volt behajtanom őket.
Mielőtt feltettem volna a gerincet takaró deszkát, előtte a mellette lévőre rámértem az uszony helyét, hogy ne kelljen utólag találgatni, vagy a túloldalról harminc centis fúróval kínlódni.
Osztán, hogy ne is szaporíjjam a szót, szíp sorba főhelyesztem mind!
Illetve idetartozik még, hogy ott ahol a deszka nem érte el a saroklécet vagy a palánkot, és annyira a szélére esett hogy a csavar útban lett volna a későbbi munkáknál, ott 3x45-ös csavarral húzattam oda, amiket a ragasztó száradása után kiveszek. Apropó ragasztó. Egy kis befőttes üvegből ecsettel vittem fel a felületre a "fehér gyémántot", mivel a flakoncsőrös nyomogatás nem elég hatékony. Ez viszont az, de hogy ide ennyi anyag kell...?! Legalább másfél kiló ragasztó elfogyott... meg az a rengeteg csavar... Legalább lesz súlystabilitás! : )
Ez a csodás látvány csakis úgy lehet teljes, ha a fűzfa felől is látjátok.
Naggyon tigris! : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése