A gyanta olyan keményre szárad, hogy az a néhány lehullott és odaragadt morzsa könnyedén szánt sebet az ember kezére, mivel terv szerint kézzel álltam neki a nagyolásnak, hogy spóroljak a szalagcsiszoló papírjával. Na ezt nem szabad! El se hinnétek -aki még nem próbálta- mennyivel szemetebb meló ez, mint a natur fát csiszolni. Kemény mint az üveg, eszi a csiszolópapírt s az erőmet, a gépet is pihentetnem kell néha, és közben eltekerek a barkácsboltba újabb papírért.
Közben visszagondolok egy nappal ezelőttre mikor lelkesen egyik másik palánkot -a repedések miatt- szinte telibehúztam a jó kis műgyantával... Jaaj Csabikám ez a te ötleted volt?!
Tehát újabb egy napos munka, és ahol hibátlanul tömítettem és csiszoltam, ott ez a látvány fogadott:
A csavarfejeket szándékosan nem kentem ki, mivel a lakkozás előtt még kézzel meghúzom őket. A teljes csiszolás után persze kiderült, hogy néhány repedés és csomó kimaradt. Ezeket utólag kitöltöttem, és a műgyanta zsugorodását figyelembe véve kis dombokat építettem a helyükre. Most elsumákoltam a huszonnégy óra teljes kötési idő kivárását és néhány óra múlva átcsiszoltam. Igaz, "Aki vitorlázik, ne siessen" de azért haladni is köllene, éspedig a színezéssel!
A nyári konyhában egy környzetbarát reklámtáskából előkerültek a pácok, és úgy vélem, hogy a hajó külső részére a kormánylapáton és a dörzslécen kívül más nem kerül, ezért itt a pácolás ideje.
Perla vizes pácot használok mivel erre gond nélkül kenhetem a lenolajkencét és zárórétegként a csónaklakkot.
A csomagoláson a gyártó jóindulatú túlzását olvashatjuk, miszerint nyolc négyzetméter egyszeri bevonására alkalmas. Kis szerencsével hat sikerülhet, de semmiképp se higgyetek a mesékben. És egy pár szó a színválasztásról. Azt írtam ugye, hogy kívül paliszander, belül mahagóni. Nos a mahagóni egyre inkább kérdéses, a paliszander pedig egyáltalán nem divatos. És pontosan ezért lesz ilyen a hajóm. Nem kell minden fahajónak vöröses árnyalatban úszni, hiszen tiszteleghetünk a hajózás több ezer éves múltjának egy jól kiszolgált, többárbócos keresztvitorlás kopott, viharvert színvilágát felidézve.
Bár a "kopottas" csupán terv volt, de jobban sikerült mint gondoltam. Az történt ugyanis, hogy a műgyanta a gondos csiszolás ellenére helyenként a palánkokon maradt. Ezt a pác csak nagyon kicsit fogja be, így sikerült elérnem amit talán egyetlen hajóépítőnek sem: A vadonat új finn-ugor dingim olyan mint valami ódon nyaralóból lomtalanításkor előkerült, de már részben felújított kisméretű hadihajó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése