Hosszú vágta I.

Tegnap nagyon kilátástalannak láttam a helyzetem és érthető okokból voltam elkenődve. Lali barátom munkaidő utáni két kurta délutánját rám, illetve a hajóépítésre áldozta és hálás is vagyok érte, de legyünk őszinték: öttől-hétig, esetleg fél nyolcig sok minden nem történhet. Mire belelendülünk már abba kell hagyni.
De ma kaptam egy napot!

Csak mellékesen: az összes rajta lévő tetoválás az én munkám, és a segítségét is eképp fogom honorálni.
Végre elmozdítottuk a hajót, tehát "vitorlás a fűben".  

 Tehát mi következik most? Bizony-bizony, az asztal készítése amin palánkozhatunk. Remekül elterveztem hogy a két koszlott asztalomra raklapot csavarozok, deszkákkal összekötöm és kitámasztom őket kb tíz perc alatt és semmi se választhat el a várva várt /valamikor csodálatos tortaként emlegetett : ) / palánkozástól.
Nem untatlak benneteket minden apró részlettel, hogy mi hol billegett, mi vált veszélyessé a hajóra és ránk nézve, valamint hogy mit nem lehetett alátámasztani... A lényeg a következő: megértettem, hogy Amerigo az Optimist építésénél miért tette földre az "asztalt" és dolgozott inkább térden, ebben a fárasztó és fájdalmas testhelyzetben. Így, (ahogy mondani szoktam: Nagyoktól nem szégyen tanulni) követtem a nálam tapasztaltabb építőt, tehát raklapokat a földre! Amilyen egyszerűnek tűnik, annyira nem az. Úgy kell beállítani és szintezni, hogy a palánkok felrakásakor -mikor jócskán feszíteni meg tolni fogjuk az egész cuccot- se mozduljon egy tapodtat sem. Hogy minden általam támasztott követelménynek megfeleljek, az összes bordánál készítettem alátámasztási pontot és ezeket a pontokat egy-egy födbe vert ékkel pozicionáltam, vagyis: az asztal oldalirányú mozgása kizárt. Következő lépés a hajó rögzítése. Ami marha egyszerű lenne egy lapos fedélzetnél, de az enyém szépen ívelt, egyrészt hogy a felcsapódó víz  két oldalra távozzon, másrész meg biztosan emlékezetek erre a mondatra: "a vitorlázásban mindent csak elegánsan"...   Trükkök tucatját bevetve alátámasztottam a hajót és tizennyolc apró papuccsal kitámasztottam az oldalirányú elmozdulás ellen figyelembe véve, hogy a palánkozás után ehhez nem férek hozzá, tehát le kell tudnom emelni a hajót a szerelőasztalról.

No, akkor akcióba lép a felsőmaró amit saját kútfőből, a használati utasítás kényszerű mellőzésével raktam össze. S hogy mégis töretlen iránta a bizalmam?

Einhell bavaria!!!! : )