Az előzetes számítások alapján elegendő anyag volt a hajófenékhez. A gyakorlatban persze megint másképp alakult, amit az elmúlt hat hónapban lett volna időm megszokni, de én mint egy kisgyerek, folyton meglepődöm a váratlan helyzeteken. Gyerekkor ide vagy oda, a megoldás rám vár, azonban az okot tisztázom előttetek. A deszkák /mert hogyan is kezdődhetne a mondat.../ tizenöt-tizenkilenc centi szélesek ám ez a néhány évvel ezelőtti fűrészelt méret, ami a száradás után nem sokat változott, ellenben az oldalakban van egy kis ív amit muszáj kiszednem egyenesre hogy illeszthetők legyenek. A leghosszabb vízmértékkel egyenest húztam azután jöhet a körfűrész.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNOdq6xWu8SXh2SdZIWu-PgNI66r96pCW0Hw_IgOVI0P8Gf2_oByTvRJeotuiGIYwrrh66-YfnBQZ8gESzVOxYGsTFQiHsf9Xp61WfMNSS9Y1AsO0x6M5PLkawow7dLpuBkPTo9FyQAHM/s320/DSC05532.JPG)
Mindkét oldal levágása után így lett a tizenötös anyagból jó esetben tizenegyes. A hosszmérettel is gondjaim voltak ezért, divatosan mondva úgy kellett kisakkoznom, hogy melyik hova kerüljön. A két legfőbb szempont: a gericre /ahol az uszony miatt ki kell fúrni-reszelni a deszkát/ kerüljön a legsűrűbb, legkeményebb anyag. Az elmaradhatatlan csomók lehetőleg essenek a hajón kívülre, vagy ha nem lehetséges, akkor semmiképp se kerüljenek a fenék szélére. Ezzel elmolyoltam egy darabig és közben a kézi gyaluval igazítottam is egyik-másikon, bár az élek teljes gyalulása még hátravan.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKiScVxbC3uAVUar7nn-xMxbNxDaCRFd_r0YMHThQWM9IHB_NGHBWeNlOalz4Zk_QOJbY9yVB_w4vJRo2WCXE5JPej5ZdjFcPM-I4b1QNzTQdOfhi8eHvS6sJoicoUOtA0FB_lMO19x2g/s320/DSC05540.JPG)
"Itt minden rendben, miféle deszkát akar ez a telhetetlen Csabi gyerek?" -Gondolhatjátok, de sajnos alaptalanul. A deszkák találkozási felületét lépcsősre terveztem lemarni, ami egy centit vesz el minden darabból tehát az összesen kilen cm mínusz, szóval kell még anyag. És ha ilyen ügyesen összeválogattam a fenéknekvalót, megszámozom őket hogy a gyalulás után ne kelljen újra "sakkoznom". Remélem nem rontottam el a dolgot mivel a számozást a fűzfa felőli oldalon kezdtem.. : )
Két deszkát repedés miatt ragasztanom kellett és nem is bántam a dolgot, hiszen idejét se tudom mikor kedveskedtem nektek szorítós képpel..
És újrahasznosítottam az adóbevalláshoz segítséget nyújtó nyomtatványt is. A legértékesebb információt a végére hagytam. Ez volt az utolsó gipszben töltött napom, hacsak Gyuri barátom nem tervez újabb merényletet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése