Olajcsere

Igazi hajóépítő idő van. Reggeltől szinte estig tűz a nap és csak késő délután vagy este jön egy kis eső, amire szükség is van. Ilyenkor jó tulajdonoshoz méltón letakarom a művet, ugyanis ezt a jól kiszáradt anyagot víz már nem érheti, sem a kertben, sem a Balcsin. Itthon a takarófólia, a vízen pedig az összefüggő és áthatolhatatlan : ) lakkréteg óvja a hajót. A betakarás egyetlen hátránya hogy mikor fürdés és vacsora után, egy pohár fröccsel a kézben kisétálok, csak a ponyván áttetsző körvonalakat látom, nem pedig a napi illetve több hónapi munkám gyümölcsét. Napközben pedig munka van, nem nézelődés! A pácolás gyorsan szárad tehát mi más jöhetne mint egy kis csiszolás.

De valóban kicsi. Talán látjátok is hogy az orrtól számítva az első méteren túl vagyok. Százötvenes /azaz nagyon finom/ csiszolópapírt használok és szigorúan csak kézzel dolgozom. Közben rengeteg időm van észrevenni azt a néhány illesztési és csiszolási hibát, de ez már így marad. Mihelyt elkészülök kezdődhet a lenolaj hadművelet.

Az olaj meg az ecset rendben van, de minek az a sok kacat? Kérdezhetitek jogosan, és én természetesen elárulom. Karcsi barátom aki asztalos és mellesleg négy nagyteljesítményű szorítóval támogatja a hajóépítést, azt mondta, hogy a lenolajkencét alaposan felmelegítve kenjem fel, mivel úgy szívja be legjobban a fa. Az első réteg a legfontosabb, azt kell szinte forrón felkenni és semmiképp sem szabad spórolni az anyaggal. /Ez olyasmi lehet, mint a badisoknál a Naposim. Az első kúra adja a legnagyobb lendületet meg fejlődést, utána csak a töredékét tudja hozni/ No de nem gyúrunk, hanem építünk, he!
Tehát a gázégővel felmelegítettem az olajat...

Konzervdoboz helyett ezt a viharvert fandlit választottam, hiszen egyrészt sokkal jobb a fogása, másrészt az anyag is vastagabb valamivel, tehát tovább tartja melegen a cuccot. Eztán gazdagon bekentem a hajót. Elég gyorsan beszívta mindenhol, így a száradás és egy nap várakozás után felvittem a második réteget, amit igencsak döcögősen dolgozott fel a fa. Tehát ez is azt igazolja, hogy az első olajozás milyen hatékony volt.

Vártam néhány órát és a fölösleget /ahogy a szakkönyvek javasolták/ ruhával eltávolítottam. Ezzel a résszel egyelőre nincs más dolgom, mint megvárni a teljes száradást és a lakkozás előtt, a régi szép idők emlékére romantikusan átcsiszolni az egészet. De ezt csak a fedélzet elkészülte után...